Három ugrás az örökkévalóságnak – Jonathan Edwards szenzációs göteborgi világcsúcsa ma is él

Vágólapra másolva!
2023.06.14. 13:18
null
Jonathan Edwards repül a 18.29 méteres világcsúcs felé (Fotók: AFP, Getty Images, Imago Images)
A nagy egyéniségek versenye volt, a triplázó Michael Johnsonnal, a „csak” duplázó Gwen Torrence-szel, a hármasugrásban világcsúccsal győztes Jonathan Edwardsszal. S ha valakinek még lett volna kételye, Szerhij Bubka is nyert. Magyarok is álltak a dobogón, kalapácsvetésben Gécsek Tibor, hétpróbázásban Ináncsi Rita.

 

 

A világbajnokság előtt egy távolugró-eredmény borzolta a kedélyeket: a kubai Iván Pedroso az olaszországi Sestrierében, 1.2 m/s-os hátszélben 896 centimétert ugrott, egy centivel nagyobbat az amerikai Mike Powell az 1991-es vb-n felállított világrekordjánál. Az Olasz Atlétikai Szövetség azonban nem terjesztette hitelesítésre az eredményt, mivel valaki kitakarta a szélmérőt, amely így meglehet, téves adatot közölt, mondván, az illető – ha akaratlanul is – befolyásolhatta a szélviszonyokat. Ezért az olasz testület arra az álláspontra helyezkedett, jobb, ha nem kéri a rekord elismerését. Csupán mellékszál, de így a csúcsért járó Ferrarit sem kapta meg a 176 centis magasságával nem kifejezetten távolugróalkat Pedroso... Gyulai István, a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) főtitkára azzal kommentálta az olaszok döntését, hogy elfogadták az állásfoglalásukat. Mondjuk, a kubai atléták egyik vezetőjét, a kétszeres olimpiai bajnok Alberto Juantorenát nem nyugtatta meg a reagálás.

Egy személyes élménnyel folytatom: lelkes amatőr futóként leesett az állam, amikor az etióp Haile Gebrselassie a 10 000 méteres döntőben az utolsó 200 méteren úgy sprintelt, mintha attól függött volna az élete, holott csak az első helye volt veszélyben – de a hajrát sem a szám marokkói olimpiai bajnoka (1992), Halid Skah, sem a kenyai Paul Tergat nem bírta. De Wilson Kipketer még Gebrén is túltett: a 800 méteres döntőt 25.3 másodperces kétszázzal zárta. Mindez egy napon történt...

Abban, mondjuk, biztos voltam, hogy az ukrán Szerhij Bubka megnyeri a rúdugrást. Immár ötödik alkalommal – s csupán azért ötödször, mert a göteborgi volt az ötödik vb a sportág történetében. Eredménye nem volt világrengető (592 cm), de az ezüstérmes orosz Makszim Taraszov így is csak megközelíteni tudta (586).

 

Az esemény egyik legnagyobb csatáját egy gyilkos szám, a női 400 méteres gátfutás hozta, szinte célfotóval. A brit Sally Gunnell a szám olimpiai (1992) és világbajnoka (1993) a lelátóról nézte trónfosztását – sérülten. Távollétében az amerikai Kim Batten lépett elő esélyessé, aki Göteborgot leszámítva olimpián, vb-n-n sem állt a dobogó felső fokán. Itt viszont odatette magát, 52.61 másodperccel megdöntötte Gunnell világcsúcsát (52.74), amelyet a stuttgarti vb-n (1993) futott. A göteborgi második amerikai Tonja Buford is a régi rekordon belül ért célba (52.62). S hogy az élet mennyire ismétli önmagát: a német városban a világrekorder Gunnell mögött ugyancsak a régi világrekordon belül ért célba a második helyezett Sandra Farmer-Patrick (52.79).

Leginkább Merlene Ottey győzelméért szurkoltam 100 méteren. Ezen a távon nem sikerült vb-t nyernie, 1989-ben a második budapesti fedett pályás vb-n 200 méteres síkfutásban aranyérmet, míg 60 méteren ezüstérmet szerzett az akkor még jamaicaiként versenyző sprinter. Szabad téren százon nem sikerült neki, Göteborgban éppen Gwen Torrence vitte el a pálmát, aki a 4x100-as váltóban is nyert egy aranyat. A férfi sprintereknél a kanadai Donovan Bailey feledtette doppingoló honfitársát, Ben Johnsont, egy másik Johnson, Michael viszont ámulatba ejtette a világot: 200-on és 400-on is a leggyorsabb volt (plusz a 4x400-as váltóban). A vallása miatt vasárnap nem sportoló brit Jonathan Edwards hármasugrásban az álomhatárnak számító 18 méter fölé került.

Michael Johnson a három göteborgi vb-aranyával (200, 400, 4x400 m váltó)
Michael Johnson a három göteborgi vb-aranyával (200, 400, 4x400 m váltó)


Két klasszis kihagyhatatlan a göteborgi listáról: a bolgár magasugró, Sztefka Kosztadinova 1987-es római vb-aranya után itt szerezte meg második szabadtéri vb-elsőségét, ráadásul úgy, hogy 1995 februárjában gyereke született, ezt követően júliusban versenyzett először, 194 centis eredménnyel nevezett. A döntőben viszont 201 centiig jutott – rá egy évre Atlantában az olimpiát is megnyerte! Az algériai Nureddin Morceli 1500 méteren még nem olimpiai bajnokként, „csak” kétszeres vb-elsőként, címvédőként a döntőben az utolsó 300 métert megnyomva pazar hajrával nyert.

A záró nap meglepetéseként nem nyert viszont a 4x100 méteres amerikai váltó, Kanada végzett az élen. Az Egyesült Államok még az előfutamban elrontotta a második váltást...

 


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. június 10-i lapszámában jelent meg.)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik