Atlétika: Szögi István a legnagyobb versenyeken is tovább akar jutni

– Honnan jött az ötlet, hogy Amerikában álljon rajthoz?
– Azóta foglalkoztatott, hogy visszajöjjek és versenyezzek a tengerentúlon, amióta 2019-ben diplomáztam a Florida Állami Egyetemen – mondta a Nemzeti Sportnak a Sportolj Velünk Sportegyesület 28 éves atlétája. – Egyetemistaként futottam Bostonban, minden évben magas színvonalú versenyek vannak errefelé. Télen egy nagyobb csapattal az Egyesült Államokban készültem, többségében írekkel és a spanyol Ignacio Fontesszel közösen, így most adta magát a lehetőség a visszatérésre.

– Voltak nosztalgikus élményei az Egyesült Államokban töltött éveivel kapcsolatban?
– Jó szívvel gondolok vissza arra az időszakra annak ellenére, hogy a futás akkoriban nem úgy ment, ahogy szerettem volna. Viszont jól éreztem magam, sikerült diplomát szereznem, ráadásul olyan, nehéznek mondható, szociológiai és gazdaságpolitikai elemekből álló képzésen, amilyen a nemzetközi kapcsolatok szak.

– A futás melyik részében sikerült pluszt találni az előző egymérföldes rekordjához képest?
– A tavalyi téli időszak óta az alap-állóképességem fejlődött annyit, hogy sokkal jobban bírtam a tempót, mint amikor a 3:58-at futottam. A hajrám még nem volt az igazi, mert még nem végeztünk sok gyorsasági edzésmunkát. A helyezkedésemben még másfél másodperc is benne lehet, kicsit hátramaradtam a rajt után, így későn tudtam átvenni a ritmusváltásokat.

– Négy országos csúcs az elmúlt négy szezonban bent, kevésbé erős idők kint. Miért fekszik önnek jobban a fedett pálya, mint a szabadtér?
– Ez nekem is rejtély, mert kint és bent is szeretek versenyezni. Ráadásul a nagyobb viadalok szabadtéren vannak, a szezonnak azt a részét fontosabbnak tartom. Eddig valamiért mégis a fedett pálya fekszik, az időket nézve csaknem hasonló eredményeket tudok, ami nem szokványos. A szabadtéri országos csúcsok valamelyest erősebbek, de nem vagyok messze tőlük, az 1500 méteres rekordtól alig egy másodpercre, és az egy mérföldé is belátható közelségben van. Reméljük, már nem kell sokat várnom, hogy megdöntsem őket.

– Milyen tanulságokkal szolgált önnek a budapesti világbajnokság? Sikerült a téli felkészülési időszakban megtalálni azt a hiányzó láncszemet, ami az elmúlt években a továbbjutáshoz hiányzott a nagy világversenyeken?
– A budapesti világbajnokságon való szereplésem alkalmával én is megtapasztalhattam, hogy a hazai közönségnél nincs jobb. Azt a plusztámogatást, amit a rajtvonalon állva és menet közben kaptam, óriási volt megélni. Nagyon elkeseredtem, hogy nem jutottam a középdöntőbe, ráadásul augusztus 20-án futhattam volna, ami extra lett volna. A kiesésem arra sarkallt, hogy még több munkát fektessek a téli felkészülésembe. Kicsit másképp is álltunk neki az edzéseknek, a kilométerszámon jelentősen növelve készültem, egy-két kisebb betegséget leszámítva a sérülések is elkerültek. Bízom benne, hogy ha erre az erős alapra rátesszük a gyorsasági munkát tavasszal, végre a szabadtéri szezonban is megjöhet az áttörés.

– Nem ön az egyetlen István, aki mostanában rekordokat dönt…
– Igen, nagy öröm látni, hogy jó barátomnak, Palkovits Istvánnak is sikerült végre országos csúcsot futnia 3000 méteren. Az elmúlt egy-két évben már látszott, és beszéltünk is róla, hogy képes lehet rá, már nagyon megérdemelte. Eddig tartott a viccelődés, hogy a korosztályos csúcs csak „fél csúcs”, amiből már több is volt neki. Miután vasárnap meglett az első felnőttrekordja, egyből írt nekem, hogy mostantól nem cukkolhatom ezzel. A barátságunk töretlen, a közös edzések, edzőtáborozások során végig motiváljuk és húzzuk egymást.

– Milyen további céljai vannak a rövid pályára és a 2024-es évre? Sokféleképp meg lehet közelíteni ezt a szezont.
– Rövid pályán konkrét céljaim nincsenek, pénteken Németországban versenyzek 1500 méteren, a glasgow-i világbajnokságra már a kijutás is nagyon nehéz lesz. A fő céljaim a nyárhoz köthetők, az Európa-bajnokságon és az olimpián is jó lenne már végre egynél többször futni. Kétezerhuszonnégyben szeretném elmondani magamról, hogy nemcsak kijutottam és rajthoz álltam, de tovább is jutottam a legnagyobb versenyeken. A szabadtéri országos csúcsok valamelyest erősebbek, de nem vagyok messze tőlük. Reméljük, már nem kell sokat várnom, hogy megdöntsem őket.