Hosszabbítás: Vérten Orsolya a westernfilm végén

Egyetlen személyes megjegyzés kezdésként: a szerző pályafutásának örök deficitje marad, hogy nem beszélgetett többet a Ferencváros színeiben szerzett friss bajnoki címmel most visszavonuló klasszissal, aki több mint tíz éven át robotolt csendesen, megbízhatóan és nagyon sikeresen a Győr, az FTC és a válogatott bal szélén. És a Vasasban gyerekeket kézilabdázni tanító Vérten Orsolyának ez csak az egyik arca: intelligens, nyitott, érdeklődő, határozott, céltudatos és épp a boldogsághoz szükséges mértékben naiv. Mesél az életéről, a világáról, tanulunk tőle, és észre sem vesszük – ilyen az, amikor valaki nemcsak klasszis kézilabdázónak, hanem pedagógusnak is született.

Egyetlen személyes megjegyzés kezdésként: a szerző pályafutásának örök deficitje marad, hogy nem beszélgetett többet a Ferencváros színeiben szerzett friss bajnoki címmel most visszavonuló klasszissal, aki több mint tíz éven át robotolt csendesen, megbízhatóan és nagyon sikeresen a Győr, az FTC és a válogatott bal szélén. És a Vasasban gyerekeket kézilabdázni tanító Vérten Orsolyának ez csak az egyik arca: intelligens, nyitott, érdeklődő, határozott, céltudatos és épp a boldogsághoz szükséges mértékben naiv. Mesél az életéről, a világáról, tanulunk tőle, és észre sem vesszük – ilyen az, amikor valaki nemcsak klasszis kézilabdázónak, hanem pedagógusnak is született.

– Rég láttam annyira felszabadultan örülni, mint a bajnoki döntő utáni percekben. Járt-kelt az aranyéremmel a nyakában a győri csarnok közepén, és ragyogott a boldogságtól.
– Tényleg? Nekem fel sem tűnt. Az biztos, hogy nagyon boldog voltam, de egy bajnoki arany után ez talán természetes. Kicsit meg is könnyebbültem, hogy vége a szezonnak, és hogy sikerült elérnünk, amit annyira szerettünk volna.

– És hogy ez volt utolsó bajnoksága és az az utolsó meccse?
– Az külön boldogsággal tölt el, hogy így sikerült befejeznem a pályafutásomat. Azt hiszem, az összes említett érzés összeadódott, és az lett belőle, amit eszerint kívülről látni lehetett.

– Ha valahogyan el kell lovagolni a naplementébe, amint a westernfilmek végén szokás, alighanem így érdemes.
– Igen, amikor a cowboy mindent elvégzett és mindenkit megmentett... És ha nem is mentettem meg senkit, az azért nagyon jó érzés, hogy a döntőben én is hozzá tudtam tenni a csapat sikeréhez.

– Olyannyira, hogy folytathatná is.
– Pedig nem fogom. Egyszer be kell fejezni, és ebben a szezonban már tudatosan arra készültem, hogy számomra ez lesz a vége, akármi történjék is.

Hogy miért éppen most döntött a befejezés mellett Vérten Orsolya, hogy mit szeretne csinálni a közeljövőben, s egyáltalán, hogy milyen ember, arról a Nemzeti Sport szombaton megjelenő, Hosszabbítás című mellékletében olvashat bővebben.