Anglia óriási csatában verte Franciaországot

ANGLIA–FRANCIAORSZÁG

A tét nagyságát jellemző még igazából el sem kezdődött a találkozó, a harmadik percben máris egy ártatlannak tetsző nyílt tolongás – gyakorlatilag az első – rögtön lökdösődése torkolt, ami megadta az alaphangot a folytatásra, amelyből azért a hasonlóan paprikás jelenetek már elmaradtak. Nem lehetett azonban panasz az irama, a küzdelemre, még inkább a színvonalara. A két csapat közel azonos stílust képviselt, az átlagosnál kevesebb volt az egyéni betörési kísérlet, így a nyílt tolongás, annál több a passzjáték és az oldalváltás. A nagy sebesség azonban magában hordozta a hibák lehetőségét, míg a nyílt tolongásokban szabálytalanságok sorát láthattuk. Így lesek és benyúlások miatt a rúgójátékosok váltak főszereplőkké.

Angol részről Tobby Flood, a franciáknál Dimitri Yachvili is három-három büntetőt értékesített – a franciák kétszer postafordultával, a középkezdés utáni ellentámadásból adtak választ az angol hárompontosra –, így a szünetben döntetlenre álltak a felek. (9–9) Azért jegyezzük meg, az első felvonás utolsó momentuma a francia rúgó elhibázott büntetője volt...

A színvonal és az iram a második félidőben sem csökkent, a nagy elánnal kezdő angolok két perc alatt célt vittek. Az érdem nagyobb részben a mérkőzés legjobbjának megválasztott Tom Palmeré, aki blokkolt rúgás után a felszabadítással késlekedő másik ellent földre vitte. A célterülettől méterekre labdához jutó angolok ettől vérszagot érezve a sokadik hullámot értékesítették. Bár ehhez kellett Ben Foden elszántsága is, aki nagy lendülettel érkezett keresztbe, két védő lepattant róla, és másik kettő sem tudta őt a földre vinni. Csak már a célterületen. Flood ugyan elhibázta a jutalomrúgást, de így is megugrottak az angolok.

Két perc múlva újabb angol célt láthatott a közönség, igaz azt előreejtés miatt érvénytelenítették. A bokáját fájlalva lebicegő Flood helyére a sportági ikon, Jonny wilkinson állt be, aki rögtön egy büntetőt lőhetett, nem is hibázott. Így mostantól ismét az angol klasszis számít a világ a legponterősebb rögbisének, mármint válogatott szinten, miután az ősszel az első helyet ideiglenesen átvevő új-zélandi Dan Cartert a második helyre szorította.

De visszatérve a találkozóhoz. Yachvili újabb büntetőt vétett – a kapufát találta el –, majd a hajrában hiába kerültek a hátrányban lévő franciák mezőnyfölénybe, az angol védelemmel nem igazán boldogultak. A célhoz a legközelebb az 58. percben jártak, amikor egy lábbal laposan a védők mögé passzolt labda mellett már a célterületen belül két francia is elsprintelt. Nem tudták megfogni és letenni a labdát, óriási helyzet maradt ki. Az angolok ekkor fáradni látszottak, de jól tartották állásaikat és az eredményt, sőt az erőszakos csapatkapitány, Mike Tindall újabb érvénytelen célt szerzett a házigazdáknak. Hiába ért célterületen belülre, korábban már levitték a földre.

Győzelmével az angol válogatott nagy lépést tett a végső győzelem felé.

OLASZORSZÁG–WALES

Hiába kezdett céllal a házigazda együttes, a vendégek négy perccel alatt vittek kettőt, így a 13. percben már náluk volt az előny, amelyet büntetőkkel növeltek a szünetig. A második olasz céllal feljöttek ugyan a vendéglátók, de miután a második bónuszt sem tudták értékesíteni, csak tisztes távolból nézhették, ahogyan a 73. percben James Hook dropgóllal bebiztosította a vendégek győzelmét.

SKÓCIA– ÍRORSZÁG

A hatodik percben ír céllal indult a találkozó érdemi része, a skótok azonban a 16. és a 17. percben is büntetőből voltak eredményesek, így felzárkóztak. A 29. percben szerzett második vendégcélra azonban már csak egy büntetővel tudtak megfelelni a házigazdák. Az 53. percben már a harmadik célt pakolták le az írek, a skótok még akkor sem voltak sehol. Nem úgy utána: tizenkét perc alatt két büntetőt és egy dropgólt szereztek, de hiába volt már csak három pont a hátrányuk, a hátralévő tíz percben már nem tudtak közelebb kerülni ellenfelükhöz.