Milák Kristóf: Én ezt az egészet saját magamért csinálom

– Az áprilisi debreceni országos bajnokságon száz pillangón megverte Cseh Lászlót, ám utána azt kérte, hadd dolgozzon nyugodtan tovább. Túl sok volt a megkeresés?
– Elég sok, és hirtelen is jött – ismerte el a szombaton a vizes világbajnokságon 100 méter pillangón ezüstérmet szerző 17 éves Milák Kristóf. – Nem tudtam elsőre feldolgozni a sikert, és olyan nyilatkozatot sem adni, amelyre úgy igazán büszke lehettem volna. Utólag mindig visszanézem, amit mondok, és rájövök, hihetetlenül nagy hülyeségeket vagyok képes mondani... Meg kell szoknom ezt is, be kell gyakorolni. De menni fog. Ez is. – Az áprilisi debreceni országos bajnokságon száz pillangón megverte Cseh Lászlót, ám utána azt kérte, hadd dolgozzon nyugodtan tovább. Túl sok volt a megkeresés?
– Elég sok, és hirtelen is jött – ismerte el a szombaton a vizes világbajnokságon 100 méter pillangón ezüstérmet szerző 17 éves Milák Kristóf. – Nem tudtam elsőre feldolgozni a sikert, és olyan nyilatkozatot sem adni, amelyre úgy igazán büszke lehettem volna. Utólag mindig visszanézem, amit mondok, és rájövök, hihetetlenül nagy hülyeségeket vagyok képes mondani... Meg kell szoknom ezt is, be kell gyakorolni. De menni fog. Ez is.

– Jót tett a csönd?
– Nagyon.

– És ebben az elvonulásban azért titkon szőtte az álmait a felnőtt-világbajnoksággal kapcsolatban?
– A terveket, álmokat én mindig elteszem magamnak, csak akkor szoktam előállni velük, ha megvan a vágyott időeredmény. Emellett mindig csak a következő feladatra tudok figyelni, és szerintem ez így van jól. A debreceni ob után minden idegszálammal a netanyai ifjúsági Európa-bajnokságra koncentráltam, amikor azon túl voltunk, csak utána a felnőttvébére.

– Mióta mondogatják a szakemberek, hogy Milák Kristóf pillangóúszásra született?
– Hátúszóként kezdtem, emlékszem, éppen tíz évvel ezelőtt a béka- vagy delfinkorosztály országos bajnokságán Gyulán egy fél pályával vertem meg a többieket ötven vagy száz háton. Akkor még csak azt mondták, belőlem jó úszó lesz. Aztán jött Selmeci Attila, megtanított pillangózni, és most itt vagyok.

– Fárasztó úszásnem.
– Én nagyon szeretem. Aki megtanul pillangózni, annak semmi sem fárasztó.

– És mikortól tudatosult önben, hogy tehetséges? Egyáltalán: figyel arra, hogy a magyar úszósport egyik legnagyobb ígéretének kiáltották ki?
– Én ezt az egészet saját magamért csinálom – senki másért. Persze jó hallani, hogy tehetségesnek mondanak, de csak én számítok. Mentálisan persze jót tesz ez nekem, képes vagyok a sok dicsérő szóból erőt meríteni.

– Szombat este a száz pillangó döntője után percekig nem tért magához, aztán úgy fogalmazott, egyszerűen nem jut el az agyáig, hogy ezüstérmet szerzett.
– Ez még most is így van. Szombat este hosszasan nézegettem az érmet, nagyon jó érzés. Fantasztikus, leírhatatlan, de egyelőre még feldolgozhatatlan.

– Milyen a kapcsolata Selmeci Attilával? Az edző azt nyilatkozta, hogy kifejezetten jó.
– Ezt mondta?

– Miért, nem az?
– Megvannak a magunk kis vitái, de tudom, minden azért van, hogy előrébb jussak. Attila bá maximalista ember: ilyen volt már sportolóként, és ezt a tulajdonságát nekem is átadná. Szeretné elérni, hogy mindenhez úgy álljak hozzá, hogy tegyem oda százszázalékosan magam. Hogy ne legyen bennem sohasem hiányérzet, hogy mindig azt érezzem, én mindent megtettem a sikerért.

– A fejlődéséhez kell valaki, akire felnéz? Van egyáltalán olyan sportoló, akit a példaképének tekint?
– Sokan lehetnének, hiszen ezen a világbajnokságon is úsztak jó néhányan világcsúcsot, klasszisok sora vonult végig az uszodán, de én inkább mindenkitől azt lesem el, ami engem előrevihet.