A Bayern világklasszisai siklatták ki a dortmundi expresszt

Vágólapra másolva!
2013.05.27. 15:14
null
Döntöttek: Robben és Ribéry (jobbra) akkor nyújtott pluszt, amikor az BL-trófeát ért (Fotó: Reuters)
A német futball nagy ünnepét hozta a Wembleyben a Bajnokok Ligája 2013-as döntője, melyen a Bayern München a hajrában törte meg a Borussia Dortmund ellenállását, így 2–1-es győzelmével elhódította a legnagyobb európai labdarúgótrófeát. Reakciók, taktikai elemzés és ünneplés után megnézzük a finálét az InStat elemzőrendszer segítségével: a BVB nagyon sajnálhatja, hogy nem tudta kihasználni a remek kezdését, a Bayern klasszisai viszont akkor tudtak extrát nyújtani, amikor nagyon kellett - és ez döntőnek is bizonyult.

 

SEBESSÉG ÉS HATÉKONYSÁG

A Dortmund játékosait „radioaktív lódarazsakként" jellemezték az angolok a meccs után, és nem is rossz ez a meghatározás – agresszívak, pazarul dolgoznak együtt csapatként, s elképesztő energiájuknak és agilitásuknak köszönhetően igen „szúrósak" is. A támadások sebességének mérésére szolgáló index – amely az El-döntőn mindkét csapatnál 14-et mutatott – jól tükrözi ezt: a Dortmund a skálán három fokkal (17:14) előzte meg a Bayernt.

Természetesen maga az észvesztő sebesség (illetve a nyugodtabb időszakok utáni „robbanások") önmagában nem dönt el meccseket, érdemes viszont megnézni, hogy statisztikailag hogyan „áll össze" a dortmundi és a müncheni csapatjáték.

Az első negyedórát leszámítva (erről szó lesz még később) a Bayern sokkal több támadást vezetett, a meccs végére 93:68-as fölénybe került. Míg a müncheniek támadásából csupán 22 volt a kontra, a dortmundiaknál ez a szám 27 – és ami igen meggyőző, ezek több mint harmadát (nyolcat) sikerült a BVB-nek végigvinnie és lövéssel befejeznie. A Dortmund 13 akciója zárult lövéssel, ebből 8 a kontra, a Bayernnél 15 és 3 a két szám, mutatva a német rekordbajnok kontrolláltabb támadásépítését.

Dortmund-passzmátrix: Weidenfeller felrúgja, 
Lewandowski és Reus megoldja. Ha tudja. 
A piros nyilak a leggyakoribb passzutakat mutatják.
Dortmund-passzmátrix: Weidenfeller felrúgja, Lewandowski és Reus megoldja. Ha tudja. A piros nyilak a leggyakoribb passzutakat mutatják.

A Dortmund támadás/lövés mutatója egyébként egészen kiemelkedő – nézzünk néhány példát, összehasonlítva a BL-döntő résztvevőivel (68/13, illetve 93/15). Az El-döntőben a Benfica 83/13, a Chelsea 80/10-es mutatót ért el, a Magyar Kupa-döntőn a DVSC-nél 103/18, a Győri ETO-nál 72/9. A BL-elődöntők közül a Bayern–Barcelona meccsen a Barcelona 75/4-ig jutott, a Real–Dortmundon 131/19 és 85/8 lett a két adat. A Dortmund döntőbeli hatékonyságához hasonlót csupán a Bayern tudott mutatni a Barca ellen (66/12) – meg is lett az eredménye!

A direkt és gyors támadásépítést jól alátámasztja minden adat: a Dortmund jóval kevesebbet birtokolta a labdát, inkább rövidebb időszakokra – a 15 másodpercnél hosszabb labdabirtoklások aránya 52:26-os müncheni fölényt mutat! –, és természetesen az átadások pontossága sem olyan magas, mint a Bayernnél.

HOL A SZÉL?

Na nem az időjárás, hanem a szélsőjáték. A Dortmundnak nagy csapás volt Mario Götze kiesése, részint, mert legkreatívabb játékosát veszítette el, részint, mert az így a kezdőbe kerülő Kevin Grosskreutz (később szót ejtünk róla részletesebben) teljesen passzívan futballozott. Jakub Blaszczykowski teljesítménye sem emelkedett az átlag fölé, így hiába játszott nagyot Marco Reus, hiányoztak a támadósorból a hasonló extra teljesítmények. Reus játéka határozta meg a BVB-nél a támadási irányokat is: a Dortmund akcióinak majd' fele középen jött (26, a két szélen összesen 32), miközben a Bayernnél – amely eleve épít világklasszis szélsőire – az eloszlás a szélek javára billen (59 szélen és 22 középen vezetett támadás).

Ugyanakkor a helyezkedési ábrákból az is látszik, hogy a Bayern ellenkező lábas szélsői feladatuknak megfelelően rendkívül sokat mentek befelé – főleg miután Arjen Robben szabad kezet kapott –, és a klasszikus szélsőtevékenység mindkét oldalon a felfutó védőkre hárult.

A Dortmund játékosainak helyezkedése, kis képen az 1. és a 2. félidő. Grosskreutz behúzódott, a mögötte játszó Schmelzert viszont a fordulás után visszakényszerítette a Bayern. KATTINTSON A NAGYOBB KÉPÉRT! (Grafika: InStat)
A Dortmund játékosainak helyezkedése, kis képen az 1. és a 2. félidő. Grosskreutz behúzódott, a mögötte játszó Schmelzert viszont a fordulás után visszakényszerítette a Bayern. KATTINTSON A NAGYOBB KÉPÉRT! (Grafika: InStat)
A Bayern-játékosok helyezkedése. Az 1. félidőben Schweinsteiger nagyon mélyen helyezkedve próbált építeni, a fordulás után már jóval feljebb tudott lépni. Robben még Mandzukicnál is előrébb! KATTINTSON A NAGYOBB KÉPÉRT! (Grafika: InStat)
A Bayern-játékosok helyezkedése. Az 1. félidőben Schweinsteiger nagyon mélyen helyezkedve próbált építeni, a fordulás után már jóval feljebb tudott lépni. Robben még Mandzukicnál is előrébb! KATTINTSON A NAGYOBB KÉPÉRT! (Grafika: InStat)

DORTMUNDI SZÉLVÉSZ – TIZENÖT PERCBEN

NAGY BAJBA KERÜLHETETT VOLNA A BAYERN – AZ ELSŐ 15 PERC
DORTMUND BAYERN
Támadások 18 14
Kontrák 8 5
Lövések/kapura 4/2 0
Labdavesztések 21 24
Saját térfélen 2 10

Természetesen az első negyedóra, melyben a BVB magasan a Bayern fölé nőtt, mivel sokkal jobban pörgött és valósággal rázúdult bajor riválisára. A Bayern labdabirtoklási fölénye már itt megvolt, csak éppen semmit nem ért: Jupp Heynckes csapata tulajdonképpen támadást sem tudott építeni, a dortmundiak viszont „tele voltak dinamittal".

A Bayernt ráadásul igencsak zavarta az időnként félelmetes erejű és dinamikájú letámadás: az elveszített labdák száma ugyan nem mutat nagy különbséget, de a müncheniek „halálos adagnyi" labdát veszítettek saját térfelükön az első tizenöt percben.

A Bayern ekkor a huszonnégy labdavesztésből tízet a saját térfelén követett el – a hátralevő hetvenöt percben összesen tizennyolc ilyen labdavesztése volt! Ebből alakultak ki a dortmundi lehetőségek (négy lövés, míg a Bayernnél nulla), csak éppen az a kíméletlenség hiányzott, amiből gól vagy gólok születhettek volna. Itt nagy szükség lett volna Götzére (elsősorban a helyzetet kialakító passzaira), de így is megvolt a „kiérdemelt" ziccer: a szélen sikerült megbontani a védelmet, ám Reus passza után Blaszczykowski hiába lőtt közelről, Neuer szenzációs védéssel megakadályozta, hogy a Dortmund remek negyedórája góllal záruljon.

Kulcspillanat volt – ha a Dortmund (akkor megérdemelten) vezetést szerzett volna, kontroll alatt tarthatta volna a továbbiakban az események. Nem így történt – a Bayern meg a tizenöt perces bénultság után magához tért.

KONTROLL ALATT

A BAYERN UTOLSÓ NEGYEDÓRÁJA: A BAJOROK KIHASZNÁLTÁK A PERIÓDUST ÉS DÖNTÖTTEK

DORTMUND BAYERN
Támadások 8 19
Kontrák 2 3
Lövések/kapura 1/1 5/3
Labdavesztések 19 20
Saját térfélen 7 2

Tulajdonképpen a fenti volt a BL-döntő egyetlen szakasza, amelyben (a gólszerzést leszámítva) minden a Dortmund elképzeléseinek megfelelően alakult. A bénultságát levetkőző rekordbajnok innentől kezdve már tudott támadásokat vezetni és azokat lövéssel befejezni, sikerrel redukálta a labdavesztések számát – a következő öt negyedórás periódusból négyben a Bayern volt fölényben a támadásvezetések és lövések számát tekintve is.

Ez döntő fölénnyé az utolsó negyedórában nőtt, amelyben el is dőlt a mérkőzés – ekkor már a Bayern összes mutatója jobb lett ellenfelénél. Hetvenszázalékos labdabirtoklás, ötször több (5:1) lövés, a sikeres megmozdulások aránya tíz százalékkal, a passzpontosság is tíz százalékkal jobb, a párharcokban pedig sorsdöntő a különbség.

Bayern-passzmátrix: a két belső védő vagy egymásnak passzol, 
vagy leosztja a labdát Schweinsteigernek, illetve Alabának, 
akiktől Ribéry a célpont. A másik oldalon Lahm, Robben és Müller triója. 
A piros nyilak a leggyakoribb passzutakat mutatják.
Bayern-passzmátrix: a két belső védő vagy egymásnak passzol, vagy leosztja a labdát Schweinsteigernek, illetve Alabának, akiktől Ribéry a célpont. A másik oldalon Lahm, Robben és Müller triója. A piros nyilak a leggyakoribb passzutakat mutatják.

Azt is mondhatnánk, hogy míg a Dortmund nem tudta gólra váltani a legjobb periódusát, a München igen, és ezzel el is vitte a BL-trófeát. A Bayern megnyerte a párharcok majd' kétharmadát, jóval több labdát szerzett a BVB térfelén, és sztárjátékosai ekkor tettek hozzá extrát a meccshez – térjünk is át az egyéni értékelésekre.

AKIKNEK NEM MENT

Több ilyen dortmundi van, mint bayernes, igaz, az egyik müncheni buta szabálytalanságán (természetesen a Dante által összehozott tizenegyesen, amelyet a brazil már sárga lap birtokában követett el) sok minden elúszhatott volna.

A teljesítményindex alapján a Dortmund leggyengébb játékosa a védelmi vezér Hummels volt, Bender és Szubotics előtt. Hummels indexét elsősorban gyenge passzmutatója húzza le – pedig Gündogan után neki volt a Dortmundból a legtöbb átadási kísérlete –, míg Benderét a rossz párharcmutató (csak 39 százalékban nyerte meg azokat).

Ugyanakkor az index sem minden, Grosskreutz elég jó pontszáma például jótékonyan leplezi azt, hogy a szélsőtől semmi extra nem jött a döntőben. A Götze helyett (de nem a helyére) bekerülő balszélső messze a legpasszívabb támadójátékosa volt a Dortmundnak, mondhatni, az aktivitás hiányát teljes szürkeséggel leplezte. Grosskreutznál csak a középső védő Szubotics lépett be kevesebb akcióba (19 és 17), a támadótársaival történő összehasonlításból meg rettenetesen rosszul jönne ki.

Ugyanakkor Grosskreutz a kevés akcióját meglehetősen jó hatékonysággal hajtotta végre, ez magyarázza a teljesítményindexét – de azt elmondhatjuk, hogy míg Reusnak nagyban sikerült átvenni Götze szerepét, Reus „pótlása" a posztjára kerülő Grosskreutznak már nem jött össze. És nagyon nem mindegy, hogy van-e két olyan támadó középpályás, aki extrát tud húzni, vagy csak egy emberen múlik a támadójáték „működtetése" – erről a center Robert Lewandowski is sokat tudna mesélni, hiszen a „kiszolgálórészleg" mögötte jócskán meggyengült.

TELJESÍTMÉNYINDEXEK
DORTMUND BAYERN
Weidenfeller (415) Neuer (499)
Piszczek (208) Lahm (341)
Szubotics (181) Dante (263)
Hummels (135) Boateng (272)
Schmelzer (199) Alaba (314)
Bender (155) Schweinsteiger (219)
Gündogan (192) Javi Martínez (444)
Blaszczykowski (199) Robben (406)
Reus (305) Müller (320)
Grosskreutz (273) Ribéry (267)
Lewandowski (189) Mandzukic (372)

A Bayernből a leggyengébb indexet Schweinsteigernek „dobta a gép", a rossz párharcmutató (párviadalainak kétharmadát elvesztette) ebben döntő szerepet játszhatott. „Kész szerencse", hogy a Schweinsteiger melletti romboló, Javi Martínez kétharmados „többséggel" tarolt és nyert párharcokat.

Ugyanakkor nehéz lenne azt kimondani (ne is mondjuk ki), hogy Schweinsteiger lett volna a Bayern leggyengébbje: mélyen helyezkedve, a védelemig visszalépve építette az akciókat, támadó megmozdulásainak nagy része (101/84, kiváló arány) pedig sikeres volt. Neki volt a legtöbb pontos passza a Bayernből, és passz-százaléka is a második legjobb a bajor csapatból – a jóval kevesebbet kísérletező Javi Martínez után.

Sokkal inkább járna a Bayern leggyengébbje cím Danténak, akinek egyébként is a második legalacsonyabb a teljesítményindexe, „köszönhetően" a büntető előtti elég sajátos megmozdulásának. Az egyéni hiba mellett Danténak volt messze a legrosszabb párharcmutatója a németek védelméből, a „közös teherviselésből" belső védőpárja, Boateng sokkal jobban vette ki a részét.

Egy majdnem szabályos Dante-megmozdulás (Fotó: Reuters)
Egy majdnem szabályos Dante-megmozdulás (Fotó: Reuters)

A LEGJOBBAK

Neuer védéseinek hatalmas szerepe volt a győzelemben (Fotó: Reuters)
Neuer védéseinek hatalmas szerepe volt a győzelemben (Fotó: Reuters)

A két kapus, Roman Weidenfeller és Manuel Neuer minden dicséretet megérdemel, nem hiába adott nekik a Bild „világklasszis teljesítmény" minősítést – de az angol lapoknál is záporoztak a nyolcas osztályzatok a kapuvédőkre. Az InStat index Neuert (499) hozta ki a mezőny legjobbjának, Weidenfellert (415) pedig csapata legjobbjának.

A mezőnyjátékosok közül az „erősorrend": Javi Martínez (444), a döntő legjobbjának megválasztott, gólpasszal és döntő góllal jelentkező Arjen Robben (406), aztán Mario Mandzukic (372), míg a BVB-ből Marco Reus (305) áll az élen.

DÖNTÖTTEK, AMIKOR DÖNTENIÜK KELLETT

A Bayern győzelmének egyik kulcsa az volt, hogy világklasszis szélsői akkor tudtak megvillanni, amikor nagyon kellett.

Robben az első félidőben csak elpuskázott ziccereket jegyezhetett fel (ment is a találgatás a lelátón, hogy a holland milyen átkot szedett össze), Ribéry sokáig megbízhatóan nem húzott semmi extrát. Az utolsó negyedórában bezzeg!

Ribéry megmozdulásainak sikeressége addig sosem ment 61 százalék fölé, a hajrában viszont akcióinak 88 százaléka (!) bejött. Ekkor hozta a legjobbját Schweinsteiger (94 százalék) is, a Mandzukic mögé betolt Robben pedig sok kockázatot vállalva, sok hibával, ám rendkívül aktívan játszott. A holland ekkor volt benne a legtöbb támadásban, följebb és beljebb játszott, és Ribéryvel pazarul mattolták a dortmundi védelmet. Klasszis gól volt, két klasszis játékostól, akik mindkét találatnál óriási pluszt nyújtottak.

Lehet, hogy ezen kívül sok hibával játszottak, de akkor is: ők nyújtották azt az extrát, amellyel a Bayern meg tudta törni szenzációsan összerakott, és egyenlő ellenfélnek bizonyuló riválisát.

Ezért világklasszisok. Ők tették fel a koronát a Bayern München tökéletesnek nevezhető 2012–2013-as szezonjára, amely minden szempontból csúcsév volt a német futball, és különösen a német rekordbajnok számára.

BAJNOKOK LIGÁJA, DÖNTŐ
BORUSSIA DORTMUND (német)–BAYERN MÜNCHEN (német) 1–2 (0–0)
London, Wembley Stadion, 86 298 néző. Vezette: Nicola Rizzoli (olasz)
BORUSSIA DORTMUND: Weidenfeller – Piszczek, Szubotics, Hummels, Schmelzer – Gündogan, S. Bender (Nuri Sahin, 92.) – Blaszczykowski (Schieber, 92.), Reus, Grosskreutz – Lewandowski. Vezetőedző: Jürgen Klopp
BAYERN MÜNCHEN: Neuer – Lahm, J. Boateng, Dante, Alaba – J. Martínez, Schweinsteiger – Ribéry (Luiz Gustavo, 91.), Th. Müller, Robben – Mandzukic (Gomez, 94.). Vezetőedző: Jupp Heynckes
Sárga lap: Grosskreutz (74.), ill. Dante (29.), Ribéry (74.)
Gólszerző: Gündogan (68. – 11-esből), ill. Mandzukic (60.), Robben (89.)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik