MINDEN AZ 53. SUPER BOWLLAL KAPCSOLATBAN EGY HELYEN!

A LEGÉRTÉKESEBB JÁTÉKOS (MVP): PATRICK MAHOMES (KANSAS CITY CHIEFS)

November végén már körbenéztünk egyszer, kik lehetnek a végső díjazottak, akkor pedig minden adta magát, hogy karrierje során először Drew Breesé legyen az elismerés, hiszen csapatával együtt ő is szárnyalt, gyakorlatilag nem hibázott (két interceptionje volt csupán) és döbbenetesen jó, 127.3-as irányítómutatóval állt. Az utolsó öt fordulóban viszont elképesztő módon visszaesett a játéka, az addigi 29 TD és 2 interception után 3/3-mal zárt, és csupán a Steelers elleni találkozón jutott 91-es mutató fölé. Összességében még így is 115.7-tel zárt, ami a liga legjobb eredménye, 74.4 százalékos pontossága pedig új NFL-csúcs.

Mégis, Patrick Mahomes a végére beelőzte őt. Nem volt olyan mérkőzés, amelyen végig kordában tudták volna tartani, minden találkozón eljutott legalább 240 passzolt yardig (Brees csupán 8 meccsen), összességében 5097-tel zárt (Brees 3992-vel), 50 TD-passzig jutott (Brees 32-ig), és a történelem során a második játékos lett, akinek egy idényben az 5000+/50+ összejött (Peyton Manningnek 5477 és 55 volt 2013-ban). A Chiefs meccsenként 35.3 pontig jutott (a második legjobb Rams 32.9-ig), valamint 12–4-es mérleggel zárt, amivel az AFC első kiemelését is megkaparintotta.

A LEGJOBB (NEM IRÁNYÍTÓ) TÁMADÓ: TODD GURLEY (LOS ANGELES RAMS)

Ez is szorosabbá vált, mivel Gurley sérülés miatt az utolsó két meccsről kidőlt, helyettese, C. J. Anderson pedig finoman szólva is kiválóan pótolta őt. Volt, aki többet futott nála, volt, aki több elkapott yarddal zárt, még a meccsenkénti összyardban sem övé volt a legjobb teljesítmény, mégis a csapatra gyakorolt hatása (a Rams második kiemelt lett és pihenhetett a rájátszás első fordulójában) és a 21 touchdown (14 meccsen) elég meggyőző, hogy megvédje a címét.

Saquon Barkley és Ezekiel Elliott mindenképpen említést érdemel még 2000 összyardos játékosként (utóbbi ráadásul egy meccsel kevesebbet játszott, cserében lényegesen kevesebb hatpontost jegyzett).

Az Atlanta Falcons kiváló elkapója, Julio Jones 113 elkapással, 1677 yarddal és nyolc hatpontossal zárta az idényt. Önmagában ez sem rossz, de még izgalmasabb, ha megnézzük az elmúlt öt szezonját: három meccset kihagyott ugyan, de 104.8 elkapást és 1598.8 yardot átlagolt idényenként! Az egy kiírást tekintve a liga történetében 1602 yarddal már a legjobb húszban lehet szerepelni, neki pedig kis híján ez a kihagyott meccsekkel együtt is összejött, öt év átlagában!

AZ ÉV VÉDŐJE: AARON DONALD (LOS ANGELES RAMS)

Na itt viszont nem volt kérdés, Donald talán még javítani is tudott az addig is félelmetes formáján. Túl azon, hogy a liga talán legjobb futás ellen védekező játékosa, az egyik legjobb az irányítók kergetésében is, 20.5 sackjével pedig fölényesen megnyerte a versenyt, méghozzá nem a megszokott pass rusher-posztok (4–3-as szélső védőfalember, 3–4-es szélső linebacker) egyikéről, hanem belső falemberként. Emberfeletti teljesítményét még jobban kihangsúlyozza, hogy a játékok több mint 70 százalékában két ember próbálja feltartóztatni, de a duplázás is hatástalan ellene.

J. J. Watt két szerencsétlen év után végre ismét egészséges, a támadók pedig újra retteghetnek. A háromszor is az év védőjének megválasztott houstoni klasszis szintén minden területen kiválóan szerepel, az a hét kierőszakolt labdavesztés pedig, amelyet ő erőszakolt ki, a liga legjobb mutatója.

AZ ÉV ÚJONC TÁMADÓJA: BAKER MAYFIELD (CLEVELAND BROWNS)

És Barkley még az újoncoknál sem tud nyerni... Bár az egész liga legtöbb összyardját szerezte, remeklése ellenére a Giants nem tudott meghatározó csapattá válni, bár azért a kezdéshez képest az öt győzelem sem olyan rossz mérleg. A Cleveland viszont az előző két idényben csupán egy meccset nyert meg, 31 vereség mellett. Az 1/1-es Baker Mayfield a harmadik meccsen kapta meg a lehetőséget először, és rögvest megduplázta ezt a mennyiséget. Bár volt egy négyes zakószériája a csapatnak, az idény végére alaposan belelendült a gárda, és 7–8–1-gyel zárt, úgy, hogy a végén még volt esély a rájátszásra is. 27 TD-passzal új elsőéves csúcsot állított fel a ligában, a csapat pedig óriási fejlődésen ment át vele, a liga leggyengébbjéből egy masszív gárdává vált.

AZ ÉV ÚJONC VÉDŐJE: DARIUS LEONARD (INDIANAPOLIS COLTS)

Számos kiváló teljesítményt láthatunk, ott van például Bradley Chubb, aki első denveri évében máris az irányítók réme lett és 12 sackkel zárt, vagy éppen a szerelések (111) mellett a labdalopásokban (3) is kiemelkedő Jessie Bates, vagy a Los Angeles Chargers védelmét egy szinttel jobbá varázsoló Derwin James (105 szerelés, 3.5 sack, 16 kivédekezett passz, 3 interception).

A dallasi védelemben Sean Lee-t elhomályosító Leighton Vander Esch és a liga szereléskirálya, Darius Leonard között ment a végső vacillálás, de utóbbi nyert. A Colts 2. körös fiatalja 163 szerelésig jutott, emellett volt hét sackje, nyolc kivédekezett passza és két interceptionje, valamint négy kierőszakolt labdavesztése – ráadásul mindezt 15 meccsen.

AZ ÉV VISSZATÉRŐJE: ANDREW LUCK (INDIANAPOLIS COLTS)

J. J. Watt is megérdemelné a díjat, de az 550 nap után visszatérő Luck még nagyobb hatással volt a csapatára. A Colts 1–5-ös rajtja ellenére bejutott a rájátszásba, ez pedig leginkább a 29 éves irányító érdeme, aki 4593 yarddal (5. legjobb a ligában) és 39 TD-passzal (2.) zárta az évet, az Indianapolis pedig 27.1 pontos átlaggal az ötödik legponterősebb csapat volt az alapszakaszban.

AZ ÉV EDZŐJE: MATT NAGY (CHICAGO BEARS)

Itt is lehetne indianapolisi siker, hiszen 4–12-ről 10–6-ra javult a mérleg és bejutott a rájátszásba a csapat, de Frank Reichnek azért csak volt egy Luckja. A Chicago Bears viszont sokévnyi szenvedés és pocsék mérleg után nyolc év elteltével ismét bejutott a rájátszásba, 12–4-es kiváló mérleggel, az előrelépésben pedig Matt Nagynak is óriási szerepe volt.