Még kissé másnaposan is messzire – síugrás

A Brit Kolumbia államban, közelebbről a csodaszép Whistlerben felállított Olimpiai Park ad otthont a síugrók küzdelmeinek. A Vancouvertől nagyjából 120 kilométernyire északra elterülő komplexum két sáncán három számban avatnak bajnokot.

A sportág története a 19. századig vezethető vissza, amikor 1809-ben Olaf Rye, a norvég hadsereg tisztje kilenc és fél métert repült katonái szeme láttára. 1862-ben rendezték az első versenyt a norvégiai Tyrsilben, majd 1879-től az Oslóhoz közeli Husebybakkenben már évente sort kerítettek az eseményre. A helyszínt 1892-ben helyezték át Holmenkollenbe, melyet a síugrók a mai napig a sportág Mekkájának tartanak.

Az időközben eltelt több mint egy évszázad alatt hatalmas változásokon ment keresztül a síugrás. Az említett huseybakkeni viadalon győztes Olaf Haugmann 20 méteres akkori rekordja például 2005 márciusára a 12-szeresére nőtt, amikor Björn Einar Romören 239 méterig szállt a szlovéniai Planicán.

A sportág már a kezdetektől, vagyis az 1924-es chamonix-i játékok óta az olimpiai program elmaradhatatlan, egyre népszerűbb eleme. 1964 óta rendeznek külön küzdelmeket nagy- és középsáncon, az 1988-as téli olimpia óta pedig már csapatban is megküzdenek egymással a versenyzők.

Kezdetben természetesen a szám feltalálói, a norvégok uralták a sáncokat. A mai napig összesen 28 érmet szereztek az olimpiákon, az összetett éremtáblát mégsem ők vezetik, hanem a tíz elsőségnél járó finnek. A képzeletbeli dobogó harmadik fokán az osztrákok állnak 5 arannyal, 7 ezüsttel és 8 bronzzal.

A VERSENYSZÁMOK

Középsánc

A versenyzők már a megnyitó napján megkezdik selejtezőjüket. Az indulók közül a világkupában legmagasabban rangsorolt 15 ugró automatikusan jogot szerez a másnapi megméretésre, a fennmaradó 35 helyért viszont ádáz küzdelem várható. Február 13-án aztán a legjobb ötven ugró részvételével indul a verseny ér(d)emi része.

Az első sorozatot követően a legjobb harminc eredmény tulajdonosa szerez jogot egy második kísérletre; e szériának az addig megszerzett pontszám fordított sorrendjében vágnak neki. Bajnokot tehát a nyolcvanadik ugrás után avatnak a két gyakorlat összesített eredménye alapján. A torinói játékoktól kezdődően a sánc méretén kicsit növeltek, a K-pontot 90-ről 95-re vitték fel. A szám címvédője, az azóta már visszavonult norvég Lars Bystöl óriási meglepetésre nyert a pragelatói sáncon, egy ponttal megelőzve a finn Matti Hautamäkit, illetve kettővel honfitársát, Roar Ljökelsöyt.

Nagysánc

A selejtezőre február 19-én kerül sor, a középsáncnál már említett rendszerben. A torinói olimpia óta itt is változott a kritikus pont értéke, K120-ról K125-re. Pragelatóban Thomas Morgensternt ünnepelhette a népes nézősereg. Az osztrákok kiválósága 133 méteres első ugrását másodjára egy 140-essel múlta felül, de így is mindössze egytized ponttal előzte meg honfitársát, az első sorozat után még vezető Andreas Koflert. A bronzérem a 2006 februárjában élete formájában ugró Bystölnek jutott.

Csapatverseny

Tizenhat csapat 4-4 ugrója feszül egymásnak február 22-én a whistleri nagysáncon. Az első sorozatokat követően a nyolc legtöbb pontot szerző válogatott kvalifikálja magát a második körbe. Az aranyérem természetesen a nyolc-nyolc ugrás után legmagasabb összesített pontszámú négyes tagjainak nyakába kerül majd.

Alighanem az olimpia papíron legnagyobb favoritját ebben a versenyszámban találjuk: mind a szakma, mind az osztrák közvélemény győzelmet vár Alex Pointner legényeitől. 2006-ban Andreas Widhölzl, Andi Kofler, Martin Koch, Thomas Morgenstern összeállításban az osztrákok simán legyőzték a finneket és a norvégokat, és az utóbbi években egyértelmű Ausztria fölénye.

AKIKRE ÉRDEMES FIGYELNI

A svájciak klasszisa az egyetlen, aki az aktív ugrók közül elmondhatja magáról, hogy egyéniben kétszeres olimpiai bajnok. 2002-ben Salt Lake Cityben minden előzmény nélkül elővarázsolt négy olyan ugrást, amilyenre a mezőnyből senkinek sem volt válasza.

Azóta eltelt nyolc esztendő, Ammann túl van egy nehéz perióduson, és tavaly óta újra szárnyal. A 2008–2009-es idényben Gregor Schlierenzauer mögött másodikként végzett a világkupában úgy, hogy négy helyszínen is nyerni tudott. A mostani szezonra sikerült megfordítania a kettejük közötti sorrendet: már öt győzelemnél jár, és az előnye akkora volt Schlieri előtt, hogy kihagyhatta a múlt heti willingeni hétvégét, immár az olimpiára összpontosítva.

Gregor Schlierenzauer

Az idén 20 éves osztrák szupertehetség élete első ötkarikás részvételére készül. Eddigi négy évadja a felnőttek között számtalan rekordot hozott. Ami mindennél fontosabb: a formája felfelé ível, a legutóbbi öt Ammann–Schlierenzauer összecsapásból háromszor ő került ki győztesen. Mellette szól, hogy a tavaly januárban az olimpia helyszínén rendezett mindkét vk-versenyt megnyerte, és 149 méterrel ő tartja a sáncrekordot is.

Thomas Morgenstern

Ő is büszkélkedhet már egyéni olimpiai arannyal. A felnőttek között a 2002–2003-as Négysáncversenyen mutatkozott be, s azóta az összes kiemelt viadalon nyert már. 2005-ben Oberstdorfban, 2007-ben Szapporóban, 2009-ben Liberecben szerzett aranyérmet az északisí-világbajnokságokon, a 2006-os torinói olimpián pedig felért a sportág csúcsára.

Az idén két győzelemnél jár, a világkupában pedig messze lemaradva Schlierenzauertől és Ammanntól jelenleg a harmadik. Schlierihez hasonlóan ő is részt vett a hétvégi willingeni versenyen, így talán szintén sújtja majd az akklimatizációs probléma, ám őt ismerve ez aligha fog meglátszani a teljesítményén.

Ha a síugrásban meg kellene nevezni a  formaidőzítés mesterét, a legtöbben rá hivatkoznának.

Janne Ahonen

A finnek legendája 1992-ben debütált a felnőttek között a világkupában. Számtalan rekord és felejthetetlen történet fűződik a pókerarcú finn nevéhez. 36 győzelmet aratott a világkupa versenyein, 108-szor állhatott dobogóra.

Egyedüliként sikerült öt alkalommal is nyernie a Négysáncversenyen, öt aranyérme van az északisí-világbajnokságokról is, továbbá kétszeres világkupa-győztes. Nem hivatalosan az övé a valaha bemutatott leghosszabb ugrás: 2005-ben Planicán – elmondása szerint igencsak másnaposan – 240 méternél fogott talajt, azonban a landoláskor elesett, így a rekordját nem hitelesítették.

Egyvalami maradt ki a felsorolásból: az olimpiai első hely – a játékokról eddig „csak" ezüstökkel sikerült hazatérnie. 2008 márciusában bejelentette a visszavonulását, de látva honfitársai egy évvel későbbi vergődését, az idén visszatért. Novembertől decemberig javuló formát mutatott, ám a Négysáncverseny után visszaesett. Szurkolói remélik, csakis azért, mert legjobbját Vancouverre tartogatja.

Adam Malysz

Már az 1991–1992 szezontól tagja volt a lengyelek felnőttkeretének. A világelitben eltöltött két évtized során négyszer végzett az élen a világkupában, 38 versenyen állhatott fel a dobogó legfelső fokára, és összesen 79 alkalommal végzett az első háromban.

Négyszeres világbajnok, legutóbb 2007-ben, Szapporóban szerzett aranyat. Az olimpiákról egy ezüst- és egy bronzérme van (Salt Lake City). A jelenlegi idényben csak egyszer volt dobogós, a hatodik helyen áll a világkupában, mégis az esélyesek egyikeként kell említeni.

Ahonenhez hasonlóan hatalmas a rutinja, és ami legfőképp mellette szól: legendásan jól alkalmazkodik az időjárási viszonyokhoz. Ha Vancouverben csak egy kicsit is közelít az extrémhez az időjárás, a „Repülő Bajusz"-ként ismert Malysz azonnal előlép a topfavoritok közé.

A felsoroltakon kívül természetesen jó néhányan képesek arra, hogy kirobbanó formába kerülve harcba szálljanak az aranyérmekért. Például nem esett szó a norvégokról: Mika Kojonkoski tanítványai közül Anders Jacobsen minden további nélkül megelőzheti a fentieket, és bármikor elkaphatja a fonalat a világcsúcstartó Björn Einar Romören is.

Kiválókat ugrik mostanság a németektől Michael Neumayer és Michael Uhrmann, igen tehetséges a finnek fiatal titánja, Harri Olli, de ott lehet az élmezőnyben az idei Négysáncverseny-bajnok Andi Kofler, valamint a tavalyi győztes, Wolfgang Loitzl is.

Biztosra vehetjük, hogy a vancouveri téli olimpia felejthetetlen pillanatokkal ajándékozza majd meg az északi sportágak iránt érdeklődőket, s ebben oroszlánrészt vállalnak a síugrók.

 A vancouveri játékok síugrás-menetrendjét itt olvashatja!

 CSATLÓS DÁVID