Valencia: aprópénzért távoznak a legjobbak, a tulajdonos közellenséggé vált

„A klub a miénk, azt csinálunk vele, amit akarunk, és ebbe senki sem szólhat bele.”

A Valencia tulajdonosa, Peter Lim lánya néhány napja ezzel az arrogáns (később törölt) Instagram-bejegyzéssel vágott vissza a családját kritizáló szurkolóknak. A megnyilvánulás sokaknál kiverte a biztosítékot, de olyan szempontból igaz, hogy a szingapúri üzletember valóban azt csinál, amit akar. Ezzel önmagában nem is lenne gond, csak az elmúlt hónapokban úgy tűnt, az a szándék, hogy a csapat rosszul szerepeljen, és áron alul megszabaduljon húzóembereitől. Persze nyilván nem ez a terv, de a vezetőség döntései látszólag ezt eredményezték.

Az egész Marcelino García Toral vezetőedző szeptemberi menesztésével kezdődött. Az talán nem túlzás, hogy a szakember néhány nyilatkozatával kihívta a sorsot maga ellen, egybehangzó sajtóértesülések szerint az volt a gondja, hogy a tulajdonos túlzottan bele akar szólni a szakmai kérdésekbe, illetve az a hír járta, a szingapúri üzletember azt szorgalmazta, hogy Jorge Mendes játékosügynök klienseit szerződtessék. A vezetőség tavaly nyáron több nem éppen csillagászati összegbe kerülő játékos átigazolását megtorpedózta, a csatár Rodrigót pedig a stáb tudta és beleegyezése nélkül árulta, végül sikertelenül.

Marcelino kirúgása után Albert Celades ült a kispadra, aki a Barcelona elleni 5–2-es vereséggel kezdett, majd játékosai közül, elődje iránti szolidaritásból senki sem kísérte el a Chelsea elleni Bajnokok Ligája-meccs előtti sajtótájékoztatóra. A klubszinten tapasztalatlannak számító szakembert nem sokkal a nemrégiben záruló idény vége előtt menesztették, s a csapat csak a kilencedik helyen zárt. Ne feledjük, Marcelino mindkét idényében BL-induláshoz segítette az együttest, sőt tavaly Spanyol Kupát nyert vele.

A koronavírus-járvány és az európai kupaindulás elmaradása miatt most jelentős bevételcsökkenéssel számolhat a klub. Emiatt érthető, hogy néhány játékosból pénzt csinálna, illetve próbálna spórolni a fizetésükön, az embernek mégis az az érzése, észszerűsítés helyett leépítés zajlik.

Ferran Torrest például 25 millió euróért (ehhez még tízmillió euró jöhet bónuszok formájában) adta el a Manchester Citynek a Valencia, miközben kivásárlási ára százmillió euró. Az persze jócskán rontotta a klub tárgyalási pozícióját, hogy a szélső szerződése jövő nyáron lejárt volna, és nem szándékozott hosszabbítani. Rajta kívül két kulcsember is távozott. Francis Coquelin nagyjából 6.5 millió euróért ment a Villarrealhoz – körülbelül kétszer ennyiért szerződtették két éve az Arsenaltól. A többséget leginkább a csapatkapitány Daniel Parejo távozása háborította fel, a közönségkedvenc ugyancsak a Villarrealnál folytatja, amely ingyen szerezte meg, pontosabban később bizonyos feltételek teljesülése esetén hárommillió eurót fizet érte. Érdemes megjegyezni, tavalyelőtt a klub visszautasította a Barcelona harmincmillió eurós ajánlatát a játékosért, és rávette a hosszabbításra. Ne feledjük, ő is azok közé tartozott, akik nyilvánosan nehezményezték Marcelino távozását, lehet, hogy ez is szerepet játszott elengedésében.

„Nem tudom, a viselkedésemmel volt-e baja a vezetőségnek, vagy a fizetésemmel, netán az őszinteségemmel – idézi Daniel Parejót a Marca. – Nem tudom, ki hozza a döntéseket, mi sokszor csak a médián keresztül értesültünk a történésekről.”

A kiárusítás pedig még nem ért véget, akár tucatnyi játékos elhagyhatja a spanyol együttest, miközben a szurkolók Lim ellen tüntetnek. Vitán felül áll, az üzletember 2014-es érkezésekor rendezte a Valencia tragikusnak tetsző pénzügyi helyzetét, de mára sokak szemében közellenséggé vált.