Super Bowl-felvezetőnket ide kattintva követheti nyomon!

A Seattle Seahawks ugyanis minden elődjénél közelebb van ehhez. A Halászsasok két évvel ezelőtt a Falcons ellen elvéreztek még ugyan a Nemzeti főcsoport elődöntőjében, azóta viszont egyszer sem találtak legyőzőre a rájátszásban, a tavalyi bajnoki cím után pedig idén is Super Bowlba jutottak.

Elsőre könnyű lenne úgy beharangozni a döntőt, hogy a Tom Brady vezérelte nagyszerű támadóegység a liga legjobb védelme ellen, de ha kicsit jobban megnézzük, rendkívül sok a hasonlóság és az összefonódás a csapatok között. Felvezetőnk mai részében most ebből az aspektusból közelítünk.

Kezdjük a legnyilvánvalóbb kettővel, aztán megemlítünk még párat azért érdekességképpen.

Mindig ők vannak a középpontban, ha nyer a csapat, akkor akadnak, akik nekik tulajdonítják a sikert, ha nem, akkor pedig a kudarcot.

Ilyen-olyan okok miatt Russell Wilsonon és Tom Bradyn is átnéztek a csapatok a játékosbörzén. A magassága, pontosabban alacsonysága miatt (csupán 5 láb 11 inch, azaz 180 centi magas, míg a csapatok inkább a 6'3" (190 centi) felettiek preferálják) csúszó előbbi a harmadik kör 12. választási jogával került Seattle-be (előtte vittek egy puntert is!), az atletikussággal pedig finoman szólva is hadilábon álló utóbbit csak a hatodik kör végén vitte el a Drew Bledsoe személyében egy korábbi 1/1-essel rendelkező New England. Wilsonnál 74 játékosnak szavaztak nagyobb jövőt (75.-ként kelt el), Bradynél 198-nak (és hat irányítónak!). Csak a draftjuk évében.

Hogy aztán mindketten alaposan rácáfoljanak a csapatokra.

Brady New Englandben is csak negyedik irányítóként kezdett, újoncszezonjában csupán három passzkísérletig és hat yardig jutott. A második évében viszont már csak Bledsoe volt előtte a rangsorban, a kezdő irányító pedig a második fordulóban megsérült a Jets elleni csoportmeccsen. A hajrát már Brady irányításával játszotta a vereségével 0–2-vel kezdő New England, amely 11–3-as sorozattal fejezte be az alapszakaszt, és mindhárom rájátszásbeli meccsét megnyerve bajnok lett.

Mindkét irányító egy ligaszinten is kimagasló védelemmel és futójátékkal rendelkező gárdához érkezett, és lett az együttes sikeréhez vezető út utolsó, fontos láncszeme. Első három, kezdőként megvívott szezonjában mindketten kétszer vezették csapatukat a Super Bowlba – Bradynek ez négyből háromra módosult egy évvel később.

Mindketten már második évükben bajnoki címet ünnepelhettek – igaz, Bradynek kezdőként ez ugye az első volt. Hogy Wilson folytatja-e Brady útját, és három év alatt két Super Bowl-gyűrűt is szerez-e, nos, arra a válaszra sem kell már sokat várni. De menjünk tovább!

Mint képünkön is látható, Pete Carroll számára messze nem ismeretlen a mostani ellenfél szerelése. Olyannyira, hogy 1997-ben ő váltotta a Bill Belichick mentorának tekinthető Bill Parcellst a Patriots élén, és három szezonon keresztül ő volt a Hazafiak vezetőedzője. Nem is volt sikertelen a ténykedése, hiszen első két évében egyaránt rájátszásba vezette a gárdát – az akkor még ötcsapatos AFC Keletben előbb 10–6-tal első, egy évvel később 9–7-tel negyedik (!) helyezettként jutott a kieséses szakaszba, de az 1999-es idényben is összejött neki egy 8–8-as mérleg, más kérdés, hogy ezzel együtt is utolsó lett a New England a bombaerős divízióban. A rájátszásban azonban csupán egy győzelem jött össze, a rájátszás elmaradása után pedig Robert Kraft menesztette őt. A Hazafiakat 1994-ben megvásárló, és New Englandben tartó tulajdonos elmondása szerint ténykedése egyik legnehezebb döntését hozta meg.

Utódja? Belichick. A ligában, ahol három-négy év után gondolkodás nélkül kivágják a nem úgy teljesítő mestereket, ő már 15 szezon óta vezeti az együttest. Persze, a 175–65-ös győzelmi mutató és a lentebb részletezett eredménysor alaposan kimeríti az „úgy teljesítő” tételt.

Ez csupán a harmadik alkalom lesz, hogy a Super Bowlban egy edző éppen elődjével csapjon össze. Belichick és Carroll előtt az Oaklandből Tampa Bayhez szerződő Jon Grudennel Bill Callahan nézett (sikertelenül) farkasszemet, a harmadik Super Bowlon pedig a két legendás mester összecsapásán Don Shula szintén nem bírt a Baltimore Coltsot korábban irányító Weeb Ewbankkel és a New York Jetscel. Shula mondjuk utána nyert két Super Bowlt, az 1972-es szezonban pedig a liga történetében egyedüliként hibátlan szezont mutatott be csapata, a Miami Dolphins (17–0). Ez Belichicknek kis híján szintén összejött a 2007-es idényben, de 18 siker után, a 19. meccset elvesztette a Patriots.

Az irányítók és az edzők közötti párhuzam mellett azonban bőven akadnak érdekességek, ezek viszont inkább csak rövid felsorolás szintjén vetjük fel.

Kezdjük mindjárt a(z erő)futókkal. Marshawn Lynch vitathatatlanul a liga egyik legjobb és legerősebb futója, akinek 215 fontos (98 kilós) tömegét három-négy védő sem mindig képes földre vinni. Ugyanakkor LeGarrette Blountot sem kell félteni, sőt, szinte hihetetlen, de felépítésre épp ő a nagyobb, igaz, az egész ligát tekintve sem sok 250 fontos (113 kilós!) futót látni mostanság. Ehhez képest mindketten képesek óriási megiramodásokra, sőt, Blount termete ellenére inkább akkor igazán veszélyes, ha lendületet tud venni, és tömegét meghazudtoló módon képes irányt váltani, míg Lynch olyan helyzetekből is kihoz néhány yardot, ahol az emberileg teljesen lehetetlennek látszik.

Az elkapósort egyaránt a jó munkásemberek, sem mint a kiemelkedő sztárok jellemzik, a számokat tekintve ugyan a New England-iek fölénye rajzolódna itt ki, de a Seattle támadófilozófiája miatt a Halászsasok játékosai sokkal kevésbé voltak „igénybe véve”.

Mindkét csapat rendelkezik kifejezetten atletikus és erős linebackerekkel (itt K. J. Wright, Bobby Wagner és Bruce Irvin, ott Jamie Collins és Dont'a Hightower), sackeket tekintve egyik csapat sem tündökölt (10-et egyik játékos sem érte el), a New England 40-nel holtversenyben a 13., a Seattle 37-tel a 20. lett az alapszakaszban. És ennek ellenére egyik csapat sem éppen arról híres, hogy gyenge lenne a passz elleni védekezése.

Az egységek fő sztárjai azonban nem ők, hanem a liga talán két legjobb cornerbackje, Richard Sherman és Darrelle Revis. Ami a társaikat illeti, Brandon Browner éppen a Bumm-légiót elhagyva érkezett meg osztani az óriási ütéseket New Englandbe, helyetteseként pedig Byron Maxwell sem vallott szégyent Seattle-ben.

Még egy párharcról mindenképpen érdemes megemlékezni, bár itt nem a posztokat, hanem a pályán vívott küzdelmet lesz érdemes figyelni. A Patriots legveszélyesebb támadóját, a liga legjobb tight endjét, Rob Gronkowskit ugyanis valószínűleg a liga legjobb strong safetyje, Chancellor is árgus figyelemmel követi majd a mérkőzés során. Két óriási monstrum, hihetetlen fizikai felépítéssel, elképesztő csatára van kilátás!

DINASZTIÁK CSATÁJA?

Végül, a talán legfontosabb: egy biztosnak látszik, akármelyik csapat is nyeri meg a 49. Super Bowlt, aligha vitatják majd el a dinasztia jelzőt. A legnagyobb sztárjai életkorát tekintve még mindig szemtelenül fiatal Seattle duplázása tíz éve nem látott tettként szolgálna, és közel sem biztos, hogy vége lenne a menetelésnek – még akkor sem, ha a liga jelenlegi talán legerősebb csoportjában szerepel. Ugyanakkor pont a fiatal mag miatt még egy mostani vereség esetén is simán benne van, hogy évek múltán dinasztiaként emlegessük a Halászsasokat.

A New England a 2001-es idény óta a 14 szezonból 12-szer megnyerte a divízióját – az utolsó kivételnél Tom Brady már az első meccsen kidőlt, és így is összejött egy 11–5-ös mérleg! –, kilencszer játszott főcsoportdöntőt, a hatodik Super Bowljára készül, és ez lehet a negyedik bajnoki cím. Ja, és közben volt egy 16–0-s alapszakasz, amelyre sem előtte, sem utána nem volt képes csapat.

Csupán egy kérdés maradt: új dinasztia születik, vagy a legutóbbi nyújtja tovább félelmetes sorozatát? Már csak négy nap…