Parádriposzt – Szöllősi György jegyzete

 

Amikor a nemzetközi szövetség főtitkára jelezte neki, ha akar, adhat át érmet a budapesti vb-n, Szabó Bence a saját (Népszavának mondott) szavai szerint állítólag azt felelte: „Engedjük el a dolgot, nem érdemes balhézni egy egyébként sikeres hazai rendezésű vb-n.”

Bejött a csipetnyi varázslat, elkápráztatták a világot

Nos, ehhez képest alighanem mégiscsak ő volt az, aki telekürtölte a sajtót a történettel, mely szerint Csampa Zsolt elnök „letiltotta” őt, aki – úgy látszik – mégis nagyon szeretett volna ott állni Áder János mellett a pódium előtt.

Hiszen most már napok óta erről szólnak a vívó-vb-vel kapcsolatos legolvasottabb cikkek, nem pedig „az egyébként sikeres” hazai rendezésű vb-ről. Sőt nem is erről, hanem már arról, hogy miként szeretne a vívószövetség elnöke lenni jövőre a legutóbb jó két éve a MOB főtitkáraként talajt vesztő, majd az elnökválasztáson a harmadik, utolsó helyen végző egykori kardvívó. Az idézett interjúban így szörnyülködik: „Magyarországnak, a megítélésünknek viszont ez nagyon sokat árt, a vacsoránál arról beszélgettek a FIE tisztségviselői, hogy a magyarok ilyenek, egymást szúrják hátba.”

Azaz talán éppen róla beszéltek, hiszen ezekben a napokban a saját – amúgy a médiában hónapok óta zajló – elnökválasztási kampányának rendeli alá a pesti vb általános sikerét.

Ez a piti történet ugyanis teljességgel méltatlan a valóban nagyszerűen sikerült vb-hez, a magyar vívók eredményeihez, hagyományaihoz, az országban zajló sportfejlesztésekhez, a köztársasági elnökhöz, magához Szabó Bencéhez is. Kétszeres olimpiai bajnokként jár neki a tisztelet és mindaz, ami Magyarországon ezért őt megilleti. Ez sohasem lehet kérdés.

De az már nem sportszerű Szabó Bence részéről, hogy Csampa Zsolt megválasztott vívóelnökön a sportági múltját kéri számon, hiszen ebben a pozícióban, ha nem is elhanyagolható, már messze nem ez a legfontosabb szempont. Azt pedig, lám, a magyar szövetség által a nemzetközi vezetőségbe delegált Szabó is elismeri, hogy nagyszerű volt a vb, s talán vívóink sikereit sem vitatja. Mi mást kellene még számonkérni az elnökön?

A vívómúltja Szabó Bencének kétségtelenül, összehasonlíthatatlanul fényesebb, sportvezetőként azonban már kevesebb oka van a büszkeségre. Nemcsak elnöknek, főtitkárnak is sikertelenül pályázott korábban a MOB-nál, amikor pedig mégis főtitkár lett, 2012 és 2016 között, az általa irányított apparátus volt az, amely – finoman fogalmazva – nem tudott élni a legnagyobb lehetőséggel, amelyet a Magyar Olimpiai Bizottság és a magyar sport valaha is kapott: a szinte teljes felhatalmazással és soha nem látott pénzügyi támogatással a magyar sport újjáépítésére.

Ennek tükrében csak ismételni tudom a jelzőt: nem sportszerű, hogy a 2019-es budapesti vívó-vb jószerével Szabó Bence sérelméről szól ahelyett, hogy Pusztai Liza, Siklósi Gergely vagy Szatmári András vívásáról, a pazar közönségről vagy éppen a NOB-elnök sokadik, elégedett látogatásáról beszélgetnénk.