Föld-föld versenyek – Malonyai Péter jegyzete

Kilencven perc.

Ennyi idejük lesz a szabadidő hasznos eltöltésére a buborékon túl, tehát házon kívül a Nemzetközi Úszóliga budapesti indulóinak, másfél órát sétálhatnak a Margitszigeten, de: csoportosulni tilos!

A sziget régi szerelmeseként vallom, hogy remek program. Ha valahol, az egykori Nyulak szigetén a természet évszaktól függetlenül szinte naponta kínál valami újat, érdekeset, látványosat – no de mindennap és kizárólagosan? Az azért nem kerek.

De mi kerek mostanában, a járvány árnyékában? Semmi sem olyan, mint volt. A szerződésekkel jócskán terhelt úszóknak most még arról is megállapodást kell aláírniuk, hogy betartják a szabályokat. Mit betartják, akkor is szem előtt tartják őket – némi túlzással – amikor a medence egyre közeledő falát kellene figyelniük.

De nem csupán az úszók, a szintén világérdekeltségű versenyt rendező cselgáncsozók is figyelnek minden apróságra, nem csupán az egymást sorozatban követő tesztekre, arra is, hogy tisztítsanak, fertőtlenítsenek mindent, ami csak hordozhatja a fertőzés veszélyét.

Mondhatjuk, hogy a különleges helyzet különleges szabályokat, intézkedéseket kíván, csakhogy a megállapítás most már enyhén szólva is megszépíti a valóságot. Amikor a kedd reggeli adatok szerint az aktív fertőzöttek száma

27 113 Magyarországon, a John Hopkins Intézet megbízhatónak tartott legutóbbi közlése szerint 38 121 650 esetet tartanak nyilván, akkor már nem beszélhetünk különleges helyzetről.

Lassan-lassan egy esztendeje ez a természetes – ha tetszik, ha nem. Olyannyira, hogy már a NOB is költségcsökkentést tervez a tokiói olimpia kapcsán, márpedig nem egy kimondottan takarékos szervezetről van szó, hanem olyan testületről, amelynél a kivagyiság nem ritkaság, miközben az egykori alapelveknél gyakran fenn az ernyő, nincsen kas.

Már csak azért sem, mert most aztán tényleg a földön kell maradunk. Hiszem, hogy az úszóliga versenye és a cselgáncs Grand Slam után szintén pazar rendezésről beszélhet majd a nagyvilág, amiben benne van a vírusvédekezés is. Ha megengednek még egy szubjektív megjegyzést, Merkely professzor védnöksége nekem biztonságot sugall – átlag hírolvasóként nálam ő a leghitelesebb a témában.

A versenyeknek meg az lesz a legnagyobb sikerük, ha minden távon, minden súlycsoportban az egészség végez az első helyen.

Közhely?

Inkább remény. Optimista vágy.