Mosakodás – Malonyai Péter jegyzete

Mondanám, hogy áll a bál Cristiano Ronaldo körül, de inkább azt mondom, hogy vihar egy pohár vízben. A portugál klasszist a hét végén lecserélte Maurizio Sarri, a Juve nélküle és a helyére beálló Paulo Dybala góljával győzte le a Milant, ám ezt már CR7 nem látta. Kiszínezett tanúvallomások szerint dúlva-fúlva rontott be az öltözőbe, s amilyen gyorsan csak tehette, elhagyta stadiont.

Hogy ez nem vall jó modorra, aligha kétséges, ám a tanulság nem itt keresendő, hanem az eset minősítésénél. A hivatalos Juventus-kommunikáció leszögezi, hogy nincs ügy, csak egy „tisztázásra váró kérdés”, Pavel Nedved alelnök és Fabio Paratici sportigazgató sem akar büntetni, csupán odáig merészkednek, hogy mindent elkövetnek, máskor ilyesmi ne forduljon elő. Sarri edző is mossa kezeit, szerinte elsősorban Ronaldo csapattársainál kell feloldani a feszültséget, leginkább őket sértette meg.

Kemény szavak csak Fabio Capellótól érkeztek, szerinte van ügy, ám nem a menekülés a lényeg, hanem az, hogy nem megy Ronaldónak, s ez bizony frusztrálja őt. A jeles mester szerint három esztendeje nem cselezett ki senkit, ami nyilván túlzás, ám érthető, mit kíván mondani.

A bocsánatkérés egyelőre késik, a Juventus sztárja a Milan-meccs kapcsán csak odáig megy el, hogy nehéz mérkőzés volt. Szerintem itt meg is áll, nem is igen kell továbbmennie, egy „Bocs', srácok!” persze kicsúszhat a száján, ám ezt túlzás tisztázásnak tekinteni. Ne is foglalkozzunk vele, annak viszont nagy a valószínűsége a Juventus öltözőjében is, hogy tisztázták, kinek mi a szerepe, kié a főszerep. Látatlanban is Ronaldóra szavazok, aligha valószínű, hogy azzal a biztatással nyerték el a kegyeit, hogy egy leszel a többiek közül, ne hidd, hogy te találtad föl a meleg vizet, legyél alázatos, rendelj alá mindent a közös érdekeknek, nem te számítasz, hanem a csapat – és így tovább, és így tovább a profizmus hangzatos lufijait eregetve.

Sztárnak hozták, nem különösebben törődve azzal, hogy celeb is, nőtt a Juve rangja azáltal, hogy megszerezte. Árulkodó jel, hogy a főnökei (edző, alelnök, sportigazgató) nem törnek pálcát felette, csak mossák a kezüket, tolják el maguktól a kínos feladatot.

Ha nekem kellene ítélnem, én bizony – aranylabdák ide, aranylabdák oda – megbüntetném Cristiano Ronaldót, leginkább azért, mert – a rossz nyelvek szerint – nagy sietségében le sem zuhanyozott.

Ha mosakodásról van szó, ez az én szintem.