Népsport: Bozsik Cucu a becsvágyat hiányolta

Nem volt képes megemészteni a magyar futballközvélemény 1973-ban a svédek elleni (3–3) világbajnoki selejtezőt. A válogatott nem szenvedett vereséget a sorozatban, mégsem jutott ki az 1974-es NSZK-beli vb-re. Ráadásul már 1970-ben Mexikóban sem voltunk ott, ám akkor magyarázatul szolgált az 1969. decemberi marseille-i kudarc, a 4:1-es vereség a csehszlovákoktól.

Fél évszázad távlatából könnyű okosnak lenni: igaz, hogy labdarúgásunk leszálló ágba került, az 1973-as kiesés mégsem nevezhető feltétlenül törvényszerűnek. A szakma már Marseille után megkongatta a vészharangot, mondván, futballunk öregurassá vált, a technikásnak nevezett játék gyors mozgás közben nem érvényesült – magyarán: nem haladtunk a korral. Emellett fizikai téren is lemaradtunk, ám a legnagyobb gondot talán az jelentette, hogy morális téren mutatkozott válság. Labdarúgóink kimaradoztak, a vezetők nem voltak következetesek, ám – igaz, ez személyes vélemény – a helyzet észszerű(bb) kezelésével meg lehetett volna állni a lejtőn.

Ebből kiindulva nem véletlen, hogy az 1973–1974-es bajnoki idény előtt a sajtó többet foglalkozott a válogatottal, mint a klubcsapatokkal. Szinte mindenki megszólalt, aki számított. Sebes Gusztáv az Aranycsapat szövetségi kapitánya úgy vélte, igenis a nyilvánosság előtt kell megbeszélni a problémákat, „mert a reflektorfény tisztít”. Az FTC, a Vasas, a DVTK korábbi edzője Szabó Pál szerint korábban is számos alkalommal megkondították a vészharangot, de „mindig voltak lelkes emberek, akik vállalták a népszerűtlen feladatot, élre álltak, s kivezették nehéz helyzetéből a sportágat”. Mészáros József, a Bp. Honvéd trénere kijelentette, hogy „a bajnokság szerényen pislákol”, Bozsik József, az Aranycsapat vezére megállapította, hogy, „a megelégedett, elfásult játékosból már hiányzik a becsvágy, a mi válogatottjaink jobbára ilyenek”. S bizony Várhidi Pál – aki akkor az Ú. Dózsa tartalékcsapatának edzőjeként dolgozott – azt is elmondta, hogy nem vagyunk rosszabbak, mint néhányan azok közül, akik jobb eredményeket érnek el, de „a mieink többsége nem készül olyan becsületesen, fegyelmezetten, öntudatosan a mérkőzésre, mint versenytársaink”.

Azért az is megjelent, hogy Újpesten a sorozatban hatodik bajnoki címet tervezik, Fazekas László – aki egyébként nem lépett pályára a svédek ellen – újra élvezi a játékot, Dunai II Antal változatlanul érzi a kaput, Bene Ferenc azt is megjegyezte, hogy okosabban kell játszani, hozzátéve: „Szerintem az első helyet könnyebb megvédeni, mint elhódítani (most már itt-ott félnek tőlünk), ez az év mégis jóval nehezebbnek ígérkezik az előzőeknél.”A Dózsa edzője, Szűcs Gyula megjegyezte: „Én annyival szeretnék hozzájárulni ennek a jó csapatnak a valamivel még jobbá válásához, hogy azzal a kevéssel, ami például a Juventus ellen hiányzott, segítsem felvértezni a gárdát.”Szűcs akkor még nem tudta, idény közben Várhidi Pál váltja majd a kispadon…

A Népsport egyik cikkében, mintha idézte volna Várhidi mondanivalóját, ami a futballisták fegyelmezettségére vonatkozott. Az „Ivás vagy futball?” című cikkben nevesítette is a renitenseket, akik finoman fogalmazva gyakran bele-belenéztek az éjszakába. A Vasas kiváló kapusa, Mészáros Ferenc adta az apropót, de a vele tartó MTK-sok neve sem volt titok (Kis Tibor, Koritár Lajos, Becsei József). Az utánpótlás-válogatottak a jugoszlávok elleni találkozó után „indultak be”, Mészáros másnaposan állított be a Vasas edzésére, Baróti Lajos hazaküldte, s mivel ez nem az első eset volt, megvonták tőle a kedvezményeket. Írjuk a zseniális képességű kapus javára, hogy összekapta magát, s 1973 szeptemberében – Jugoszlávia ellen idegenben (1–1) – bemutatkozott az A-válogatottban.

Azért futballoztak is. A Trofeo Teresa Herrrera elnevezésű, 1973 augusztusában La Corunában megrendezett négycsapatos tornán az Újpesti Dózsa ugyan nem ment tovább a csehszlovák bajnok Spartak Trnavával szemben, ám a harmadik helyért az aktuális BEK-győztes Ajaxot 0–0 után tizenegyesekkel 4–3-ra legyőzte (a tornát az Atlético Madrid nyerte meg). Bene Ferenc a legjobb játékosnak járó serleget hozhatta haza. Lehet persze azt mondani, hogy a nyári meccsek, tornák „zsíroskenyér-túrák” voltak, de ne feledjük, a meghívók kutyaütő csapatot nem invitáltak, továbbá az egyesület kasszájába tisztes summa került – még úgy is, hogy szocialista keretek között a tiszteletdíj nagy részét le kellett adni, s a maradékot is csak forintban kaphatta meg a klub…

Nem mellékesen a Vasas is spanyolországi meghívást kapott, Valenciában a Levante ellen Várady Béla három góljával 3–2-re győzött, a Racing Santandert 1–0-ra verte meg Müller Sándor góljával, a Linares 3–2-re legyőzte a piros-kékeket, hiába duplázott Várady, a chilei Wanderersszel szemben 1–1 után tizenegyesekkel maradtak alul.

Az első bajnoki forduló előtt dr. Terpitkó András, az MLSZ elnöke meglátásait a Népsport tette közzé:      „Az élet kíván többet a labdarúgóktól!”című cikkében tulajdonképpen a sportág híveihez szólt. „Nem mi, vezetők és nem is a szurkolók, hanem az élet kíván többet a labdarúgóktól! Aki ezt nem érti meg, az érdemtelenné válik arra, hogy akár csak rövid időre is az érdeklődés középpontjában forogjon.”      Továbbá: „Ne hallgassunk még a legkényesebb témákról sem, mert egyrészt jogos bizalmatlanságot okoz a színfalak mögötti tevékenykedés, másrészt a nyilvánosság, a reflektorfény hozzásegít a fellelt hibák gyors orvoslásához.”

Mindeközben elkészítették a bajnoki menetrendet, az első fordulóban kettős mérkőzést rendeztek a Népstadionban – igaz, nem rangadókat (Csepel–Pécs, Bp. Honvéd–SZEOL). A nyitány Haladás–Újpest mérkőzést hozott (2–3), a Népsport négycsillagosra értékelte a találkozót, Tóth András, Horváth József, a hazaiaknál Király Ferenc és Halmosi Zoltán 7-es osztályzatot kapott, összességében az Újpest „csak akkor kapcsolt rá, amikor veszélyben forgott győzelme, amelyet végül is megérdemelt”. Szűcs Gyula többek között ezt mondta: „Azt hiszem, rászolgáltunk a győzelemre.”Az MTK lemosta a Videotont (3–0), Kalocsay Géza, a kék-fehérek mestere elégedett volt: „Igen jól játszó ellenfelet győztünk le. Úgy érzem, ilyen különbséggel is megérdemelten.”Mindhárom gólt egy korábbi renitens szerezte: „A csatárok közül Koritár nyújtott kiemelkedőt. Mesterhármasa mindennél többet mond.”Magunk közt szólva, Koritár nem akármilyen csatár volt.

A Népstadion kettős mérkőzésének első felvonásán a Pécs legyőzte a Csepelt (3–2), utána a Honvéd a SZEOL-t (4–1), a csepeliek trénere, Keszthelyi Mihály tárgyilagos volt: „Megérdemelten nyert a Pécs.”      Azért hozzátette: „A nagy meleget néhány játékosunk nem bírta.”A már kispesti Kozma Mihály három gólt vágott egykori együttese kapujába, mondjuk, a tudósító nem feltétlenül volt elájulva a teljesítményétől: „Mozgékonysága és három ügyes gólja dicséri”. A Vasas otthon nem bírt a ZTE-vel (1–1), a Tatabánya legyűrte az Egyetértést (2–1), a Salgótarján a Rába ETO-t (3–1). A tarjániak edzője, Kovács Imre a siker okát a következőben látta: „Sorsdöntő volt, hogy a szünet előtt egyenlíteni tudtunk.”  A forduló meglepetése a Ferencváros veresége volt az újonc Dorog otthonában (0–1), Csanádi Ferenc, a zöld-fehérek trénere kesergett: „Enervált csapatunkkal szemben a Dorog győzelme teljesen megérdemelt.”

A Fradinak ez a két pont is hiányzott 1974 nyarán az aranyéremhez…