The Chance 2012: Jakab Dávid és Nagy Levente utazhat a barcelonai döntőre

Vágólapra másolva!
2012.06.10. 18:11
Véget ért a Nike által támogatott, The Chance 2012 névre keresztelt tehetségkutató magyarországi sorozata. A Vasas Pasaréti úti pályáján megrendezett döntő két győztese Jakab Dávid és Nagy Levente lett, így ők képviselhetik majd hazánkat az augusztusi világdöntőben, további ötvennégy ország kilencvennyolc fiataljának társaságában.

Koman Vladimir (balra) a két győztes társaságában (Fotó: Szabó Miklós)
Koman Vladimir (balra) a két győztes társaságában (Fotó: Szabó Miklós)
Koman Vladimir (balra) a két győztes társaságában (Fotó: Szabó Miklós)
Koman Vladimir (balra) a két győztes társaságában (Fotó: Szabó Miklós)
Koman Vladimir (balra) a két győztes társaságában (Fotó: Szabó Miklós)

 

A selejtezők tesztpályás gyakorlatait követően a magyarországi döntőben a játéké lett a főszerep. A napot kezdő ötvenhat résztvevőnek nyolc szakember előtt kellett megmutatnia képességeit. Utóbbiak között Rudolf Gergely és Koman Vladimir mellett ott találhattuk a Ferencváros, a Győr, az Illés-, a Kubala-, a Sándor- és a Puskás-akadémia képviselőit.

„Izgalmas kihívás számomra ez a feladat, hasonlót ugyanis még nem csináltam korábban – mondta a válogatott támadója, Rudolf. – Kicsit most kívülállóként edzőnek érezhetem magam, azzal a különbséggel, hogy amíg az edző feladata a keret összeállítása, és azt felépítve kihozni belőle a maximumot, most inkább kiválasztói szemmel kell nézni a pályán történteket. Én a srácoktól a technikai képzettséget és a gyorsaságot minimálisan elvárom, a modern futball ugyanis erre épül. Persze fontos még ezen túl a futómennyiség, a labdabiztosság, tovább az, hogy ki menyire lát a pályán."

Légiósunk elmondta: minden bizonnyal nehéz meghúzni a határt az egyénieskedés, az öncélú játék és a között, hogy valaki egy tömegből felhívja magára a figyelmet. „De nincs ez másként a tétmeccsen sem a profik világában. Ha helyzetbe tudom hozni a társamat, azzal a csapatot juttatom előrébb, de közben magamra is fel tudom hívni a figyelmet. Kettő az egyes szituációnál igenis tudni kell leadni a labdát."

A negyeddöntős négy mérkőzést követően a mezőny megfeleződött, így az elődöntőben már csak 28-an léphettek pályára. Négy gárdára bontva, a keretek új kijelölésével. Az elődöntők színvonala és irama érezhetően emelkedett a negyeddöntőkhöz képest, de a tét is nőtt: innen már a döntőbe lehetett jutni. Addig viszont még egy rostán át kellett menniük azoknak, akik versenyben maradtak. Az első szűkítésnél Rudolf, a másodiknál Koman olvasta fel a neveket, és a válogatott középpályás volt az, aki a finálét követően kihirdette a két nyertes nevét.

„Jakab Dávidon látszik, hogy minőségi játékos, illetve azzá válhat. Technikás labdarúgó, és nagyon fiatal, ami szintén pozitívumként szólt mellette, hiszen ebben a korban egy-két évnyi különbség is nagyon sokat jelenthet. A döntőben már úgy figyeltem rá, hogy korábbi két meccsén adott magáról emlékezetes momentumokat, klasszikus irányítói képességeit aztán a fináléban is megcsillantotta. Nagy Levente hozzá hasonló erényekkel bír, de mégis teljesen más stílust képvisel. Ő elsősorban a támadások lendületes felépítésével vívta ki az elismerésünket. Persze, szívem szerint a döntőbe jutott két csapat mind a tizennégy tagját kiutaztatnám Barcelonába, de csak a két szerencsés mehet, bízom benne, szép karrier kezdő lépése lesz ez számukra."

A világdöntőt augusztus 19. és 26. között rendezik meg a katalán nagyvárosban, ahol hasonló kihívásoknak kell megfelelniük, mint a magyarországi selejtezőben. Az ottani szakértők között nem kisebb edzőt is találunk majd, mint Pep Guardiolát.

GYŐZTES SZAVAK

 

„Hihetetlen ez az egész, ami velünk történt – mondta Jakab Dávid. – Nagyon tetszett az egész program, a tesztelésekkel kezdve a vasárnapi döntővel bezárólag. Utóbbiban egymás után jöttek a meccsek, előbb az első, aztán a második és végül a harmadik. Nagyon komoly, egyre komolyabb volt a tét, ahogy közelebb kerültünk a győzelemhez. Aztán lement a finálé is, mi pedig ott állhattunk ketten győztesek a dobogón egy válogatott játékos, Koman Vladimir társaságában, és velünk szemben vagy nyolcvanan minket ünnepeltek, nekünk tapsoltak. Volt zene és konfettieső, már most felejthetetlen élmény. Pedig az igazán nagy dobás csak ezután vár ránk."

„Az első két meccsen jól ment a játék, annak ellenére, hogy nem a saját posztomon, a középpályán játszhattam, hanem középső védőként – emlékezett Nagy Levente. – Amikor bekerültem a döntőbe, úgy kezdtem el a meccset: talán ott van az én nevem is a jelöltek között. A harmadik meccsen végre előrébb léphettem egy sort, erre az elején nekem és a csapatomból senkinek sem ment jól a játék. Már a mérkőzés felénél tartottunk, kicsit el is bizonytalanodtam: amit addig felépítettem magamból, azt tíz perc alatt lebontottam. Szerencsére akkor a társakkal ráéreztünk egymásra és a játékra. Nagyon örülök, hogy a hajrám akkor a jelek szerint azért meggyőző volt."

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik