Női vízilabda Eb: Egyértelműen a védekezés volt a gyenge pontunk – Mihók

– Kezdjük az aktualitással: mindössze három gólt kaptak a franciáktól, és az ötödik helyen zárták az Európa-bajnokságot. Hogy látja, sikerült előrelépni védekezésben?
– A februári világbajnokságon meglátjuk, hogy sikerült-e, mindenesetre a franciák ellen elégedett voltam a védekezés minőségével és az egyéni teljesítményekkel is – kezdte eindhoveni értékelését a Nemzeti Sportnak Mihók Attila, aki Cseh Sándorral együtt tavaly szeptemberben vette át a magyar női vízilabda-válogatott irányítását. – Azért ne keverjük össze a franciákat a nagy csapatokkal, sokat fejlődtek, de nem ellenük kell a legjobb játékunkat hoznunk. Nem is a helyosztók voltak a fontos mérkőzések, viszont örülök, hogy a negyeddöntős csalódás után nagy energiákat mozgósított az együttes – ezt kell még fokoznunk a vébéig, mert Dohában ennél is többre lesz szükség. Ha helyzetbe kerülünk, jó döntéseket kell hoznunk, nem szabad a végletekig kijátszanunk a támadásainkat.

– Mik a legnagyobb hiányosságok, amelyekre az Európa-bajnokságon fény derült?
– Mindenkinek megvan erről a maga véleménye, de statisztikai alapon egyértelműen a védekezés volt a gyenge pontunk. Ezt még lehet részekre bontani, említhetném a blokkok hiányát vagy az emberhátrányos védekezést is, illetve sokatmondó adat, hogy a riválisainknál több akciógólt kaptunk. Nem kérdés, hogy ebben a mutatóban javulnunk kell, hogy a kiélezett mérkőzések ne csak egyes szakaszaiban legyen esélyünk, hanem a dudaszó pillanatában is magyar győzelmet mutasson az eredményjelző. Nagyon fontos a hátsó stabilitás, de természetesen kellenek a jó lövőteljesítmények is.

– Azt láttuk, hogy hatalmas a szakadék az első öt csapat és a többiek között, de mekkora a lemaradásunk az elődöntősökhöz képest?
– Pillanatnyilag akkora, amit az eredmények mutatnak. Az olaszoktól egy góllal kaptunk ki, a görögöktől kettővel, pedig a meccs vége előtt két perccel még ikszre álltunk, és a vezetésért támadtunk… Úgy érzem, elsősorban lelki, mentális tényezőkből adódik a különbség, de nagyobb akarással, egységesebb küzdeni tudással behozhatjuk a lemaradásunkat. Önbizalom nélkül nem lehet játszani a magyar válogatottban, ezen a téren is épülnünk kell. Mindhárom fontos mérkőzésünkön benne volt a pakliban, hogy fordíthatunk is, de nem úgy menedzseltük a találkozókat, ahogy kellett volna, a görögök elleni vereségen pedig nehezen tettük túl magunkat.

– Több játékos is kiemelte, hogy nincs idő keseregni, mert nyakunkon a világbajnokság. Mi vár a csapatra a következő hetekben?
– A hazautazás után két nap pihenő, aztán készülünk a világbajnokságra. Tudják a lányok is, hogy most tartunk valahol, és innen kell folytatnunk a munkát, nem pedig elölről kezdenünk.

– A dohai negyeddöntőben minden bizonnyal a hollandok vagy az amerikaiak lesznek az ellenfeleink, de adott esetben még a hatodik hely is olimpiai kvótát érhet. Hogyan érdemes időzíteni a formát?

– Eindhovenben is látszott, hogy a világversenyeken nagyon sok múlik azon, sikerül-e megnyerni a negyeddöntőt. Nem szabad azzal foglalkoznunk, hogy a világ- és Európa-bajnokot vagy az olimpiai bajnokot kell megvernünk, minden körülmények között, bármelyik ellenféllel szemben muszáj a maximumot nyújtanunk. Ha bejutunk a négy közé, örülünk, és megyünk tovább, de ha nem, akkor is át kell állítanunk az agyunkat a következő riválisra, amely a görög, az olasz vagy a kanadai válogatott is lehet. Reálisan nézve három csapat küzd két kvótáért, de nem számolgatunk, mert egyelőre az a legfontosabb, hogy a saját teljesítményünkkel elégedettek legyünk. Hogy ez mire elég, az ellenféltől is függ, viszont senki sem ragadhat le azon, hogy kiesett a kezéből a labda, a kapufát találta el, vagy éppen ötméterest kaptunk róla. Meg kell tanulnunk, hogy amíg van esélyünk, mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telhető. Lehet, hogy a kvóta az utolsó dohai mérkőzés végjátékában dől el, úgyhogy alázatosan készülünk tovább, nem sajnáljuk magunkat. Ráérünk akkor sajnálkozni, ha lesz miért.

– Változtatnak a felkészülés menetén, vagy úgy érzik, jó az irány?
– Az idő rövidsége miatt nincs lehetőségünk nagy változtatásokra, de nem is szeretnénk variálni. Az Európa-bajnokságra négy hetünk volt felkészülni, a világbajnokság előtt két és fél hetünk van, vagyis elsősorban azt igyekszünk továbbvinni, amit elkezdtünk, és természetesen azon vagyunk, hogy kijavítsuk a hibákat. Hogy jó-e az irány? Dohában kiderül.