Tiger Woods Augustát sem hagyta ki

B. G.B. G.
Vágólapra másolva!
2010.04.10. 12:22
null
Tiger Woods 2001-ben (Fotó: Action Images)
Címkék
Április 1-jétől új rovattal találkozhatnak a Nemzeti Sport Online olvasói. Sportnaptár aloldalunkon a múlt figyelemre méltó eseményeiből szemezgetünk – felhasználva a 107 éves sportnapilap, a Nemzeti Sport páratlan értéket rejtő archívumát. A napi megjelenésű Sportnaptár szerkesztői a teljesség igénye nélkül válogatják ki az elmúlt nyolcvan év legérdekesebbnek gondolt, adott napra eső történéseit, amelyek közül minden nap eggyel bővebben is foglalkoznak. A sorozat cikkeiről nap mint nap értesülhetnek az NSO Facebook- és Twitter-oldalán is.  

Kilenc évvel ezelőtt Tiger Woods megnyerte a négy legnagyobb profi golfverseny egyikét, az Augustában rendezett US Masterst – amelyen ezekben a napokban is éppen szerepel –, és ezzel teljesítette a „karrier Slamet", vagyis mind a négy nagy tornán legalább egyszer első lett. Messze nem ez volt az egyetlen nagy rekordja, de 2001 áprilisi teljesítményével végleg a legendák élvonalába lépett. És persze ha nem jutott volna ilyen magasra, tán a tavaly kirobbant hűtlenségi és szexbotránya sem kavar akkora hullámokat...

 

Az esztendő első kiemelt (major) golfversenye a négy közül a US Masters (a másik három sorrendben a US Open, a British Open és a PGA Championship). Így volt ez korábban és így van ma is. A világ első számú golfozója, az idén 34 éves Tiger Woods számára többször is fordulópont volt (lesz?) ez a torna, amelyet a nagy négyesből egyedüliként mindig ugyanazon a helyszínen, a Georgia állambeli Augustában rendeznek, egy magánpályán. 1997-ben itt nyerte meg az első Grand Slam-versenyét, 2001-ben a hatodikat, de egyhuzamban a negyediket, amivel sporttörténelmet írt, míg idén a világra szóló házassági válsága után önként beiktatott szünetét követően itt próbál meg nagyobb törés nélkül visszailleszkedni a sportág körforgásába – valamint az emberek kegyeibe. Hogy ez hogyan megy neki, arról péntektől kezdve négy napon át minden reggel beszámolót olvashatnak itt, az NSO-n.

Na, de kezdjük csak a legelején, hogy lássuk, miért is érdekes Woods. Eredetileg Eldrick Tont névre kereszteltek, és már a családi háttere sem átlagos: 25-25 százalékban kínai, thai, illetve fekete-amerikai vér csörgedez az ereiben, amihez jön még egynyolcad rész indián, és ugyanennyi európai (konkrétan holland) származás is. Vietnámot megjárt veterán katona édesapja, Earl már kétéves kora előtt ütőt adott a kezébe, lévén maga is lelkes amatőr golfjátékos, és a kis „Tigris" (hamar így kezdte hívni mindenki) nemsokára csodagyerekként tündökölt, aki mindenféle korosztályos versenyt megnyert (általában nála idősebbek között), majd kétévnyi főiskola után 1996-től hivatásosnak állt.

Már az első szezonja végén (ami igazából még fél esztendő sem volt) az év sportembere lett a neves Sports Ilustrated magazinnál, a profi golfozók szervezeténél (PGA) pedig az esztendő újonca – míg később majd tízszer is az év játékosa. A szponzorok is gyorsan mesés szerződésekkel kényeztették. 1997-ben máris elhódította az első major bajnoki címét (ugye emlékszünk, éppen Augustában), természetesen a valaha volt legfiatalabbként, majd 42 hétnyi profiskodás után máris a világranglista élén termett. Ez is rekord volt, ahogy utóbb azzá váltak az első helyen eltöltött periódusai is: összesen, illetve megszakítás nélkül is Woods vezette a leghosszabb ideig a rangsort. 1999 és 2002 között sorra hódított a slameken, mindenféle egyéb statisztikai csúcsot is megdöntve közben, de a legjobban ezen belül is 2000 közepétől ment neki: zsinórban három GS-tornán is elsőként zárt, majd 2001 beköszöntével az új év első kiemelt erőpróbáján, a Mastersen is.

A hajráig szorosan alakult a küzdelem, de az utolsó luknál már a saját kezében volt a sorsa, és öt méterről nem hibázott (eggyel az elvárt ütésszám alatt, azaz birdie-vel teljesítve a feladatot). George W. Bush, az Egyesült Államok elnöke az elsők között gratulált a sporttörténelmi diadalhoz, amilyenre korábban csak másik négy játékos volt képes, de ők nem egyhuzamban! El is nevezte a szaksajtó az egyedülálló jelenséget „Tiger Slamnek".

„Tíz évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy nem lehet megalkotni a négyes sorozatot, most viszont már tudom, hogy Tiger számára minden lehetséges" – nyilatkozta akkor a német Bernhard Langer, aki maga is kétszeres Masters-győztes volt.

Soha előtte senki nem volt egyszerre címvédő a négy legnagyobb viadalon, ám ezután mintha elvágták volna: 2001 további részében Woods nem nagyon rúgott labdába. 2002-ben igen (két újabb GS-strigula), de utána véget ért a dominanciája – két évig csak keresgélte az ideális mozdulatokat és a régi formáját. A hullámvölgy sem tartott azonban örökké, 2005–06 folyamán újabb két-két nagy versenyen lett első. Aztán viszont egyre jobban kínozták a különféle sérülései (leginkább a térdében), így miután tavalyelőtt még egyszer a csúcsra ért a US Openen, többször meg is kellett műteni.

Hogy mit jelent a golf számára Tiger Woods? Rögtön kiderült a rehabilitációja alatt: a PGA Tour Tv nézettsége egyetlen év alatt majdnem ötven százalékot zuhant a színes bőrű fenomén távollétében, aki persze nem sínylette meg anyagilag ezt az időszakot sem, mivel a legkülönfélébb reklámszerződései révén – a Forbes magazin kimutatása szerint – 2009-ben átlépte az 1 milliárd dolláros összkereseti határt (adózás előtti összeget értve). Az nem is kérdés, hogy nincs nála jobban kereső sportoló (még a teniszfenomén Roger Federer sem az, akivel közös szponzoruk révén 2006-ba haverkodtak össze, és azóta országos cimborák – ha tehetik, eljárogatnak egymás fontosabb versenyeire, illetve kölcsönösen a legnagyobb tisztelet hangján nyilatkoznak a másikról). 1997-es berobbanása észveszejtő mértékben megnövelte a golf népszerűségét, ezzel együtt a pénzdíjakat, valamint a televíziós nézettségi adatokat is. Az AP amerikai hírügynökség a komplett évtized (2001–09) legkiemelkedőbb sportolójává választotta, míg a Sports Illustratednél egyedül ő lett egynél több alkalommal az esztendő sportembere.

Összegezve: bár voltak eredményesebb periódusai is pályája során, tavaly év végéig a közben egy svéd exmodellel családot alapító, mára kétgyerekes Tigris szépen elvolt az életével – talán túlságosan is. Saját bevallása szerint ahogy jöttek a sikerek, felhagyott a buddhista tanítások követésével, amelyek szellemében pedig felnőtt és nevelték, ezért is uralkodott el rajta énjének sötétebbik oldala, amely nála állandó kicsapongásokban, szexfüggőségben és orgiákban, azaz halmozott házastársi hűtlenségben öltött testez az elmúlt években. Ez pattant ki tavaly november végén – előbb egy lap szellőztette meg az egyik afférját, majd másfél nappal később következett az állítólagos hajnali karambol, amelynek során a felesége vagy kiemelte saját maga erejéből balesetet szenvedő férjét a házuk előtt az összetört kocsiból (ahogy ők beállították utóbb), vagy féltékenységből odacsapott párat ura kedvenc sportfelszerelésével.

Woodsnak nagyobbak voltak a lelki megpróbáltatásai, mint a felületi sebei, és nem egykönnyen állt ki a nyilvánosság elé, hogy beismerje tévelygéseit, amelyekből egyre több került nyilvánosságra, ahogy szép sorban legalább tucatnyi „hölgy" fedte fel a közös titkaikat. Üzleti támogatói közül több is kihátrált mögüle, házassága is veszélybe került – néhány hónapra ezért deklaráltan felhagyott a profi sporttal –, de miután mindent szánt-bánt és egy kezelésen is részt vett (a buddhista elveket pedig állítólag újra követni kívánja), a jelek szerint mégsem bomlik fel a családja. Most pedig készen áll ara, hogy ismét élre törjön a golfpályákon is.

Maradt még cél előtte: ő nyerte a harmadik legtöbb tornát (71), valamint a második legtöbb Grand Slam-erőpróbát (14-et, míg a vonatkozó listát a már visszavonult Jack Nicklaus vezeti 18 elsőséggel), ami nagyon szép, ám az idén visszatért F1-es ikonnal, Michael Schumacherrel ellentétben számára még maradtak megjavítandó csúcsok és beérendő riválisok.

A tavalyi esztendő nem Tigeré volt. Vajon az idei az övé lesz? A kínai horoszkóp szerint mindenesetre 2010 a Tigris éve...

 

1931-ban e napra jutott el az olvasókhoz az a március 24-én New Yorkban kelt jelentés, amely a messzi tengerentúlon profinak felcsapó Kocsis Antal legújabb mérkőzéséről tudósított. Amszterdami olimpiai bajnokunk (1928, légsúly) – a magyar ökölvívósport első ötkarikás aranyérmese – nem sokkal korábban vereséget szenvedett, de ezúttal 5000 néző előtt bizonyította a klasszisát, annak ellenére, hogy a meccs előtt „izomrándulása és meghűlése miatt erősen panaszkodott". Számos amerikás magyar is kilátogatott a harlemi csarnokba, hogy szurkoljon a helyi kedvencnek – aki nem fekete bunyós volt, hanem egy bizonyos Lattenzio, hiszen ez idő tájt még messze nem csak színes bőrűek lakták ezt a később rossz hírűvé váló környéket. Az óvatosan kezdő Kocsis ökle a második menettől „mint gépkalapács működött", de a saját hívei által fülsüketítő módon támogatott olasz folytonos védekezéssel lábon kihúzta a meccset, így a magyar „csupán" pontozással győzött. „Tony" Kocsis súlycsoportjában egyébként a negyedik helyig vitte a világranglistán, majd 1935-ben vonult vissza.

1941-ben e napon jelent meg az az érdekes hír, hogy Belgiumban az ifjúsági futballmérkőzések játékidejének megváltoztatásával kísérleteztek. A tervek szerint a csapatoknak 4x15 perces meccseket kellett vívniuk, két egyperces kisszünettel, illetve a hagyományos nagyszünettel, amelyet tíz percben állapítottak meg. A belga szövetség kezdeményezése nagy helyesléssel találkozott sportorvosi körökben, ezért már azzal a gondolattal kezdtek foglalkozni, hogy a felnőtteknél is lecsökkentsék, de legalábbis hasonló módon széttagolják a találkozókat. Mint tudjuk, hosszú távon minden maradt a régiben.

1951-ben e napon az NS labdarúgórovata a legutóbbi forduló tapasztalatai alapján átfogóan értékelte a honi élvonal mezőnyét. Külön kiemelték, minek kellene végleg eltűnnie a pályákról. Az egyik felhozott sportszerűtlen jelenséget egy feltűnő kontraszttal illusztrálták: míg a Szegedi Petőfi játékosai az ellenük megítélt szabadrúgásoknál leállították a labdát a rúgás helyére, addig a Kinizsi–Diósgyőri Vasas meccsen Kispéter Mihály kétszer is elrúgta, kétszer pedig eldobta azt ugyanilyen szituációban, hogy közben helyezkedhessen. Ezenkívül még a színészkedést pellengérezte ki a cikk: Dorogon Czibor Zoltán a saját maga által (éppen válogatottbeli társán, Buzánszky Jenőn) elkövetett szabálytalanság után teljes lelki nyugalommal elindult az ellenfél kapuja felé, mintha a Csepelnek (akkori csapatának, „félúton" a Fradi és a Honvéd között) járna a szabadrúgás...

1971-ben e napon a kecskeméti hármas (magyar–nyugatnémet–svéd) úszóviadal első napján a kétszeres Európa-bajnok Gyarmati Andrea 200 háton beállította saját Európa-rekordját, amelyet még Barcelonában ért el korábban. A vert mezőnyben végzett a korábbi csúcstartó NSZK-beli Angelika Krauss is. A tudósítások szerint csak a fordulókon múlt, hogy az itthon az előző év sportolónőjének választott Gyarmati nem faragott további a szám legjobb kontinentális idején. Másnap amúgy 100 háton már nem érte be a beállítással, azaz Európa-rekordot ért el, míg a nemzetek pontversenyét – részben a 15 éves Széchy-tanítvány, Hargitay András remeklése révén – mindkét nemnél fölényesen Magyarország nyerte meg.

1991-ben e napon a labdarúgó BEK elődöntőjének mindkét mérkőzésén vendégdiadal született. A moszkvai Lenin-stadionban a Papin és Abedi Pelé vezette Olympique Marseille győzött 3–1-re, míg Münchenben a jugoszláv Crvena zvezda okozott meglepetést a Bayern 2–1-es felülmúlásával (a két belgrádi gólt a macedón Pancsev és a montenegrói Szavicsevics szerezte). Ebben az esztendőben, amikor keleti gárdáknak talán utoljára jutott ennyire hangsúlyos szerep, kivételesen a KEK végküzdelmeit fémjelezték rangosabb párosítások: Legia Warszawa–Manchester United (1–3; az edző már akkor is Sir Alex volt, a sztárok, egyben gólszerzők azonban még a Beckham-éra előttiek: McClair és Hughes, valamint harmadikként Bruce), illetve Barcelona–Juventus 3–1 (Sztoicskov duplájával). Mind a négy említett győztes továbbjutott végül, majd a két finálé után a Zvezda és az MU ünnepelhetett.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik