Az MU-legenda csatár edzőként is a fergusoni úton - évértékelő

NORVÉGIA: A BABAARCÚ ORGYILKOS RÁLÉPETT A FERGUSONI ÚTRA

Lehet-e szebben ünnepelni 100. évfordulót, mint bajnoki címmel, méghozzá a klubtörténet első bajnoki címével? Nehezen! Az 1911 novemberében alapított Molde FK korábban már tízszer állhatott dobogóra, de hét második és három harmadik hely mellett az elsőség nem jött össze a kék-fehéreknek. Aztán egy „babaarcú orgyilkos″ képében megjött az aranykovács.

A korábban a Manchester United tartalékcsapatával dolgozó Ole Gunnar Solskjaer 2010 novemberében írt alá a Moldéhoz, és első, vezetőedzőként végigült bajnokija – kínos 3–0-s vereség a Sarpsborgtól – után lehet, hogy még ő sem gondolta, milyen ünnepléssel zárul a szezon. A Molde a 7. fordulóig a 7. helynél egyszer sem járt magasabban, aztán beindult: a 11. körben már az éllovas Tromsö nyakán lihegett, a 14.-től pedig végig vezette és magabiztosan megnyerte a Tippeligaent. Solskjaer teljes sikerrel zárta első vezetőedzői szezonját. Még ha mentora, Sir Alex Ferguson majdnem „el is kiabálta″ a bajnokságot.

„Már szombaton küldtem neki egy sms-t és gratuláltam a bajnokság megnyeréséhez, aztán kiderült, hogy vasárnap játszanak″ – vallotta meg a Manchester United kitűnő szakvezetője. Ferguson mindenesetre óvja attól tanítványát, hogy gyors sikere után engedjen a külföldi csapatok csábításának – Solskjaert már szóba hozták a Leicesterrel, a Portsmouth-szal és a Blackburnnel is.

„Nem szabad elsietnie a váltást, mert a tapasztalatra szüksége van, és a Moldénél nagyon értékes tapasztalatokat gyűjthet. Arról a területről származik, a családjával valóban otthon érezheti magát. Egyből bajnokságot nyert, és nincs szükség arra, hogy siessen a továbblépéssel – az időzítés fontos lesz, de minden adott ahhoz, hogy egyszer az angol futballban is edzősködjön. Nagy segítségére van az, hogy hihetetlenül alapos ember. Minden meccs, minden edzés után részletes jegyzeteket készített, ez mutatja az elhivatottságát és a részletek iránti fogékonyságát is. Mindkettőre szüksége lesz. Nagyszerű játékos és jó ember, labdarúgói hallgatni fognak rá″ – mondta Ferguson.

Az ezüstérem megnyerésére két fordulóval a vége előtt még öt csapatnak (Tromsö, a címvédő Rosenborg, Brann, Odd Grenland, Valerenga) is volt esélye, végül a Tromsö futott be a második helyre, a riválisok botlásait kihasználó Rosenborg pedig a harmadikra. Ez a legjobban a Brannt keseríthette el – a bergeniek úgy maradtak le az európai kupaszereplésről, hogy egy meccsre voltak a kvalifikációtól a bajnokságban és a kupában is, majd mindkétszer kikaptak az Aalesundtól...

A 106. Norvég Kupát egy másik fiatal és nagyon tehetséges edző csapata hódította el: a Kjetil Rekdal vezette Aalesund 2–1-re győzött a Brann ellen a fináléban, amelyben a bergeniek magyar légiósa, Korcsmár Zsolt is betalált. Az Európa-ligából a Ferencvárost kiejtő Aalesund 2009 után másodszor lett kupagyőztes, amióta Rekdal ott van a csapatnál, a narancssárga-kékek valósággal szárnyalnak.

A norvég bajnokság gólkirályi címét Rade Prica (Rosenborg) és Ole Martin Aarst (Start) szerezte meg, mindketten tizenhatszor találtak a kapuba. Prica Dánia után újabb északi bajnokságban lett gólkirály, a 37 éves Aarst pedig másodszor végzett a góllövőlista élén, ráadásul 2000-ből egy belga gólkirályi címe is van. Az év edzője természetesen Solskjaer lett, a bajnokság végén visszavonult Sigurd Rushfeldt – minden idők legjobb góllövője 172 találatával a norvég élvonalban – pedig „életműdíjat" kapott.

Rushfeldt májusban, a Brann-nak lőtt mesterhármasával vette át az első helyet egykori éktársától, Harald Brattbakktól. Az új rekord alighanem időtálló lesz, mert a még aktív játékosok közül a két legeredményesebb (Bengt Saeternes 112, Arild Sundgot 110 gól) is már veterán, a többiek pedig még száz gól közelében sincsenek.

SVÉDORSZÁG: MOST A TEHENEK FEJTÉK MEG A LIGÁT

A svéd labdarúgás első vonalában (Allsvenskan) tizenkét éves szünet után, történetében ötödször diadalmaskodott a „Fejőstehén″ becenévre hallgató Helsingborg, amely a kupa és a Szuperkupa elhódításával triplázni tudott – ez először sikerült a piros-kékeknek, így a klubtörténet legeredményesebb évét zárták. Az egyeduralom megkérdőjelezhetetlen.

A bajnoki cím sorsába más klubok nem nagyon tudtak beleszólni, a Helsingborg négy környi Malmö-uralom után az élre állt, és az 5. fordulótól végig vezetett az Allsvenskanban, végül öt pont előnnyel győzött az AIK és hattal az Elfsborg előtt. A csapat elviselte több kulcsjátékosa (Marcus Nilsson, Alexander Gerndt, Rasmus Jönsson) nyári távozását is, és könnyedén tartotta meg tabellaelső pozícióját.

Lehet, hogy dacból tette ezt, a Helsingborg klublegendája, az 57-szeres válogatott védő Erik Edman ugyanis még januárban a következőt nyilatkozta: „Egyszerűen nem vagyunk élvonalbeli szinten. Talán az osztályozót el tudjuk érni.″

Na, ebből lett a triplázás. Amelyhez a „kishitű″ Edman is hozzátette a magáét, lévén, amikor pályán volt, csak egyszer kapott ki csapata.

A dobogóra másodikként az egy év újjáépítés után ismét megerősödött AIK állhatott fel – soraiban a magyar szurkolóknak is ismerős játékossal. Martin Mutumba a Videotonnál nem tudott beilleszkedni, és drága melléfogásnak bizonyult, ehhez képest a stockholmi fekete-sárgákhoz visszatérve megtáltosodott, 3 gól és 8 gólpassz (utóbbi a harmadik legtöbb a ligában) fűződik a nevéhez. A bronzérem az Elfsborgé lett, a kupadöntő vesztese, a Kalmar FF (Helsingborg–Kalmar 3–1) is elindulhat a 2012–2013-as európai kupaküzdelmekben.

Osztályozón őrizte meg élvonalbeli tagságát a Syrianska, kiesett a Trelleborg és tizenkilenc év töretlen Allsvenskan-szereplés után a Halmstad. Feljutott a hetvenes évek elejének domináns csapata, az Atvidaberg, valamint a GIF Sundsvall.

Az év játékosa címet a bajnokcsapat 22 éves dél-afrikai „középpályás motorja", May Mahlangu kapta meg, a gólkirály 21 találattal a szezon közben a Häckenből a Malmőbe átigazolt Mathias Ranégie.

HÁROMSZOR IS BALHÉ

Az északi bajnokságok nem a lelátói balhékról híresek, de az Allsvenskan 2011-es szezonjában három mérkőzést is rendbontás miatt kellett félbeszakítani. A Syrianska–AIK találkozón az asszisztenst dobták meg petárdával sérülést okozva, a Malmö–Helsingborg regionális csörtén a vendégek kapusát, Pär Hanssont célozták meg petárdával, majd egy berohanó fanatikus meg is ütötte őt. Az – erre nincs szebb szó – idiotizmusával a meccs félbeszakadását okozó férfit károkozásért a Malmö és a Canal+ tévétársaság beperelte, a szövetség meg 3–0-val az egyébként is vezető Helsingborgnak adta a meccset, és kiosztott 175 ezer korona büntetést.

Ha ez nem lett volna elég a Malmőnek, még a Djurgarden elleni meccs is félbeszakadt, mindössze 11 perc után, amikor pirotechnikai zápor zúdult a pálya mellé, majdnem megsebesítve egy fotóst. A meccset újrajátszották, és miután nem lehetett bizonyítani, hogy melyik szurkolótábor volt a felelős, büntetéseket sem osztottak ki.

AZ ÉV VIDEÓJA SVÉDORSZÁGBAN: BOKSZFEJVÉDŐ A KLUBLEGENDÁN

Az amatőr ökölvívók által hordott sisakban lépett pályára Henrik Rydström a Gefle–Kalmar svéd labdarúgó-bajnoki (1–1) 79. percében. A hajrára becserélt középpályás legenda (profiként csak a Kalmar színeiben játszott a csapatkapitány, 1993 óta több mint 400 találkozót), aki a Halmstad elleni találkozón összeszedett fejsérülése miatt lépett így pályára, csak a lefújás után volt hajlandó megválni a fejét védő becses darabtól.

FINNORSZÁG – FOGADÁSI CSALÁS, MAGYAR GÓLZSÁK ÉS PAPÍRFORMA BAJNOKSÁG

A 2011-es, hatalmas fogadási botránytól sújtott – részleteket előző heti cikkünkben olvashatnak – Veikkausliigában bajnoki versenyfutásról nem lehetett beszélni: Finnország legnagyobb és legeredményesebb klubja, a HJK lehengerelte a mezőnyt. A helsinki csapat 33 mérkőzéséből mindössze hetet nem nyert meg (három döntetlen, négy vereség), és hatalmas fölénnyel, 24 ponttal előzte meg az ezüstérmes Intert, 27-tel pedig a JJK Jyväskylät. A HJK 24. alkalommal – illetve sorozatban harmadszor – állhatott a bajnoki dobogóra, ráadásul még a kupát is megnyerte, a döntőben hosszabbításos győzelmet aratva a KuPS ellen. Tette ezt úgy, hogy kulcsemberei sorát adta el a nyári átigazolási időszakban.

A bajnoki cím elsősorban Jari Litmanennek volt nagy hír, aki tulajdonképpen azért írt csak alá egy évre a HJK-hoz, hogy végre megszerezzen egy gyűjteményéből nagyon hiányzó trófeát – bármilyen hihetetlen, de minden idők legjobb finn labdarúgója még nem volt hazájában bajnokcsapat tagja, pedig nagycsapatokban (HJK, MyPa) játszott ajaxos szerződése előtt!

Litmanen végre begyűjtötte a hiányzó aranyat, ő lett a finn ligatörténet legidősebb góllövője, az egyetlen játékos, aki négy évtizedben is játszott a helyi profiligában, a koronát teljesítményére pedig egy hatalmas góllal tette fel a kupadöntő hosszabbításában. Mellesleg a HJK minden meccsét megnyerte, amikor Litmanen a pályán volt!

A HJK mellett az Inter, története során először a JJK, illetve a KuPS vívta ki az európai kupaindulás jogát. Búcsúzott a szezon előtt kilenc kulcsemberétől kényszerűségből elbúcsúzó RoPS (az érintettek mehettek a bíróságra a finn fogadási botrány miatt) –, az Oulu és a Tampere United el sem tudott indulni, mivel előbbinek pocsék anyagi helyzete (és a botrányba belekeveredése) miatt megvonták a licencét, utóbbi pedig nyakig benne volt a szingapúri fogadási maffiával kapcsolatos ügyekben. a TamU-t gyakorlatilag a délkelet-ázsiaiak irányították a vezetőségen keresztül. A szövetség a Tamperét a süllyesztőbe küldte, kizárva a csapatot az összes finn labdarúgó-bajnokság küzdelmeiből. Feljutott az FC Lahti – Litmanen nevelőegyesülete (a stadion előtt áll a csatár szobra) egyéves száműzetés után tér vissza. A gólkirály és az év játékosa is Timo Furuholm lett.

IZLAND – RK DUPLÁZÁSRA VEZETTE A KR-T

Egy RK (Rúnar Kristinsson vezetőedző) vezette bajnoki címre és kupagyőzelemre a reykjavíki KR-t: az izlandi „zebrák″ 112 éves fennállásuk egyik legszebb idényét zárták. A KR – amely Izland legnagyobb múltú és legsikeresebb klubja – huszonötödik bajnokságát nyerte meg, és 1961, 1963, valamint 1999 után tudott ismét duplázni.

A bajnokságot a 3. forduló után végig vezető KR mindössze egyszer kapott ki a szezon során, az ezüstérmes FH verte meg. Az idényt remekül kezdő reykjavíki nagycsapat egy szezon közepi kisebb botladozással izgalmassá tette a hajrát, de végül három pontot megtartott előnyéből.

A rekordbajnok KR egyben kuparekorder és kupagyőztes is, a fekete-fehérek a Thór 2–0-s legyőzésével szerezték meg a serleget. A KR mellett a Thór, a bajnoki második FH és a harmadik ÍBV készülhet az európai kupaküzdelmekre, a Thór számára viszont „kicsit rontja az összképet″, hogy kiesett az élvonalból, a Víkingurral együtt. Feljutott a tizennyolcszoros bajnok ÍA Akranes, valamint a Selfoss.

A gólkirály a gólörömeiről elhíresült Stjarnan csatára, Gardar Jóhansson lett, az év játékosa a KR kapusa, Hannes Halldórsson. Az ÍBV 37 éves veteránja, Tryggvi Gudmundsson beállította az abszolút izlandi élvonalbeli gólrekordot (126 gól, beérve Ingi Björn Albertssont), viszont az utolsó három fordulóban nem tudta megszerezni a listaelsőséget jelentő újabb találatot. Legalább lesz miért hajtania jövőre...

FERÖER – BAJNOKI CÍM A 75. ÉVFORDULÓRA

Hatéves szünet után, alapításának 75. évében ismét a B36 Tórshavn ülhetett fel a bajnoki trónra, nyolcadszor a klubtörténetben. A B36 már öt forduló után az élre állt, és ott is maradt, az utolsó előtti fordulóban bebiztosítva a bajnoki címet – rekordpontszámmal a 27 mérkőzéses élvonal történetében (67).

Az ezüstérmes az év leghosszabb győzelmi sorozatával (10 meccs) a B36-ot „megkergető" EB/Streymur lett, mely a Fuglafjördur döntőbeli 3–0-s legyőzésével a kupát is megszerezte, az elmúlt öt évben negyedszer. A bronzérmes Víkingur és a negyedik NSÍ vehet még részt európai kupában, kiesett a 07 Vestur és a B71 Sandoy, feljutott a Suduroy és a Tvöroyri. Az év játékosa választást a B36 lengyel támadója, Lukasz Cieslewicz nyerte meg, a gólkirályi díjat a 21-szer betaláló Finnur Justinussen (Víkingur) viheti haza.

ÍRORSZÁG – ISMÉT A LÓHERE VOLT A NYERŐ SZIMBÓLUM

Ismét a „lóherések" nyerték meg a bajnokságot Írországban: az ország egyik jelképét, a háromlevelű lóherét (shamrock) nevében és címerében is felhasználó Shamrock Rovers végzett a League of Ireland első helyén. Az ír rekordbajnoknak ez volt a 17. aranyérme története során, egyben a második egymás után. A Hoops (ez a becenév a keresztcsíkos mezre utal) ráadásul az Európa-liga csoportkörébe is bejutott, elsőként az ír csapatok közül – szenzációs szezont futott.

A végig nagyon megbízhatóan játszó, az északír Michael O'Neill irányította Shamrock Rovers sokáig küzdött a Sligo Roversszel és a Derry Cityvel, de a riválisok elleni fontos győzelmek a tabella élén tartották a gárdát. A dublini csapat végül négy pont előnnyel futott be az 1977 óta első bajnoki címére hajtó Sligo előtt.

A Sligo az Ír Kupával vigasztalódott, miután kapusa, Ciaran Kelly két éven belül másodszor nyerte meg tizenegyespárbajban bemutatott védéseivel a döntőt csapatának. Kelly – mint arról beszámoltunk – 2010-ben négy, idén két tizenegyest fogott, ezzel alighanem örökre beírta magát a klub aranykönyvébe. Ráadásul most csak a 119. percben, kifejezetten a párbajra cserélték be! Európa-ligás helyre még a bronzérmes Derry City és a negyedik St. Patrick's Athletic futott be, kiesett a Galway United, feljutott a Cork City, a Shelbourne és a Monaghan United. A Corkkal és a Shelbourne-nel 15 (2+13) bajnoki cím „tér vissza" az élvonalba.

A gólkirály a líbai-ír Éamon Zayed (Derry City) lett 22 góllal. Az arab származású csatár ír, tunéziai és líbiai válogatott is lehetett volna, U20-ban még az ír nemzeti csapatban szerepelt, A-válogatott viszont líbiaiként lett. Emellett fennmaradó szabad idejében sportújságíróként is dolgozik (az extratime.ie-nek ír), arról pedig még nem is esett említés, hogy csapata nem is Írországban, hanem Észak-Írországban található, csak épp a határ túloldalán játszik…