Bogár János a Spartathlont feladta, de a dupla távra visszatérne novemberben

BODNÁR ZALÁNBODNÁR ZALÁN
Vágólapra másolva!
2022.10.20. 18:05
Derült égből villámcsapásként jött a legendás ultrázó térdsérülése, amely legalább azóta nem rosszabbodott.

A magyar ultrafutás legendás alakja, Bogár János harmincegy évvel ezelőtt megnyerte a Spartathlont 24 óra 15 perces idővel, de még tavaly, 57 esztendősen is bőven szintidőn belül, 31 órás időeredménnyel lefutotta a 246 kilométeres klasszikus versenyt Athén és Spárta között. Idén is indult, azonban sérülése miatt a kétszáz kilométerhez közelítve kénytelen volt feladni a versenyt. De mi lesz így a novemberi 492 km-es Athén–Spárta–Athén szupermaratonival, amelyre már benevezett? Erről is beszélgettük Bogár Jánossal.

„Igen, sajnos az idei Spartathlonom nem úgy alakult, ahogy terveztem – mondta a csupasport.hu-nak. – Tavaly sikerült lefutnom a távot, a futótársak összegyűjtötték hozzá a szükséges anyagiakat, örök hála nekik érte, Tamás Ritának is a megosztásért, amely révén sok emberhez eljutott a hír, hogy segítségre van szükségem, a futótársadalom szeretete nélkül nem sikerült volna. Az évem is jól alakult a Spartathlon előtt, lefutottam az Ultrabalatont, jobb idővel, mint terveztem.

Aztán a Spartathlonon derült égből villámcsapásként jött a sérülésem.”

Száz kilométer környékén kezdte érezni, hogy valami nincs rendben a térdével.

Az 1991-es Spartathlon-győzelemért járó érem

„Hála istennek engem korábban elkerültek a sérülések – meséli Bogár János. Kisebb sérüléseim voltak persze nekem is, de ilyen nem, mint ami most száz kilométer körül utolért. Negyvenkét éve nem éreztem hasonlót. Egyre jobban fájt mindkét térdem, különösen a jobb. De azért csak bízik benne az ember, hogy majd elmúlik. Egyre többet sétáltam bele a futásba, húsz perceket, fél órákat is, frissítettük, kenegettük, kitaláltunk sok mindent. Az idő viszont egyre jobban szorított. Száznál még bőven benne voltam a szintidőben, de százötven kilométer körül már csak egy órácskán belül voltam, száznyolcvannál pedig fél órán belül. Százkilencvenkettőnél már éreztük, hogy sok jó nem származhat abból, ha folytatom, bár még ragaszkodtam hozzá, hogy befejezem, amit elkezdtem. Sétálgatva be is tudtam volna, nyolc-kilenc perces kilométerekkel, csak már a szintidőbe nem fért volna bele. Erősködtem, hogy még végigcsinálom szintidőn kívül is, de azt nagyon nem tanácsolták, mert akkor már nincs kíséret, nagy a forgalom a városhoz közeledve, és attól is féltem, hogy rosszabbodhat a sérülés.

Nem volt mit tenni, kétszáznál már le is adtam a chipet meg a jeladókat.”

Vajon mi okozhatta az elmúlt 42 év legsúlyosabb sérülését nála? Maga is csak találgatni tud.

„Azt hiszem, a rossz cipőválasztás volt az oka, bár talán ez utólagos okoskodás, de csak töri az ember a fejét azon, mi lehetett a baj. Cseréltem is cipőt közben, de az már nem segített.”

Ezek után is nekivág a Spartathlon dupla távjának novemberben, a 492 kilométer hosszú Athén–Spárta–Athén versenynek? Bogár János eltökélt ebben.

„Azóta nem javult, de nem is rosszabbodott a térdem – mondja derűsen. A SPAR maratonin is azért indultam, hogy kipróbáljam nagy terhelésnél, de ugyanazt tapasztaltam. Utána a tizenkét óráson is éreztem, hogy fáj, de ott tudtam többet sétálni, belefért, hogy egy-két órát pihentessem. A nevezések már elmentek, bízom benne, hogy edzésben tudok addig maradni, kíméletesen terhelve. A testem azt jelzi, hogy nem olyan tartós sérülés ez. Voltak korábban gerincproblémáim is, amikkel az orvosok ijesztgettek, de azokat is mindig orvosolni tudtam magamnak.

Van még egy bő hónap, mindenképpen szeretnék ott lenni és célba érni.

A tavalyi nagyon tetszett, óriási hangulat volt, sok magyarral, biztattuk egymást, nagyon felemelő érzés volt, szeretném idén is átélni.”

Fotók: Németh András Péter/Szabad Föld

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik