A Bohóc nem szórakoztat minket többé

191137 191137191137 191137
Vágólapra másolva!
2013.06.10. 19:06
Ha valakire Maradona azt mondja, hogy ő az egyetlen ember, akiért hajlandó lenne fizetni, hogy lássa játszani, míg Messi bevallja, hogy gyerekkori...

https://fbcdn-sphotos-h-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash4/295663_10152892678015716_1540433227_n.jpgHa valakire Maradona azt mondja, hogy ő az egyetlen ember, akiért hajlandó lenne fizetni, hogy lássa játszani, míg Messi bevallja, hogy gyerekkori példaképként tekintett rá (tavaly is hogy örült, amikor megkapta a mezét...), akkor nem azt várnánk, hogy 33 évesen egy nagyon rossz szezon után hagyja el a Benficát, és az európai profi futballt. Pedig Pablo Aimar bejelentette, hogy ezt teszi: minden bizonnyal hazamegy Dél-Amerikába, és ha a Jóisten szereti a focit, akkor ott mutat még pár igazán gyönyörű dolgot.https://fbcdn-sphotos-h-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash4/295663_10152892678015716_1540433227_n.jpgHa valakire Maradona azt mondja, hogy ő az egyetlen ember, akiért hajlandó lenne fizetni, hogy lássa játszani, míg Messi bevallja, hogy gyerekkori példaképként tekintett rá (tavaly is hogy örült, amikor megkapta a mezét...), akkor nem azt várnánk, hogy 33 évesen egy nagyon rossz szezon után hagyja el a Benficát, és az európai profi futballt. Pedig Pablo Aimar bejelentette, hogy ezt teszi: minden bizonnyal hazamegy Dél-Amerikába, és ha a Jóisten szereti a focit, akkor ott mutat még pár igazán gyönyörű dolgot.

Pablo Aimar pár évvel fiatalabb azoknál a játékosoknál, akik miatt megszerettem a futballt, mégis a távozásával ismét olyan hatalmas üresség lett úrrá bennem, mint Zidane, vagy Rui Costa visszavonulásánál (hogy ezt a három embert mennyire szabad egy gondolatmenetben említeni, abba most ne menjünk bele). Sajnos megint elmegy egy olyan játékos, aki játszotta a focit, és helyette karakter nélküli zsoldosok jönnek. Kétségtelen, hogy a Benficában már nem hozta azt a megbízható egyenletes szintet, mint fénykorában a Valenciában, de nekem érthető okokból Lisszabonban vált igazi idollá. Első évében nem nagyon pörgette az, amit várnánk egy olyan névtől, mint az övé, de utána évben Saviolával és Cardozóval elöl olyanokat villantottak, ami nem csak bajnoki címhez segített minket, de talán a leginkább hasonlított arra a támadójátékra, amit a Benficától vár a futballhagyomány.

Aki nézte az elmúlt évek Benfica meccseit, tudta mire gondolok, amikor elkezdtem a passzorgia kifejezést használni. Aimar nem csak részese volt a passzorgiának, de az egyik kulcsfigurája is. Nála jobban senkihez sem tapad a labda, furcsa mozgása pedig a leggonoszabb csapdából is kihozza a labdát. Witsel nyári távozása, és Pablito idei gyengébb formája már idén is elvette tőlünk ezt a gyönyört, most viszont végképp meg kell, hogy kockáztassam: a passzorgia minőségi anyag hiányában a következő pár évben elmarad.

Év közben rengetegszer mondtam, és írtam meccsek előtt, hogy Aimar kell ide, és most fog igazán nagyot villantani. Mindig reménykedtünk, hogy van benne még 30 perc. Aztán kiderült, hogy az már sok neki, negyed óra alatt viszont már nem tud felpörögni. Sajnos be kellett látni, hogy mostanra már nagyon körülményes, nagyon lassú játékossá vált, és ez szép lassan elkoptatta zsenialitását. Nem érdemli meg, de utolsó mérkőzésén, a kupadöntőn talán rá voltam a legmérgesebb: teste már rég nem tudja azokat a dolgokat, amiket az agya azt hiszi, hogy tud, mégis elkeseredetten próbált újra, és újra varázsolni.

Bízom benne, hogy bárhová is menjen, újra felépíti magát, és fog ő még gyönyörű dolgokat mutatni nekünk. A Benficából hiányozni fog a tapasztalata, a fiataloknak megint egy példaképpel kevesebb lesz, de ha csak fele annyira jól sül el neki a váltás, mint Ronaldinhónak a hazatérés, akkor nagyon jó helye lesz neki Dél-Amerikában. Már, ha hazamegy, és nem próbálja meg Európában még egyszer, vagy az araboknál rengeteg pénzért.

Aimar részese volt a Benfica feltámadásának, és talán a 21. század egyik legalázatosabb Benfiquistáját ismerhettük meg személyében. Soha nem éreztük rajta, hogy micsoda keresztet cipel: generációja legnagyobb tehetségeként, pár lépésre az örök élet kapujától valahogy a földi halandók között maradt. Sok-sok év múlva a világ kocsmáiban még mindig egyértelműen Maradona és Messi lesz egyenlő az argentin futballal, míg a Bohóc olyan hullócsillagként marad meg a szurkolók emlékezetében, mint Riquelme, Ayala, vagy Crespo.

Sok sikert Pablito, mi mindig nagyon büszkék leszünk arra az 5 gyönyörű évre, amit a Benficában töltöttél!

Köszönünk mindent!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik