Birkózás: hétévesen már lefutotta a maratont Horváth Lóránt

Krasznai Bence utanpotlassport.huKrasznai Bence utanpotlassport.hu
Vágólapra másolva!
2020.08.01. 14:30
Címkék
Nem nevezhető hétköznapi történetnek Horváth Lóránté: a fiatal az idén januárban, hétévesen teljesítette a félmaratont, és a sport − édesapja, Horváth Attila elmondása szerint − olyan reflextevékenységgé vált az életében, mint a fogmosás. Jó bizonyíték erre az is, hogy a futás mellet az ESMTK birkózószakosztályában egyaránt készül.

A gyerekek szaladgálnak, rohangálnak, futnak fel, s alá. Mindez igaz a mindössze nyolcéves Horváth Lórántra is, azzal a kivétellel, hogy ő hétéves korában már a félmaratoni, 21 kilométeres távot teljesítette az idén januárban a szlovákiai Gúta városában. A rendezők leszögezték: Lóci maximum három kilométert futhat, de ő annyira szerette volna a teljes táv megtételét, hogynem tehettek mást, megengedték neki.Horváth Lórántra is, azzal a kivétellel, hogy ő hétéves korában már a félmaratoni, 21 kilométeres távot teljesítette az idén januárban a szlovákiai Gúta városában. A rendezők leszögezték: Lóci maximum három kilométert futhat, de ő annyira szerette volna a teljes táv megtételét, hogynem tehettek mást, megengedték neki.

A kis Lóci a nagyok között is rendre bizonyít Fotó: Horváth Attila
A kis Lóci a nagyok között is rendre bizonyít Fotó: Horváth Attila

A kis Lóci a nagyok között is rendre bizonyít  •  Fotó: Horváth Attila

„Négyéves kora óta jár versenyekre abból a célból, hogy a sportot megszeresse− kezdi Lóránt édesapja, Horváth Attila.− Szülőként a szándékunk az, hogy ösztönözzük és segítsük ebben. Fiunk felfoghatatlanul gyorsan fejlődött, s bírt egyre többet. Az évek alatt, fokozatosan haladt felfelé: hat, nyolc, tíz, tizenkettő, majd tizennégy kilométert futott. Amikor a képessége már nagyon közel járt a félmaratoni távhoz, ötletként felvetettük neki, mi lenne, ha megpróbálná abszolválni a huszonegy kilométert; majd kibújt a bőréből örömében. Nem pont Szlovákiában képzeltük el, azt hittük, lassabb lesz a folyamat, sok-sok alázatos tréninggel. Gútán mégis tökéletesen készen állt a feladatra, és ezt be is bizonyította. Mi pedig biztosak voltunk abban, hogy ez nem terheli meg őt, bírja, mi több, ez teszi boldoggá.”

Attila arra is kitért, néhány évvel ezelőtt nem lehetett Lócin látni azt, hogy kiemelkedik a társai közül.

„Ugyanannyira volt mozgékony, mint bármelyik vele egykorú barátja; ebben a tekintetben nem volt kivétel, sőt a testalkata is átlagos. Amikor megszületett, elhatároztuk, hogy nagyon következetesen betartjuk azt az értékrendet, amit fontosnak tartunk. Ennek az alapja a sport és annak szeretete. Négyéves korától arra figyeltünk, hogy az életében napi szinten jelen legyen a mozgás, annak bármelyik változata. Emiatt télen-nyáron, esőben-hóban, szélben-fagyban vittük focizni, mászókázni vagy futni. Minden esetben mellette vagyunk, együtt csináljuk a feladatokat. Azt szeretnénk kialakítani benne, hogy a sport olyan reflextevékenységgé váljon az ő életében, mint az esti fogmosás. Általános tapasztalatunk, hogy az elektronikus eszközök elvonják a gyerekek figyelmét a sporttól, így azokat nem engedjük használni.”

Lóci (kékben) birkózásban is jeleskedik - édesapja elmondása szerint a sportág tökéletesen megfér a futás mellett Fotó: Horváth Attila
Lóci (kékben) birkózásban is jeleskedik - édesapja elmondása szerint a sportág tökéletesen megfér a futás mellett Fotó: Horváth Attila

Lóci (kékben) birkózásban is jeleskedik - édesapja elmondása szerint a két sportág tökéletesen megfér egymás mellett  •  Fotó: Horváth Attila

De miért tartják fontosnak, hogy a sport− ahogyan Attila említette−reflextevékenységgé váljon a gyerek életében?

„Mi is megtapasztaltuk, milyen sokat adhat. Úgy gondoltuk, hogy Lócinak ettől a testi és lelki egészsége egyaránt fejlődik, emellett jobb lesz az önbizalma, sikereket érhet el, boldogabb és ezáltal gazdagabb életet élhet.”

Lórántnem csupán fut: az ESMTK birkózószakosztályában egyaránt készül. Tudatos szisztéma mentén nevelik a fiút, miért éppen erre a két sportágra esett a választásuk?

„A futás kézenfekvő, hiszen magunk is ezt csináljuk. Amit a gyerek rendszeresen tapasztal maga körül, azt előszeretettel befogadja; látta a szüleit futni, emiatt örömmel kezdte ő is csinálni azt. A birkózással szerencsénk volt, az egyik óvodai vetélkedőn kiválasztották a nevelőműhely képviselői, és meghívták a szomszédos terembe edzeni. Ez egyáltalán nem volt ellenünkre, hiszen remek körülmények között fejlődhet tovább. A két sportág jelen pillanatban kiválóan megfér egymás mellet.”

Az eddig olvasottak alapján nem lenne meglepő, ha a szülők azt szeretnék, élsportoló válna Lóciból.

„Ez csak az ő döntése lehet. Ha akarnánk, sem tudnánk rákényszeríteni az élsporttal járó terheket és lemondásokat. Ha bármelyik sportág iránt érez annyi elhivatottságot és elszántságot, hogy bevállalja, akkor természetesen nem lesz ellenvetésünk, örülünk neki – amennyiben a kellő mértékű tehetség is fellelhető benne, maximálisan támogatjuk. Nagyon fontos, hogy rátaláljon önmagára, felfedezze azt, amire hivatott. Terelgetjük, az általunk vélt helyes értékrendre neveljük, de semmit sem erőltethetünk rá, mindig aszerint cselekszünk, amit ő szeretne, hiszen ily módon segíthetjük őt legjobban.”

Lóci legutóbb a Lupa Beachen versenyzett: az öt kilométeres távot 23:17 perc alatt teljesítette, így a 311 fős mezőnyben− amelyben felnőttek egyaránt indultak− a 30. helyen zárt. Az erőpróbán az utánpótlást külön értékelték, a 12-16 évesek között a harmadik helyen ért célba. A nyolcéves fiú teljesítményét a Facebook-oldalán, a „Lóci megcsinálja” elnevezésű oldalon lehet követni.

Az ifjúval nemrégiben az M2 Petőfi TV is forgatott:

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik