A Kinizsi Százas és a Mátra 115 után jöhetett a 496-os kihívás

Hol találkozott a 496 kilométeres kihívással?

A Csupasporton találtam rá, követtem Vincze András blogsorozatát – nyilatkozta Hollósi Dániel. – Pontosabban édesanyám az első perctől kezdve követte Andrást, s pár rész után küldte nekem a cikkeket. Norvégiában élek, programozóként otthonról dolgozom, s az otthon ülést próbálom ellensúlyozni a futással. Korábban teljesítménytúrával kezdtem, majd napi szinten rászoktam a futásra. Éppen nem sok motivációm volt tavasszal a futáshoz, amikor édesanyám elkezdte küldeni a cikkeket. Akkor úgy gondoltam, kellően nagy őrültség ahhoz, hogy én is megpróbáljam. Elhatároztam, hogy teljesítem, így is lett.

A motiváció miatt. Egyre kevésbe jött be nekem, hogy napi szinten kimegyek, és lefutok tizenkét kilométert. Éppen olyan időszakomban voltam, hogy egyre nehezebben vettem rá magam a mozgásra. A lehető legjobbkor találkoztam a kihívással, a májusi Kinizsi Százasra éppen remek felkészülés volt.

Mi volt a legnehezebb?

Mindennap pihenőnap nélkül teljesíteni valamennyit. Az első két hetet még egyszerűnek éreztem, talán még lazább volt annál, mint amennyit csak úgy futni szoktam. Ám hamar rájöttem, hogy vissza kell vennem a tempóból, mert hamar elfáradok. A harmadik héttől már figyeltem, nem futottam gyorsan. Egyébként mindig a futás köré szerveztem az egyéb dolgokat, így a munkát is.

Milyen körülmények között teljesítette Oslóban a kihívást?

Köröztem. Nem variáltam túl, ahol lakom, van egy három kilométeres futópálya, itt végeztem a naponta „előírt” kilométereket. Nehéz volt mindennap megkezdeni a napi futást. Van az az érzés, amikor mondjuk teljesítesz egy maratonit, s fellélegzel. Itt egészen az utolsó napig nem volt ez meg. Minden futás után azt gondoltam, na holnap még ugyanennyit és még egy kicsit többet kell futni. Többé-kevésbé pulzusra futottam, általában száznegyvenes tartományban próbáltam tartani magam.

Megpróbálná még egyszer?

Miért ne? Nem tartom kizártnak, hogy jövőre ismét nekivágok.

Megkapta az érmét?

András írásából tudtam meg, hogy van érem, és hogy ahhoz milyen úton lehet hozzájutni. Elküldtem a szükséges adatokat, majd megrendeltem, s megjött. Boldog voltam, amikor kézhez kaptam, sok munkám volt benne.

Kanyarodjunk vissza egy kicsit. Hogy jött az életébe a futás?

Tíz éve gyaloglással kezdtem. Túlsúlyos voltam, így elkezdtem diétázni és mozogni, aminek következtében lefogytam. Anyukám elrángatott egy rövid, tizenhat kilométeres teljesítménytúrára, s egyből megszerettem. Tetszett az erdő, a környezet, a mozgás. Innentől szinte minden héten elmentem túrázni, egyre növeltem a távot, egyszer csak azon kaptam magam, hogy hetven kilométeres túrákat teljesítek.

Nem sokkal később már a Kinizsi Százast teljesítettem, amit eddig összesen nyolcszor sétáltam le. Mellette ott van a Mátra 115, ezt is szeretem, eddig négyszer teljesítettem.

Ha jól tudom, szeptemberben teljesítette az oslói maratonit.

Ez volt az első olyan maratonim, amelyet versenykörülmények között teljesítettem. Még a koronavírus-járvány kezdete előtt gondolkoztam maratonikon, ám akkor nem rendeztek eseményeket. Pontosabban virtuális versenyeket igen. Kétezerhúszban ilyen körülmények között lefutottam az első negyvenkét kilométeremet, majd ezután még edzésként háromszor. Hogy milyen volt a szeptemberi esemény? Nem sok újdonság volt benne, mivel Oslóban a félmaratonit már kétszer teljesítettem, így tudtam, ugyanazt kell csinálnom, csak kétszer annyit kell futnom. A maratoni táv második fele nehéz volt, ám a verseny légköre ezen is túllendített. Remek hangulatot teremtettek a szurkolók, sokat jelentett a biztatásuk.

Az ultrafutásban is szeretné kipróbálni magát?

Eddig nemigen próbáltam, ám bőven benne van a pakliban, hogy a jövőben terepen néhány ultratávon kipróbálom magam.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!