OROSZORSZÁG: A PÉNZCSAPOKAT MEGNYITOTTÁK, A SÖRCSAPOKAT ELZÁRTÁK

Kezdjük a pályán kívül: alapos felhördülést okozott, mikor az Orosz Labdarúgó-szövetség (RFU) egy rendelettel „felborította a naptárat". Tavaszi-őszi rendszer helyett őszi-tavaszi, másfél évig tartó átmeneti, alsó- és felsőházi rájátszással „súlyosbított" 2011–2012-es szezon. Alapos reform.

Főleg azt tekintve alapos reform, hogy sem a szovjet, sem az orosz bajnokságok történetében nem fordult elő „évváltó" idény, a liga küzdelmeit mindig tavaszi-őszi rendszerben bonyolították le – ennek leginkább nyilvánvaló oka a barátságosnak nem nevezhető időjárás volt. A váltás kapott is bőven kritikát, a Professzionális Labdarúgóliga egyenesen Dmitrij Medvegyev elnökig ment el tiltakozásával, azt kérve tőle, törölje már el az ostobának minősített futballszövetségi döntést. A másod- és harmadosztályú csapatokat képviselő profiliga fellépése érthető, a szibériai, Urál-környéki és orosz Távol-keleti csapatok vezetőit mind a hideg rázta a váltástól – a kiscsapatok úgy vélekednek, a szövetségi döntés kizárólag az élvonalbeli, nagy és tehetős klubok érdekeit szolgálta.

Bírálta a döntést a Professzionális Labdarúgók és Edzők Szövetsége (PSFT) is, mondván, a váltás semmit nem old meg az orosz futball problémái közül, de legalább hoz néhány újat.

Az őszi-tavaszi rendszer bevezetése mellett – ennek már két évtizede voltak szószólói – elsősorban az szólt, hogy (elméletben) az orosz csapatok versenyképesebbek lesznek az európai nagycsapatokkal a kupákban – ehhez persze meg kell érniük a tavaszt...

A 2011-ben lejátszott harminc forduló mindenesetre papírformát hozott: az „alapszakaszt" a bajnoki címvédő Zenit nyerte meg, két pont előnnyel a CSZKA Moszkva előtt, majd jött a fővárosi nagyok közül a Dinamo, a Szpartak és a Lokomotiv, a nyolc közé még a Kubany Krasznodar, a Rubin Kazany és az Anzsi Mahacskala fért be. A nyolcadik Anzsi és a kilencedik FK Krasznodar közti tízpontos különbség azért mutatja, hogy jókora szakadék van alsó- és felsőház között.

A szakadék legfeljebb új mágnások érkezésével csökkenthető, lévén az első nyolc csapat szinte számolatlanul költheti a pénzt. A Zenit mögött a Gazprom áll, a CSZKA-t az olajipari óriás Basnyeft pénzeli, a Dinamót a hatalmas VTB Bank, a Lokomotivot a hagyományoknak megfelelően az Orosz Vasutak (RZhD), a Szpartakot pedig a Lukoil. A krasznodariak a helyi fémipari cégtől (RGMK) kapnak igen erős támogatást, a Rubint a legnagyobb tatárföldi cégcsoport, a TAIF „tolja", az Anzsi a dagesztáni „atyaúristen", a dúsgazdag Szulejman Kerimov pénzének köszönhetően tartott nagybevásárlást (Samuel Eto'o, Dzsudzsák Balázs, Diego Tardelli, Joao Carlos, Mbark Busszufa, Jurij Zsirkov) – nos, a fenti szereplők pénzével igen nehéz konkurálni.

NINCS TÜRELEM, NINCS KEGYELEM

Ahol sok a pénz és szabadon (majdnem szabadon...) lehet játékost vásárolni, ott kevés a türelem. A bajnokság során gyakori látvány volt a „repülő edző": öt tréner még a szezonrajt előtt kereshetett új munkát, aztán megkezdődött a Premjer-liga – és hullani kezdtek a fejek.

Kezdetnek a Dinamo Moszkva küldte el Miodrag Bozsovicsot, Rosztovból előbb Oleh Protaszov, majd Vologyimir Ljutyij, utánuk pedig Andrej Talalajev távozott.

A Lokomotivnál Jurij Krasznozsan majd Vlagyimir Maminov, a Tyereknék Ruud Gullit és Isza Bajtyijev, a Nalcsiknál Vlagyimir Esztrehov, a Volga Nyizsnyij Novgorodnál Omari Tetradze, a Krilja Szovjetovnál Alekszandr Tarhanov, a Tom Tomszknál Valerij Nepomnyacsij és a megbízott Vaszilij Baskakov, az Amkarnál Rasid Rahimov, az Anzsinál Gadzsi Gadzsijev került lapátra.

Az edzőkirúgási láz (még ha tudjuk, hogy a fönti névsorban ideiglenes helyettesek is voltak) egy erős brazil élvonalbeli szezont idéz. Mindent elmond, hogy az élvonal összes edzője közül a Rubint a „tatár pusztáról" bajnoki címig és a Bajnokok Ligájáig vezető Kurban Bergyijev volt már 2009 előtt is a posztján – az elmozdíthatatlan (?) helyi legenda 2001 óta irányítja a kazanyiakat.

Természetesen a gyakori edzőváltásokban az is közrejátszhat, hogy az egyre nevesebb légiósokat nehezebben tud kezelni egy „no name" helyi edző – nem véletlen, hogy a vásárlási lázba eső Anzsi is nagy nevet keres a kispadra.

Hogy megszerzi-e a volt orosz kapitányt, az országban nagyon tisztelt Guus Hiddinket, az a pénzen biztos nem múlik – Samuel Eto'o szerződtetése óta nem kérdés, hogy a Dzsudzsák Balázst is alkalmazó dagesztániak nagyjából azt vesznek meg, akit akarnak –, a holland hajlandóságán már annál inkább. A török válogatott kispadjáról dicstelen körülmények között távozó Hiddink nem tűnt elzárkózónak.

„Hallottam az Anzsi érdeklődéséről orosz belső forrásokból. Nagy projektet indítottak el, és ez tetszik nekem. A futballnál többről szól ez a projekt, egy szegénységben élő régiónak ad reményt és szórakozást a csapat" – mondta a Russia Todaynek.

HELYZET CSATA ELŐTT

A rájátszásból két fordulót játszottak le, tizenkét forduló van még hátra. A bajnokságban a pályán még saját stadionjában veretlen (van egy zöld asztal mellett született 0–3, erről később) Zenit jelenleg hatpontos előnyben van, miután az Anzsi elkapta a CSZKA-t. Az 59 pontos CSZKA mögött sorba áll a Dinamo (58), a Szpartak (57), a Rubin (55), és a Lokomotiv (53), Anzsi (52), Kubany Krasznodar (50) trió is simán odaérhet az európai kupaindulást biztosító első öt hely valamelyikére.

Tavasszal a márciusi nyitány egyből nagy durranást hoz: a Zenit a CSZKA-hoz látogat. Ha a szentpéterváriak nyernek, tizenegy fordulóval a vége előtt meglépnek az üldözőktől, és ilyen előnyös helyzetből már valószínűleg nem is engedik ki a kezükből az elsőséget.

A MAGYAROK

Három magyar légiós érintett a Premjer-ligában, Gaál Miklós a Volga NN, Huszti Szabolcs a Zenit, Dzsudzsák Balázs az Anzsi alkalmazottja – utóbbi nyári klubváltása tán a legnagyobb vihart kavaró magyar átigazolási ügy lett. A hitetlenkedés első hulláma után Dzsudzsák igen sokat kapott a szurkolóktól interneten, azt, hogy jó döntést hozott-e, még nem látjuk, mindenesetre a kedélyek azóta lenyugodtak... Az ügy azt megmutatta, hogy a magyar szurkolói közösség igencsak szeretne már egy nagy klubban játszó meghatározó játékost (mondjuk ki: sztárt) látni, ehelyett azt kapta, hogy a legtöbbre taksált magyar futballista óriási pénzért Dagesztánba megy. Az érem másik oldala: ha egy profi futballistáért eszelős összeget fizet majd neki magának fantasztikus ajánlatot kínál egy klub, miért ne fogadná el azt?

Dzsudzsák eddig egy súlyos vállsérüléssel „gazdagodott" az ősz folyamán, hat fordulót kényszerült kihagyni, eddigi nyolc anzsis bevetésén még nem szerzett gólt.

Huszti Szabolcs tizenkilencszer kapott bevetési parancsot a Zenitnél, bár túlzás lenne alapembernek nevezni: a Premjer-ligában 579 percet játszott, tizennégyszer csereként lépett pályára. Huszti egy gólt és három gólpasszt jegyzett az őszi bajnokikon. A Volgában játszó Gaál Miklós igen ritkán kap lehetőséget, első és második bajnokija között több mint három hónap telt el, három júliusi meccs után pedig november 26-án, az utolsó őszi találkozón léphetett ismét a pályára. A balhátvéd összesen öt bajnokin játszott 368 percet.

A lelátókról egy dolog hiányzik, a szurkolóknak legalábbis biztosan: sör egy cseppnyi sem jelenhet meg a stadionokban, se hirdetésként, se fizikai valójában, ez pedig nem tetszik az orosz drukkereknek. Nem tetszik a szövetségnek sem, mely – azzal az indoklással, hogy más európai bajnokságokban hatalmas bevétel származik a sörárusításból – elkezdett lobbizni a Dumánál a sörtilalom megszüntetése érdekében. Van persze más indok is.

„Inkább sört adnánk a stadionokban, attól csak hosszú sorok lesznek a vécék előtt. Mert most mi van? Mindenki teleissza magát meccs előtt vodkával. Ez vajon jobb?" – tette fel a kérdést a szövetség részéről Szergej Furszenko elnök. Az RFU számításai szerint a sörtilalom – és a sörreklám-tilalom – évi ötmillió dollárnyi veszteséget okoz a szövetségnek.

A legviccesebb a sztoriban: a 2018-as, oroszországi világbajnokság egyik legnagyobb szponzora (és hivatalos sörgyártója) a Bud lesz. Nem csoda, hogy a FIFA funkcionáriusai is támogatják az orosz szövetséget a sörpárti harcban.

AMATŐR BAKI

A Zenit említett egyetlen hazai vereségét a CSZKA-tól „szenvedte el", no nem a pályán, mert ott 1–1-re végződött a rangadó. Egy csúnya baki azonban becsúszott, ami jelzi, hogy a dúsgazdag és szakmailag is erős orosz bajnokság sem mentes az amatőrizmustól. A Zenit nem nevezett a meccsre 1990-ben vagy később született orosz fiatalt, ez pedig a versenyszabályzat megsértése és automatikusan 0–3-at jelentett. A baki szándékos volt, viszont a Zenit vezetőedzője, Luciano Spalletti abban a hitben volt, hogy ez a kihágás (úgy, mint korábbi eseteknél) csak pénzbírsággal jár. Nem így volt...

A csapatfőnök Vlagyiszlav Ragyimov ugyanis elfelejtette ellenőrizni a vonatkozó jogszabályt, mely 2010 decemberében megváltozott – a korábbi trükközések miatt a szövetség bekeményített és automatikusan a vétlen fél javára írta jóvá 3–0-val a „nevezési bakis" meccseket. Ragyimov ezt nem tudván közölte Spallettivel, hogy zöld a lámpa, nem muszáj orosz fiatalt nevezni a meccsre. Az olasz mestert megvezették, és ő sem kérdezősködött tovább, a hiba ára pedig a CSZKA-nak ítélt három pont lett. Ragyimovot azonnal „lefokozták" a tartalékcsapat segédedzőjévé, a Zenit ügyvédjének megvonták az éves jutalmát, abba pedig jobb nem belegondolni, hogy mi lesz, ha a szentpéterváriak az ostoba ügy miatt veszítik el esetleg a 2011–2012-es bajnoki címet.

IJESZTŐ ESETEK

Két nagyon súlyos következményekkel járó ütközés is volt a 2011-es évben a ligában. Áprilisban a Rosztov kapusa, Dejan Radics a grozniji Zaur Szadajevvel ütközött a levegőben, ennek következtében súlyos vesesérülést szenvedett – a szervet ki is kellett operálni. Májusban az Amkar kapusa, Szergej Narubin ütközött Saláta Kornéllal, a Rosztov szlovák válogatott védőjével, neki a lépét kellett kiműteni...

GÓLISZONY

Ha Oroszország és góliszony, akkor Tom Tomszk: a szibériai csapat július 30-tól október 30-ig képtelen volt a hálóba találni, 12 fordulón és 1166 percen keresztül. Ez a szovjet és az orosz rekordot is megdöntötte, nem is kevéssel – a korábbi negatív csúcs a Lokomotivé volt (10 meccs, 943 perc, 1954-ben). A Tomszk a 9. helyről az utolsóra esett vissza a borzalmas sorozat miatt, mely során mindössze egy pontot gyűjtött.

A förtelmes, alighanem európai szinten is egyedülálló széria november 5-én, a Rosztov ellen szakadt meg, mikor Viktor Sztrojev betalált. A Tom a „biztonság kedvéért" azért elvesztette a meccset, majd az ezt követő kettőn se nyert, a nyeretlenségi széria tizenhatnál tart, a tomszkiak legutóbb július végén győztek.

2011 nyarán befejezte aktív labdarúgó-pályafutását az egyik legnagyobb orosz klublegenda: Andrej Tyihonov 41 évesen a Szpartak Moszkva Krilja Szovjetov elleni bajnokiján köszönt el (gólpasszt adva) a piros-fehérektől – miután több mint hatszázszor ölthette magára a moszkvai nagycsapat mezét. Tyihonovot még a Szpartakot szívből gyűlölő riválisok drukkerei is elismerték és tisztelték. A szélső nyolc orosz bajnoki címet szerzett, 1999-ben az év játékosának választották meg. Sokáig tartott egy rekordot is: 1993-ban mesternyolcast (!) ért el a Szpartak tartalék tagjaként a harmadosztályban a Rekord Alekszandrov elleni, 8–0-ra megnyert mérkőzésen. Ez 2001-ig fennálló orosz profi csúcs volt, akkor Igor Kiszeljov tízet pakolt be egy szintén harmadosztályú bajnokin.

VÉGE LESZ-E A MOSZKVAI BÖJTNEK?

A tavaszi félszezon nagy kérdése, hogy megtörik-e a moszkvai klubok sosem látott rossz sorozata. A független orosz liga megalakításától (1992) kezdve 2006-ig egy kivétellel csak fővárosi csapatok nyertek bajnokságot: kilencszer a Szpartak, kétszer a Lokomotiv, háromszor a CSZKA, a moszkvai levesbe csak az Alanyija Vlagyikavkaz „köpött bele". Azóta mintha elvágták volna: kétszer a Zenit, kétszer a Rubin győzött. Ilyen hosszú „vidéki" dominancia még sosem volt Oroszországban – a hagyományokat mutatja, hogy a szovjet ligában 1936-tól 1961-ig csak fővárosi csapat volt bajnok.

Ha most sem moszkvai csapat nyeri meg a bajnokságot, akkor már ötös a kudarcszéria, ilyen a szovjet időkben is csupán egyszer, 1980 és 1986 között fordult elő – akkor a Dinamo Kijev négyszer, a Dinamo Minszk, a Dnipro Dnipropetrovszk és a Zenit egyszer-egyszer lett aranyérmes. A szovjet érában 34 bajnoki címet szereztek meg orosz csapatok, de mindössze egyet nem fővárosi klub révén (ez volt az akkor még leningrádi Zenit 1984-es diadala).

FEHÉROROSZORSZÁG: A BATE TOVÁBBRA IS ARANY IDŐKET ÉL

Hatból hat: egymás után hatodszor nyerte meg a fehérorosz élvonalbeli bajnokságot a BATE Boriszov, összességében pedig nyolcadszor végzett a pontvadászat élén, ezzel megelőzte a kilencvenes évek egyeduralkodóját, a Dinamo Minszket az örökranglistán.

A legjobb belarusz utánpótlás-nevelő klub továbbra is bátran nyúl saját tartalékjaihoz – csapatnyi saját nevelésű futballista van a keretben –, és kevés, de minőségi légióst foglalkoztat: a gólkirályi címet egymás után másodszor megszerző Renan Bressan és Alex Porfirio személyében két brazil támadó van a boriszoviaknál, valamint két szerb, az egykor a Honvédot is megjárt Marko Simics és az egykor sokkal fényesebb napokat is megélt Mateja Kezsman.

A BATE – melynek költségvetése nagyjából a Debrecenéhez mérhető – az európai színtéren is egyre (el)ismertebb csapat: az elmúlt négy szezonban kétszer szerepelt a Bajnokok Ligája, kétszer pedig az Európa-liga csoportkörében. Jó csapathoz jó stadion is illik: a boriszovi városvezetéssel összefogva a BATE 2012-re tervezi átadni erdei környezetbe tervezett új (és irigylésre méltóan szép) arénáját.

A BATE öt pontot vert az ezüstérmes Sahtyor Szoligorszkra, a harmadik helyen az év meglepetéscsapata, a Gomel végzett – utóbbi azt a fegyvertényt is elmondhatja magáról, hogy veretlen maradt a BATE ellen. Búcsúzott az élvonaltól a Dnyepr Mogiljev és osztályozón a Vityebszk, feljutott a Szlavia-Mozir és a Partizan Minszk. A gólkirály (13 találattal, ráadásul 10 gólpasszt is adott) és az év játékosa is a BATE brazil támadó középpályása, Renan Bressan lett. Bressannak immár fehérorosz állampolgársága is van, és könnyen elképzelhető, hogy a vb-selejtezőkön már a válogatott keret tagja lesz.

A liga egyetlen magyar légiósa, Sándor István (Naftan) 13 mérkőzésen 2 gólt szerzett csapatában, míg elsősorban a fehérvári drukkereknek lehet ismerős Alex Alumona, aki 9 találatával a Sahtyor Szoligorszk házi gólkirálya lett és a 7. helyen végzett a góllövőlistán.

Végezetül egy érdekes statisztika a bajnokságból: a vendégcsapatok több mérkőzést (66) nyertek a 2011-es idényben, mint a hazaiak (65, a döntetlenek száma pedig 67).

ÉSZTORSZÁG: 192 GÓLT KAPOTT AZ UTOLSÓ

Folytassuk a balti államokkal! Immár hatodik éve zöld a dobogó teteje, csak az változik, hogy a két zöld-fehér nagycsapatból (Levadia, Flora) épp melyik végez az élen. Ebben a szezonban a Flora Tallinn volt a soros, mely hét pontot vert a rendkívül kiegyensúlyozatlan bajnokság második helyezettjére, a Kaljura. A harmadik helyet a Trans Narva szerezte meg, a Levadia 1998-as alapítása óta először maradt le a bajnoki dobogóról, miután kevesebb győzelmével elbukta a bronzéremért folytatott csatát.

Említettük, hogy a bajnokság szélsőségesen kiegyensúlyozatlan: rendszeres, hogy a tabella hátsó részében helyet foglaló (sokszor csak félprofi) csapatokat nagyon kitömik, és az is, hogy az élcsoport több tagja is több mint száz gólig jut egy idényben – most ez a Florának (100) és a Transnak (107) sikerült. Az észt Meistriliiga vonultatta föl alighanem Európa leggyengébb csapatát is: a Lasnamäe Ajax 36 meccséből egyet sem nyert meg, csupán négyszer ikszelt, de az igazán döbbenetes statisztika az, hogy 192 gólt kapott – minden bizonnyal kontinentális csúcs ez. Meccsenként 5.33-as kapott gólátlag... A szerencsétlenkedő észt Ajax az idény első felében még nem kapott mindig óriási veréseket, aztán összeomlott: a Flora ellen becsúszott egy 0–11 és egy 1–13, a Trans ellen egy 0–12 és egy 0–14 is.

A bajnokság gólkirálya – ezzel az Aranycipőért folytatott harcban se áll rosszul – Aleksandrs Cekulajevs, a Trans lett csatára lett 46 találattal. Kiesett az Ajax, feljutott a Kalev.

LITVÁNIA: MÉG MINDIG AZ EKRANAS AZ ÚR

Litvániában a helyzet változatlan: továbbra is az Ekranas uralja a helyi labdarúgóéletet, miután egymás után negyedszer, összességében hatodszor végzett a független litván labdarúgóliga élén. Az Ekranas egész szezon során mindössze egyszer kapott ki – az ezüstérmes Zalgiristől –, nyolc ponttal előzte meg legközelebbi üldözőjét. A bronzérmet a Suduva gyűjtötte be. Valdas Urbonasnak, az egykori fehérvári légiósnak nagy siker az edzősége során elért újabb bajnoki elsőség, mivel a trénernek kulcsjátékosok sorától kellett megválnia.

„Ez a siker nem hullott csak úgy az ölünkbe, nagyon keményen kellett érte dolgoznunk. A keret hatvan-hetven százaléka kicserélődött, új közösséget kellett építeni. Minden évben új ellenfelek jönnek, akik le akarnak minket taszítani a trónról, ellenünk pedig dupla vagy tripla erőfeszítéssel játszanak" – értékelt Urbonas az UEFA hivatalos honlapjának.

Kiesett az élvonalból a Klaipéda, mely azt a bravúrt vitte véghez, hogy nem tudta megelőzni a 121 gólt kapó Atlantast... Szerény 10. hellyel tért vissza az élvonalba a tízszeres bajnok FBK Kaunas, mely 2008-ban a szövetséggel folytatott vitája megkoronázásaként visszaléptette csapatát az első osztály küzdelmeitől (a szövetség erre még eggyel lejjebb sorolta őket). Az FBK a harmadosztály és a másodosztály mezőnyét is lelépte (utóbbit százszázalékos teljesítménnyel), újoncként viszont még nem volt az igazi. Feljutott a Reo Vilnius.

A bajnokság gólkirálya a Zalgirisben játszó Deivydas Matulevicius lett, aki 19 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját.

LETTORSZÁG: A VENTSPILSNEK KÉT EZÜST UTÁN ARANYAT HOZOTT AZ ŐSZ

A lett Virsliga igen szoros bajnoki versenyfutást hozott, végül az előző két szezonban ezüstérmes Ventspils az utolsó fordulóban a címvédő Skonto elleni döntetlennel biztosította be elsőségét, egy ponttal a Liepajas Metalurgs előtt. A Daugava lett a bronzérmes, a Skonto még a dobogóról is lemaradt. A Ventspils igencsak ráragadt a bajnoki dobogóra, lévén az elmúlt tizennégy szezonban benne volt az első háromban, igaz, bajnoki címet a mostanival együtt „csak" négyet szerzett. A klub újonc edzővel, Sergei Podpali irányításával szerezte meg az elsőséget.

Az év játékosa Olegs Laizans (Ventspils) lett, akit a helyi futball egyik legnagyobb tehetségének tartottak, viszont közel volt az elkallódáshoz – a Skonto többször is kölcsönadta, és úgy tűnt, a rigai nagycsapat már nem számít rá. A Ventspils dobott neki mentőövet, és hiába csak kiegészítő embernek hozták, Laizans kivívta magának a kezdőcsapatba kerülés jogát, majd egész évben pazarul játszott, az év meglepetésemberének is megválasztották és a válogatottba is bekerült. A gólkirályi cím Nathan Júnior (Skonto, 22 gól) birtokába került. Az élvonalból kiesett az Olimps/RFS (117 kapott gól, hogy itt is legyen egy nagyon lyukas védelem), felkerült az FS Metta/LU és a JPFS/Spartaks.

KAZAHSZTÁN: ELŐSZÖR BAJNOK A SAHTYOR KARAGANDI

2010-ben a Tobol ünnepelhette története első bajnoki címét a kazah Premjer-ligában, most a Sahtyor Karagandin volt a sor, mely négy pontot vert az ezüstérmes Zsetiszura és nyolcat a bronzérmes Aktobéra.

A szovjet idők egyik legerősebb kazah csapata a független kazah Premjer-ligában a harmadik helynél még sosem jutott feljebb, most viszont az utolsó előtti fordulóban, a Zsetiszu idegenbeli legyőzésével élre állt, és az utolsó körben az Asztana elleni, hóviharban lejátszott 2–0-val biztosította bajnoki címét. A második helyen végző Zsetiszu szintén története legjobb szereplését könyvelhette el, a bronzérem az egyik helyi „nagyhatalom", az Aktobe birtokába került. A kupát – szintén története során először – az FK Ordabaszi hódította el, mely 1–0-ra legyőzte a Tobolt a fináléban.

Az év játékosa az üzbég Ulugbek Bakayev lett, aki egyben 18 góllal gólkirályi címet is szerzett, aztán azzal a lendülettel Dubaiba igazolt, nyilván nem aprópénzért.

A kazah bajnokságban egyébként igen sok a pénz, és meglepő nevekkel találkozhatunk az élvonalbeli csapatoknál. A Kairat vezetőedzője az egykori Aston Villa-menedzser John Gregory, aki nem lehet büszke szezonbeli teljesítményére, mert „kivezette" csapatát a Premjer-ligából. Az Asztanát az ötszörös német válogatott Holger Fach irányítja.

Az élvonalból kiesett a Kairat Almati és a Vosztok Oszkemen, feljutott a Szunkar és az FK Okzsetpesz.

ÖRMÉNYORSZÁG: MEGTÖRT EURÓPA LEGHOSSZABB SIKERSOROZATA

A Ferencváros Európa-ligabeli első ellenfele megtörte Európa leghosszabb sikersorozatát: az FTC ellen nem túl sokat mutató és simán kieső Ulisses végzett a bajnokság első helyén, tíz szezon után letaszítva a trónról a Pjunik Jerevánt.

A nagy hagyományokkal nem rendelkező és nem is túl népszerű Ulisses stabil védelmére és sok csatát látott veteránjaira építve bedarálta riválisait, végül hét ponttal előzte meg a Gandzaszart és a Pjunikot. A legnépszerűbb és legnagyobb hagyományú örmény csapat – egyben az egyetlen örményországi szovjet bajnok –, az Ararat Jereván rendkívül rosszul szerepelt és utolsó lett a nyolccsapatos ligában mindössze tíz szerzett ponttal. Az Ararat szerencséje, hogy nem eshetett ki, mivel a másodosztályban kizárólag tartalékcsapatok (!) szerepeltek, így senki nem juthatott fel. A második ligát (nevezhetnénk így akár tartalékbajnokságnak is) a Sengavit nyerte meg, mely az Ulisses második gárdája – így a mitológiai nevű csapat minden fronton sikerrel zárt. A bajnokság gólkirálya a tizenhatszor betaláló Bruno Correa (Bananc) lett.