Fabrizio Romano foglalta össze a német szakvezető helyzetét és legfontosabb manchesteri teendőit.

A rómaiak 21 év után jutottak el ismét az egyenes kieséses szakaszba, a kaland pedig jó eséllyel véget is ér a nyolcaddöntőben.

A vendégek vezető góljára még gyorsan válaszoltak a hazaiak, de a hajrában eldőlt a három pont sorsa.

Hiába vezetett már az első félidőben a Zenit, a hajrában egyenlített a Lazio a csoport másik mérkőzésén.

A német klub bejelentette: megszületett a megállapodás a Chelsea-vel Kai Havertz játékjogának eladásáról.

Rengetegszer tették már fel nekem a kérdést: miért tart itt a magyar futball? Én pedig sosem értem, miért csodálkozik ezen mindenki. Labdarúgásunk tökéletes leképeződése a magyar társadalomnak, az ország állapotának. Miért épp a futball lenne kivétel, ha ebben az országban szinte semmi sem működik jól…

Szavakban nem igazán lehet kifejezni, min ment keresztül Roddick az elmúlt néhány napban Melbourne-ben. Kálváriája a nyolcaddöntőben kezdődött, amikor Juzsnij megnyerte ellene az első két szettet, a harmadik elején pedig rögtön elnyerte az adogatását  innen nyert az ifjú amerikai, de ekkor még nem is sejtette, ez a meccs kutya füle ahhoz képest, ami a negyeddöntőben vár rá.

Pályafutása eddigi legjobb eredményét érte el Mandula Petra, miután a svájci Gagliardi társaként párosban bejutott az Australian Open elődöntőjébe, mindezt úgy, hogy útközben két remek duón verekedte át magát. Illetve: dehogy. Mert még csak megfeszülnie sem kellett ezért az eredményért, holott az elmúlt néhány napban többek között a tavalyi US Open-döntős, Melbourne-ben harmadik helyen kiemelt Husarová, Gyementyijeva szlovák, orosz duóval találkozott, hogy aztán a keddi negyeddöntőben az ötödik helyre rangsorolt Hantuchová, Shaughnessy kettőst eliminálja.

Akik valami ok folytán azt hitték eddig, hogy Hewitt más bolygóról érkezett közénk, csalódniuk kell, hétfőn ugyanis kiderült: ő is emberből van, és mint ilyen, akadnak rossz napjai. Hogy akkor is tud hibázni, amikor csak könnyedén át kellene ütni a labdát a háló felett; hogy a vele szemben álló játékát egész egyszerűen nem tudja feltérképezni; hogy ütései sorra lerövidülnek, tálcán kínálva a lehetőséget ezzel vetélytársának.

Valami hasonló zajlott vasárnap Melbourne-ben, mint hat és fél esztendeje az US Openen, Sampras és Corretja hőskölteménybe illő összecsapásán. Aki nem tudná, azt a meccset végül úgy nyerte meg Sampras a döntő játszma rövidítésében (ott ugyanis van olyan), és lett pár nappal később Flushing Meadows királya, hogy a csata vége felé közeledve félrevonult a pálya sarkába, és elhányta magát, annyira kiszáradt a párában.

"Sokkal jobb kondiban vagyok, mint tavaly. Akkor kilencvenhét kiló voltam, most csak kilencvenegy, ráadásul a formám is javulófélben van  hangzott Marat Szafin csütörtöki nyilatkozata. Aztán nagyot fordult vele a világ, olyannyira, hogy szombaton kénytelen volt bejelenteni: visszalép az Australian Openen. Aki azt hinné, a vállsérülése újult ki, és emiatt döntött így, téved, a tavalyi döntős orosz fiúnak ugyanis a csuklója ment tropára pár óra leforgása alatt.

Nem állt messze az igazságtól David Mercer, a neves szakkommentá-tor, amikor azt találta mondani Fabrice Santoro egyik elképesztő, a cipőfűzőjétől fölszedett röptéjénél, hogy "ha most elesik, föl nem kell többé.

Régebben elő sem fordulhatott, hogy a 69. helyezett megver egy háromszoros Roland Garros-bajnok exvilágelsőt, de Melbourne-ben többek között ez is megtörtént csütörtökön.