Tokió 2020: irodalmár nem lett, szörffel ír történelmet – interjú Cholnoky Sárával

Vágólapra másolva!

2020.04.03. 15:54

Címkék

Tokióban második olimpiáján szerepelhet a szörfös Cholnoky Sára. A történelmi család leszármazottja az RS:X hajóosztályban szerzett kvótát, amely az eredeti tervek szerint az idei játékok után lekerült volna a műsorról, de most még egy évet rá kell húzni, noha a típus gyártása leáll.

– Február elején a Facebook-oldalán tett közzé egy nyílt levelet, amelyben segítséget kért ahhoz, hogy megvásárolhassa élete első foilfelszerelését. Hogy áll a gyűjtés?
– Pillanatnyilag szó szerint áll, ám a jelen helyzetben nem is ez a legfontosabb probléma. Sokkal időszerűbb, hogy azokat támogassuk, aki a koronavírus-járvány megállításán dolgoznak, s a betegeket ápolják. Ezzel együtt nagyon hálás vagyok azoknak, akik eddig már támogattak.

– Miért fordult a nyilvánossághoz?
– A szörf költséges sport. Drága a felszerelés, az edzések jó része külföldön zajlik, ennek ellenére itthon nem tartozik a kiemelten támogatott sportágak közé. A szakszövetség érthetően az aktuális olimpiai osztályra összpontosít, s ez pillanatnyilag az RS:X. Csakhogy Tokió után átállunk az új felszerelésre, muszáj lesz tehát párhuzamosan gyakorolni a kétféle felszereléssel, hiszen – alapesetben – a 2024-es párizsi játékok előtt két évvel már elkezdődik a kvalifikáció az iQFoillal.

Aranyárban mérik a felszerelést
A tokiói olimpián a szörfösök még az RS:X hajóosztályban versenyeznek, Párizsban viszont már az iQFoilban.„A szörfösök a vitorlázókhoz tartoznak, és mindkét műfajban időről időre felülvizsgálják, hogy az olimpiai műsoron lévő osztálynak van-e még létjogosultsága az adott technikai körülmények között – mondja Cholnoky Sára. – Az RSX 2008 óta van a programon, Tokió lesz a negyedik olimpiája. Azt megelőzően a mistrallal három olimpián versenyeztek. Az RS:X-ről foilra váltani olyan, mint raliautóból átülni egy Formula–1-es gépbe. Az új felszerelés más tudást és készségeket igényel. Az RS:X svertes szörf, kis szélben úszik a vízen, mint egy hajó, nagy szélben pedig siklik. A foil erénye, hogy hat-hét csomós, tizenöt kilométer per órás szélben is elindul és kiemelkedik a vízből, így azzal látványosabb, élvezetesebb a versenyzés. Amikor egy osztály bekerül az olimpiára, rögtön aranyárban mérik az addig sem olcsó felszerelést. Egy komplett női foil tízezer euróba, három és fél millió forintba kerül, igaz, ez még mindig a legolcsóbb osztály a vitorlázáson belül. Sajnos egy szett nem elég, kell verseny- és edzőfelszerelés is. Most azért állunk nagy kihívás előtt, mert muszáj lesz egyszerre sok mindent megvenni.”

– Lapunknak is nyilatkozott arról, hogy a spanyolországi edzőtáborozása után a felszerelése odakint ragadt a világjárvány miatt. Lehet, hogy az olimpia elhalasztásával nem is lesz rá szüksége Tokióban?
– Kizárt, hogy menet közben változtasson a felszerelésen a NOB! A kvalifikáció nagy része lezajlott az RS:X-szel, már csak Ázsiának és Európának van egy-egy szabad helye. Egyébként nekem sem csupán egy felszerelésem van. Noha a ruhám kint maradt, amikor már nem lesz ilyen hűvös az idő, össze tudok rakni itthon is egy szörföt, amellyel edzeni azért lehet.

– A Cholnoky családban a tizenkilencedik század óta Viktor, László és Gábor személyében három neves irodalmár is akad. Ön is szokott írni?
– Nem, ez rám nem jellemző. Ugyanakkor az olvasás az egész családnak hobbija, rengeteg könyvet ajánlunk egymásnak, sűrűn járunk színházba, koncertre. A szűkebb famíliából Péter nagypapám írt és lektorált számos kötetet, s kiadott saját könyvet is Nagypapa meséi címmel. Ebben azokat a meséket gyűjtötte össze, amelyeket édesanyáméknak és aztán nekünk a testvéreimmel elmondott.

– A rokonság mit szól, hogy immár van egy olimpikon Cholnoky is?
– Mindenki örül az eredményeimnek. László dédnagyapám vegyész, gyógyszerész volt, az akadémia levelező tagja, a Pécsi Tudományegyetem rektora, Péter nagypapám gyermekorvos-professzorként a szombathelyi kórház osztályvezetőjeként dolgozott, a szűk családban tehát erős az orvos vonal, de senki sem akarta rám erőltetni, hogy én is orvos legyek. A siker a sportban is siker, és e tekintetben számtalan megerősítéseket kapok a családomtól.

– S miért épp a szörfre esetta választása?
– Belecsöppentem, nem volt tudatos választás. Jártam szörftáborokba, és 2006. május elején rendeztek egy versenyt Füreden. Körtvélyesi Miklós, aki mostani egyesületem, a Körte SE vezetője, megkérdezte, van-e kedvem indulni. Noha akkor már egy éve nem álltam deszkán, vettünk egy szörfruhát, a felszerelést a szövetségtől kaptam kölcsön, s rajthoz álltam. Megtetszett, ott ragadtam.

SZÓ-TÁR
Családfa:A családunk a hagyomány szerint IV. Bélától kapta tatárjáráskori szolgálataiért Csolnakos községet, amelynek aztán felvette a nevét. Én édesanyám után lettem Cholnoky, épp azért, hogy a mi águnkon is továbbvigyük a nevet és a tradíciókat. Büszke vagyok azokra a rokonaimra, akik által híres lett a família. A szűk családom kicsit más vonalon mozog, mint az ősök, hiszen nálunk majd' mindenki orvos. Örülök, hogy én olimpikonként járulhatok hozzá a család nevének megismertetéséhez.
Becenév:Elmondható, hogy a családunkban a legtöbbünknek van beceneve. Engem a rokonságban és az ismerősök között szinte mindenki Sasinak szólít, csak ritkán hívnak Sárának. Ezt a becenevet még kiskoromban, emlékeim szerint a nővéremtől, Annától kaptam, aki másfél évvel idősebb nálam. Mivel pici lányként még nem tudta kimondani a nevemet, Sasinak keresztelt el, s attól kezdve jóformán mindenki így szólít.
Hobbi:A szörfözés mellett nagyon szeretek gördeszkázni és kiteszörfözni. A Balaton átúszására már régen próbáltam rávenni a családomat, s tavaly apukámmal és a nővéremmel át is úsztuk a tavat. Anna tavalyelőtt vágott neki először az ötezer-kétszáz méternek, apukám pedig 2019-ben; én már öt alkalommal úsztam Révfülöp és Boglár között. Gyakran kirándulunk együtt itthon és külföldön is, s volt már, hogy kerékpártúra keretében körbetekertük a magyar tengert.
Kézilabda:Sohasem kézilabdáztam, legfeljebb a testnevelésórákon volt a kezemben labda. Egyesületünkben, a Körte Hegyi és Vízi Sportok Egyletben az utánpótlás-nevelő kézilabda-szakosztály technikai vezetőjeként dolgozom. A kisiskolásoktól az ifikig vannak csapataink minden korosztályban; az ifik harmad-, a serdülők másodosztályúak, a gyerekbajnokság területi alapon zajlik. A feladataim sokrétűek: kapcsolatot tartok a szövetséggel, a szülőkkel és az edzőkkel, intézem a bérelt csarnokokkal kapcsolatos teendőket, s olykor meccsjegyzőkönyvet írni is beülök.

– Cholnoky „Sasi” egy szörföző sportvezető vagy, vagy egy szörfös, akinek a megélhetése érdekében van számos más elfoglaltsága is?
– Változó a helyzetem. Kétezerhattól szörfözöm, mellette jártam gimnáziumba és egyetemre, majd volt egy időszak, amikor javarészt csak szörföztem, bár síoktatóként például mindig is dolgoztam. A 2016-os olimpia után döntenem kellett, mivel a szörfözésből itthon nem lehet megélni. Elkezdtem dolgozni az egyesületemben. Nemcsak a kézilabdázókkal foglalkozom, van egy szörfversenycsapatunk, amelynek én vagyok az edzője és egy síegyesületünk is, amely műanyag pályákat üzemeltet Budapesten. A munka és a sport jelenleg kiegészíti egymást, igaz, a szörf akkor is középpontban van, ha itthon vagyok és dolgozom, s csak erőnléti edzésekre jut időm.

– Melyik eredményére a legbüszkébb?
– A dobogós helyezések mindig jó élmények. Voltam az U21-es RS:X Eb-n és a hazai Raceboard Európa-bajnokságon harmadik, s említhetem azokat a kvalifikációs versenyeket és világkupákat is, amelyeken jól ment a versenyezés. Például a tavalyi Garda-tavi olimpiai kvalifikációs világbajnokságot, ahol annak ellenére jutottam be az Arany-csoportba, s előztem meg többszörös olimpikon riválisokat, hogy előtte tartottam egy hosszabb szünetet. Itthon 2007 óta szerepelek az ötkarikás hajóosztályban, azóta tíz bajnoki címet nyertem, s hét alkalommal jelöltek az év női szörfösének.

– Érdekesen alakultak az olimpiái: Londonról a kvalifikáció ellenére lemaradt, Rióban ott volt, Tokiót elhalasztották.
– A 2020-as játékok csúszása, rajtunk kívülálló okokból, tízezer másik sportolót is érint. Rióban sokat tanultam arról, milyen egy olimpia, mi minden vonhatja el az ember figyelmét a lényegről. Tokióra már ezekből tanulva készülök, így a japán fővárosban sokkal tudatosabban, koncentráltabban tudok majd rajthoz állni. Ami pedig Londont illeti, két versenyen múlt, hogy oda nem jutottam el; az egyik a 2012. márciusi vébé volt. Ha Cádizban egy kicsit jobban bízom magamban, talán London is meg lehetett volna, de végül Detre Dia indulhatott. Viszont előfordulhat, hogyha én szerepelek a 2012-es játékokon, már nem jutok el Rióba és Tokióba, mert London után abbahagyom a versenyzést.

– Önt miként érinti a tokiói olimpia elhalasztása?
– Nem lett volna jó üzenete az idei rendezésnek, még zárt kapuk mögött sem. Ha egy sportoló éveken át egy adott időponthoz igazítja a programját, természetesen nem örül annak, amikor ez felborul, de jelen esetben ezzel minden kvótás így van. Annak sem tapsolok, hogy még egy évet kell a régi felszereléssel szörfözni, hiszen az RS:X gyártása leáll, aki pedig nem kvalifikált az olimpiára, az máris foilozni fog. Rióban huszonharmadik lettem, Tokióban szeretnék jobb helyezést elérni. Júniusban mentem volna Japánba a világkupára, akkor megismerhettem volna az ottani körülményeket, ami nagy segítség lenne, hiszen még nem jártam a szigetországban. A mezőny erős, sok múlik majd a körülményeken és a szélviszonyokon. Jó hír, hogy jövőre is a nyáron rendezik a játékokat, mert ősszel például már teljesen eltérők az időjárási körülmények.