Gyenge játék, szurkolói hadjárat Bielsa ellen

Ahogy azt pontosan egy hete Ronaldo kapcsán megírtuk, nyolc évvel ezelőtt a világ labdarúgásának egyik legnagyobb rangadójára került sor: az ötszörös világbajnok Brazília legfőbb riválisát, a kétszeres világelső Argentínát fogadta a dél-amerikai zóna vb-selejtezőinek keretében. Öt forduló után az égszínkék-fehérek vezették a táblázatot, azonban vereség esetén még az is fenyegette őket, hogy nem csak a selecao kerül eléjük.

E patinás párharc kapcsán viszont a táblázaton elfoglalt helyezés nem minden. Sőt! „Szívesen lemondanék az első helyről a végelszámolásnál, ha most idegenben legyőznénk Brazíliát" – jelentette ki habozás nélkül a Bolond (Loco) becenevű Marcelo Bielsa argentin kapitány, aki persze tudta jól, hogy ezúttal korántsem az ő tanítványai a favoritok.

Egyrészt a brazilokat mindenhol nehéz elverni, a saját otthonukban meg különösen, másfelől amíg az aranymezesek egyre jobb formát mutattak, addig az argentinok csak szenvedtek a megelőző meccseiken (vb-selejtezőn Kolumbiában 1–1-et játszottak, majd kínkeservesen 1–0-ra felülmúlták Ecuadort, csakúgy, mint barátságos mérkőzésen Marokkót).

A gauchók szakvezetőjének nem esett jól, hogy a honfitárs újságírók finoman szólva is pesszimisták voltak a nagy derbi előtt, de tény: éllovas pozíció ide vagy oda, az sem mellettük szólt, hogy két alapemberüket is nélkülözniük kellett. A csapatkapitány Roberto Ayala az eltiltását töltötte, míg a rutinos Juan Sebastián Verón sérüléssel bajlódott – az ő helyére amúgy a River Plate üdvöskéje, bizonyos Javier Mascherano került.

Könnyen lehet, hogy nem ezen múlott a pontok sorsa, mert mint a minap a Sportnaptár is beszámolt róla, a kétszeres aranylabdás Fenomén aznap tarthatatlan volt, és nem véletlenül rúghatott három tizenegyest (jól!) a 3–1-es brazil diadalt hozó találkozón, hiszen rendszeresen megbolondította a déli szomszéd ország védelmét.

Mivel arrafelé is dupla játéknapokat iktattak programba, a sebek nyalogatása helyett rögtön ott volt a következő feladat, de mondhatjuk úgy is, hogy újabb megpróbáltatás előtt állt Bielsa immár csak második helyezett legénysége.

A 2002-es vb-bukás ellenére el nem mozdított edzőt ugyanis az argentin közönség akkoriban a Belo Horizonte-i bukástól függetlenül is lelkesen kifütyülte, ha csak tehette; ez történt a megelőző hazai selejtezőn is, jóllehet aznap az albicéleste 1–0-ra megverte Ecuadort. El lehetett képzelni, mit fog kapni, ha esetleg most nem győznek – márpedig erre bőven volt esély, hiszen ellenfélnek a szívós paraguayi tizenegy érkezett.

Bielsa a friss brazíliai vereséget követően biztosra akart menni, és négy csatárral (Carlos Tévez, Javier Saviola, Hernán Crespo, Kily González) küldte harcba az övéit, ám hiába billent fel kilencven percen keresztül a pálya a vendégkapu irányába, a labda csak nem jutott túl a gólvonalon – pedig Ángel Ortiz kiállítása miatt a látogatók az utolsó félórát emberhátrányban töltötték.

A lefújást követően természetesen hatalmas füttykoncert búcsúztatta az együttest, de legfőképpen a kapitányt, akit már a kezdés előtt megtaláltak a szurkolók egy óriási transzparenssel. „Bielsa, a te hibád miatt most teniszt vagyunk kénytelenek nézni" – hirdette a felirat, a Roland Garros argentin beldöntőjére (Coria–Gaudio) utalva.

„Gyorsak voltunk, a széleken rendre elmentünk, rengeteg helyzetünk akadt, az ellenfél pedig semmilyen veszélyt sem jelentett a kapunkra. Többet érdemeltünk a döntetlennél" – sóhajtozott válaszként a szakember, ám lássuk be, ez a fajta mentegetőzés ritkán szokta meghatni az elégedetlenkedőket, noha a második helyet sikerült megőrizni.

A játékosként rövid és nem túl érdemdús karriert befutó tréner szülővárosa egyik jó nevű gárdájával, a Newell's Old Boysszal kétszer is argentin bajnok lett egy évtizeddel korábban, sőt közben Libertadores-kupa-döntőig vezette a rosarióiakat, majd miután 1998-ban átvette a furcsa vezetési stílusú Daniel Passarella örökét a nemzeti csapat kispadján, 2001-ben világszerte az argentinokat magasztalták – ezért is volt hatalmas pofon a csúnya lebőgés a 2002-es távol-keleti vb-n. És mostanában sem kapott sok jó szót.

Sőt. Az interneten valóságos hadjárat indult ellene, miután a két említett vb-selejtezőt győzelem nélkül zárta a kék-fehér csíkos együttes. Néhány vérmes szurkoló például készített egy weboldalt, amelyen arról szavazhattak a drukkerek, hogy ki legyen a következő kapitány, ugyanis Bielsának szerintük nem volt helye tovább az alakulat élén. Hogy miért, arra a honlap egyik kitalálója mindössze annyit mondott: „Vissza akarjuk kapni az argentin focinkat, nem kell tovább az európai stílus."

Ezzel sokan egyetértettek arrafelé, hiszen rövid idő alatt (2004. június 9-i állás szerint) 10 259-en szavaztak a mester ellen. A voksolók többsége (6550-en) Carlos Bianchit, a Boca Juniors tapasztalt vezetőedzőjét óhajtotta utódnak. A helyi labdarúgó-szövetség elnöke, Julio Grondona is hasonlóan vélekedett, és kijelentette: amennyiben Bielsa a távozás mellett dönt, Bianchi veheti át a helyét.

Vagyis nem váltották le, de volt „némi" nyomás rajta, hogy így tegyen. Ő azonban maradt, és néhány héttel később a Copa Américán egyetlen botlást leszámítva (Mexikó ellen 0–1) igen imponáló teljesítményt nyújtott a válogatott: Ecuadort 6–1-re, az ősi rivális Uruguayt 4–2-re múlta felül, majd az egyenes kieséses szakaszban a házigazda Peru (1–0) és a simán elintézett (3–0) Kolumbia sem volt akadály. A döntőben pedig, ezúttal semleges terepen, nem kaptak ki a világbajnok Brazíliától! (Más kérdés, hogy a tizenegyesrúgások elrontása ezüstérmet ért.)

És ezzel még nem volt vége, jött az olimpia. A cikkünk elején említett hét futballista közül csak Verón és Crespo nem járta meg Athént is, ugyanakkor Gabriel Heinze, Lucho González, Mauro Rosales, César Delgado és Wilfredo Caballero kapus igen a két tárgyalt meccs résztvevői közül (továbbá olyan tehetségek még, mint Nicolás Burdisso, Fabricio Coloccini, vagy Andrés D'Alessandro). A nagycsapattal tehát sok helyen megegyező Argentína nem véletlenül kaparintotta meg az aranyérmet!

Az akkor még otthon játszó Tévez lett egyébként a gólkirály, és érdekes adalék, hogy a döntőben nem más, mint Paraguay védelmét sikerült végre feltörnie.... Tény, hogy most is csak egyszer, de ez elég volt ahhoz, hogy a csapat 1928 (a világfutballt akkoriban uraló uruk amszterdami diadala) óta először Dél-Amerikának szerezzen ötkarikás bajnoki címet.

Így esett, hogy amikor 2004 végén Marcelo Bielsa váratlanul távozott, nem őt küldték el, és nem is bukott kapitányként mondott le. Manapság pedig már a sportág oly sikeres totális változatának egyik apostolaként, gyakorlatilag a jelentős edzőegyéniségek között emlegetik, akitől a chilei és bilbaói sikerei láttán az argentin sajtó bocsánatot kért, s akiről nemrég maga Pep Guardiola mondta: „A földkerekség jelenlegi legjobb edzője áll velünk szemben"...