Gyökerek

thurygabor | 2009.10.30. | 21:10

Terry Robinson, Kevin McCabe előretolt helyőrsége most meglépte a tutit: mivel Bobby Davison munkáját a szurkolók élesen kritizálták és Berki...


Hirdetés

Terry Robinson, Kevin McCabe előretolt helyőrsége most meglépte a tutit: mivel Bobby Davison munkáját a szurkolók élesen kritizálták és Berki Krisztián, a zrt. vezérigazgatója is elégedetlen volt a trénerrel, ezért útilaput kötöttek az edző talpára, helyére Craig Short és Csató Sándor került. A duó kinevezését Berki Krisztián javasolta, de nem titok, hogy ideiglenes megoldást hoztak, mert a zöld-fehéreknek másfél-két hónapjuk van az új tréner keresésére.

Ezt jelentették be a sajtótájékoztatón.

Mára bebizonyosodott: az angoloknak fogalmuk sincsen hová tették be a lábukat. Illetve lehet, hogy az ingatlanbizniszből jól jönnek ki, de az ügyletet fedő akció mégis csak a legnépszerűbb magyar klub, az FTC privatizálása volt. Megtörtént.  

Azóta rájuk várnak a fradisták. Időnként szó szerint is: el-ellátogattak az edző lakásához.

Ettől a játékoskerettől ennyire telik, a „csapatépítés” jegyében igazolt futballisták nem váltották meg a világot – korábbi blogomban ezt jeleztem, mint ahogyan azt is, hogy takaréklángon égnek az angolok. Ez is bejött.

Az eltelt időszak alapján veszem a bátorságot és kijelentem: egy teljesen gyökértelen brigád garázdálkodik az Üllői úton, remek kommunikációs aláfestéssel. Berki nem rejti véka alá, ő a zrt.. üzleti dolgait irányítja, a szakmai kérdésekben az angolok döntenek. A korábban a Ferencvárosnál cserekapus, majd a későbbi FTC-elnök, Rieb György jobbkeze az üzleti életben, jelenleg vezérigazgató igazi sármőr, a szó fegyverével mindent megold, nem mellesleg celeb, amire a mai világban rendkívül nagy igény van, a vakítottak elismerően csettintenek.

Van azonban egy hely a planétán, ahol úgymond nem haladnak a korral, Budapest IX. kerületének egy kis szegletében még a fradizmus az úr. A fradisták között vannak tanult úriemberek, kevésbé tanultak és még kevésbé úriemberek, a társadalom valamennyi rétege képviselteti magát. De abban mindenki egyetért: itt eredmény kell, a vaker kevés. Most előbbi nincsen, utóbbiból van bőven.

A globalizált világban már egy klub vezetőségében sem minősít, ki fradista, ki nem. Egyrészt ezt minden jött-ment kikérheti magának, másrészt objektív mérce nincsen.
De maradjunk a szűken vett szakmánál. Davison magyarosan került Magyarországra, állítólag küldött egy e-mailt a tulajnak, hogy ő bizony edző és felajánlja a szolgálatait. Azt is mondják, annyira másolta a Sheffield United edzéstervét, hogy szolga módon koppintott mindent.

Az angolok futball iránti alázatát nem vitatja senki, de azért ezzel sincs minden rendben. Vagy meghagyom Davisont az ősz végéig, vagy váltok, megnevezve az új szakvezetőt. Mintha a vezetőséget meglepte volna, hogy váltani kell – amit egyébként valamennyi fradista követelt. A határozatlan hoz ilyenkor olyan döntést, mintha határozott és bölcs lenne. A jelenlegi felállás szerint Short mondja, Csató fordítja.  Az egyik ír, a másik olvas... Miközben a Fradi mindig attól volt Fradi, hogy míg ágait tépte a szél, a törzsét azért nem csavarta ki a vihar, mert gyökereivel mélyen kapaszkodott a földbe.

Nyilván Terry Robinsonnak fogalma sincsen mi az a fradizmus – persze jó lenne, ha valaki elmesélné neki –, s kik azok, akik mint szakemberek szóba jöhetnének a csapat mellett. Ez nem feltétlenül az ő hibája. A hiba az, ha meghagyják ebben a tudatban. Jó lenne a volt fradisták között keresgélni. Visszanyúlni a gyökerekhez. És ha már a fáról esett szó: nem mindegy, hogy Üllői-úti fák vagy Üllői úti Fuck. Az előbbi Kosztolányi Dezső költeménye, utóbbit az angolok is értik. És ha nem vigyáznak, a költő sorai rájuk is vonatkoznak: az ég legyen tivéletek, Üllői-úti fák.

Davison már tudja ezt, Robinson még erőlködik, a Nemzeti Sportnak (október 31. 5. oldal) adott interjúban mindennek lehordja a fradisták egy részét.„Ezerkilencszázötvenhatban három magyar férfi menekült Burybe, ahol éltem, és mindenki igyekezett segíteni a boldogulásukat. Etettük, itattuk őket. Liban Abdi szomáliai menekült, Magyarországra szerződött, a Fradiban akart futballozni – az aluljáróban rátámadtak...”

Fondorlatos dolog ez: azon a sajtótájékoztatón, amelyen az a téma, hogy a csapat szakmailag nulla, azzal előhuzakodni, hogy inzultáltak egy színes bőrű futballistát, finoman fogalmazva nem elegáns, mi több inkorrekt.

Én nem azt mondom, hogy az edzőt meg kell várni, a színes bőrű játékost pedig meg kell verni. Ugyanakkor cinikusan jegyzem meg: mindennek ára van. A Fradiért cserébe ez csekélység. Ezt Robinsonék nagyon jól tudják, sőt akkor is tudniuk kellett a szélsőséges fradistákról, amikor megvették a futballklubot. Ha nem tudtak róla, akkor rossz üzletemberek, mert nem ismertek minden körülményt, ha tudtak róla, és úgy vették meg, akkor jó kapitalisták, de nem igazán européerek, mert üzleti érdekeik elnyomták a bennük lakozó demokratát.

De ha lenne csapat az Üllői úton, senkit sem érdekelne, hol lakik az edző, vagy milyen a játékos bőrszíne. Ott voltam már egy-két bajnokavatáson: a szurkolók edzőt, játékost egyaránt fel-feldobnak. És mindenkit el is kapnak.

Robinsonék is tehetnek róla, hogy egy futballistát az aluljáróban kapnak el vagy a bajnokavatáson.  


thurygabor

Címkék

Friss kommentek

Blogarchívum