Magyar éremre számít az 1991-es győztes

Rutinos Spartathlon-résztvevőnek számít, ám ezúttal nem sorsolták ki, így nem lehet ott a legendás görög versenyen.

Így van, most csak nosztalgiázni tudok: 1989-ben, 90-ben és 91-ben ott voltam a rajtnál, valamint két éve és tavaly is – mondta a Csupasportnak Bogár János. – Négyszer sikeresen teljesítettem a távot, míg egy évvel ezelőtt sajnos ki kellett szállnom. Szép emlék az 1991-ben aratott győzelmem, jó szívvel gondolok rá vissza. De rögvest hozzáteszem: szerencse is kellett ahhoz a sikeremhez.

Miféle szerencse? Legendásan remek ultrafutó volt, akinek a lábában minden kihívás során benne volt a győzelem...

Az előző évben harmadik lettem, és szinte ugyanazzal az idővel tudtam a következő esztendőben nyerni. Viszont nagy különbség volt, hogy a korábbi évhez képest sem az első helyezett Janisz Kurosz, sem a második helyezett Patrick Macke nem volt ott ezúttal a mezőnyben. Márpedig ha ők is futnak, vagy csak az egyikőjük elrajtol a Spartathlonon, akkor biztosan nem nyerek, ugyanis ők jobbak voltak nálam. Huszonhét éves voltam, teljesen másképp működött a szervezetem akkor, mint most.

Akkoriban sokkal kevesebb hangsúly volt a frissítésen, mint manapság, ha elfogadta a futó, akkor elfogadta, ha nem, akkor anélkül haladt.

Szomorú, hogy ezúttal nem lehet ott?

Nem annyira, így legalább egy másik magyar sporttársamnak lesz lehetősége megméretni magát.

Azaz kicsit sem sajnálja?

Na jó, kicsit azért sajnálom… Néhány évvel ezelőtt lehetett hallani olyan hangokat, miszerint a korábbi győzteseknek nem kell részt venniük a sorsoláson, soron kívül indulhatnak. Sajnos ebből nem lett semmi.

Azt jobban sajnálom, hogy a dupla Spartathlon, az Authentic Phidippides Run idén elmarad: tavalyelőtt és tavaly ott indultam, és teljesítettem a négyszázkilencven kilométeres távot. Nagyon tetszik ez a verseny.

A Spartathlon történéseit itthonról azért figyelemmel követi?

Mindenképpen! Alig várom, hogy elkezdődjön a verseny, minden egyes magyar futóért szorítok, őszintén szólva már most jobban izgulok, mintha én is versenyeznék.

Sokak szerint az idei Ultrabalaton-győztes Mihalik Norbert éremesélyesként utazik a versenyre: egyetért ezzel?

Ezt én is így érzem. Norbi az Ultrabalatonon hatalmas győzelmet aratott, úgy néz ki, jó éve van, remek formában várja a versenyt. Nagyon szorítok neki, és ki kell emelnem még Erős Tibort is. Tavaly elképesztő eredménnyel a negyedik helyen végzett, remélem, idén is jó versenye lesz, szorítok érte is.

És ott vannak a magyar hölgyek is...

...akik remek ütemben fejlődnek, motiváltak, benne van a pakliban, hogy kiugró teljesítményt ér el egy-két versenyző.

Nagyon örülök, hogy mind a női, mind a férfi kategóriában kiemelkedő teljesítményre képesek a magyar ultrafutók, és ez bebizonyosodhat a Spartathlonon is.

A magyar futók célba éréséért lehet szurkolni

Jelen állás szerint huszonhárom magyar futó lesz ott idén a Spartathlonon: Evetovics-Balla Hajnalka, Fogarasiné Veres Krisztina, Földi Zsuzsanna, Máté Mónika, Zétényi Szvetlana, Bazsó Tibor, Boros Richard, Cserpák Tamás, Csingár István, Erős Tibor, Gáspár Péter, Horváth Péter, Horváth Tamás, Mihalik Norbert, Nemes László, Prantner Gábor, Rottler Zoltán, Simon György, Simonyi Balázs, Szekeres Tibor, Toldi Péter, Vajda Zoltán és Virág Pál képviseli hazánkat a legendás görög versenyen. A rajt szeptember 30-án, szombaton magyar idő szerint reggel hat órakor lesz Athénban az Akropolisz lábától, a leggyorsabb futók pedig vasárnap hajnalban érnek Spártába, hogy megérintsék Leonidász király szobrának talpazatát. Sok-sok dobogós helyezés mellett magyar győzelmek is születtek a Spartathlon dicső történelmében, a nőknél Lubics Szilvia 2011-ben, 2013-ban és 2014-ben, Maráz Zsuzsanna 2018-ban és 2019-ben, az amerikai színekben versenyző Nagy Katalin 2015-ben végzett az élen, a férfiaknál Bogár János 1991-ben (képünkön az akkori, győztesnek átadott érem), Bódis Tamás pedig 2019-ben lett első.