HIRDETÉS
HIRDETÉS
SZŰCS ANDRÁS 2018.12.08 13:37 Frissítve: 2018.12.08 13:59

MLS: első ránézésre ugyan Dávid–Góliát finálé várható, de…

A három éve bajnok, de most esélytelenebb Portland Timbers ellen a másodéves Atlanta United az első aranyát nyerheti meg – amolyan búcsúajándékként a csapatot összerakó Gerardo Martinónak.

HIRDETÉS

 

Semmi sem állandó. Ha valahol, akkor az Újvilágban tudják ezt.

Az észak-amerikai labdarúgó-bajnokságban, az MLS-ben például ugyanaz volt a nagydöntő szereposztása 2016-ban és 2017-ben is, 2018-ban azonban új a névsor, hiszen amíg tavaly és tavalyelőtt Toronto FC–Seattle Sounders finálét rendeztek, most Atlanta United–Portland Timbers a leosztás. Az viszont stimmel, hogy jobb párosítás nehezen képzelhető el, mert ugyan első ránézésre ismerős Dávid–Góliát mérkőzés várható, az a helyzet, hogy Góliát egy nyeretlen kétéves, Dávid viszont nyert már, és az idén is igencsak belejött az óriásölésbe…

Maradt még energia

Az Atlanta United valóban a második évét tapossa az MLS-ben, ezalatt viszont egészen valószínűtlen pályát futott be, hiszen napjainkban már a liga egyik, ha nem a legértékesebb franchise-ának tartják olyan történelmi klubok előtt – a történelmi nyilván észak-amerikai mércével értendő… –, mint a rekordbajnok Los Angeles Galaxy vagy a megboldogult New York/New Jersey MetroStarsból átalakult New York Red Bulls, illetve városi riválisa, a világméretű City-családhoz tartozó New York City FC.

Ehhez nyilván kellettek-kellenek az eredmények, de az is, hogy olyan vezetőedzővel kezdték a projektet, mint az argentin Gerardo „Tata” Martino, akit könnyen „be lehetett marketingelni” azzal, hogy egy idényben, 2013–2014-ben még a katalán FC Barcelona trénere is volt. Ráadásul közben megépült a csúcsszuper aréna, a Mercedes-Benz Stadium, amelyen ugyan az MLS-es United osztozik az NFL-es Falconsszal (plusz NCAA-s egyetemi csapatok is be-benéznek ide), de ez a stadion nemcsak foci-, hanem Amerika-, sőt világszinten is kiemelkedő alkotás. Csekély 1.6 milliárd dollárból készült, és habár a nézőcsúcsot az idei iskolai amerikaifutball-bajnokság rájátszásának egyik rangadója tartja 77 430-cal, az európai változat sem marad el sokkal: a nyáron az MLS All Star és az olasz Juventus gálameccsére 72 317-en zarándokoltak ki. És a United is nagyon igyekszik: ugyan a tavalyi beköltözés után a felső emeletet még nyugodtan lefüggönyözhették, idén júliusban a Seattle ellen már 72 243 fizető nézőt regisztráltak, ami MLS-rekord, és akkor még nem említettük, hogy a történelem hét legnézettebb MLS-meccsét mind itt rendezték! Na most, a különleges stadion nem csupán ezért érdekes, hanem mert a nagydöntőre is itt kerül sor, miután 2012 óta nem semleges helyszínen, hanem a jobb alapszakasz-eredményű finalistánál rendezik a végjátékot.

Ez a csapat jelen esetben az Atlanta United, amely 15 ponttal teljesített jobban a reguláris szezonban, és a rájátszásban is könnyebben haladt: mint kés a vajban. A Keleti főcsoport 2. helyezettjeként például rögtön a konferencia-elődöntőbe jutott, amelyben már az odavágón nyert a Yankee Stadiumban a New York City ellen 1–0-ra, amihez 3–1-et tett hozzá odahaza. Ezután jött a másik NY-i klub, a ligarekorddal alapszakaszgyőztes Red Bulls, amely ugyan 1–0-val behúzta az első meccset, de a másodikat az Atlanta nyerte meg 3–0-ra, és máris a döntőbe jutott. Amelyben ugyancsak esélyesnek számít, góliáti mértékben.

„Nehéz leírni a helyzetet és az érzéseket… – kereste a szavakat az Atlanta hátvédje, Michael Parkhurst. Hosszú, de jó ez az idény, és keményen harcolunk. A Red Bullnak fantasztikus a csapata, talán a legjobb az MLS történetében, úgy kellett játszanunk ellene, ahogyan még soha. Ez nem könnyű, úgyhogy nagyon büszke vagyok a srácokra. Ugyanakkor még egycsatányi energia maradt bennünk – tudniillik meg akarjuk nyerni a bajnokságot, úgyhogy a döntőbe jutás csak az út egyik állomása volt. Az egész éves kemény munkánk eredménye, hogy itthon játszhatunk a fináléban. Ez nem semmi, de a lényeg mégiscsak az, hogy hazai pályán meg akarjuk szerezni a kupát.”

Michael Parkhurst (balra) és az Atlanta United keményen harcolt, hogy a döntőbe jusson (Fotó: AFP, archív)

Megragadni a lehetőséget

Nyilván így van ezzel a Portland is, noha a másik főcsoportban csak az 5. helyen futott be, azaz a tű fokán, az egymérkőzéses wild card körön át kellett bejutnia playoffba, és azt is idegenben kellett megvívnia. Sikerrel vette az akadályt, viszont a Dallasban kiharcolt 2–1 után a szerény kiemelési száma miatt pályahátrányban maradt – mintha nem lett volna elég, hogy a főcsoport-elődöntőben a legutóbbi két idény döntőse, a Seattle Sounders következett…

Na, ebből aztán klasszikus párharc kerekedett, mert otthon 2–1-re nyert a Portland, idegenben viszont 2–1-re veszített a rendes játékidőben – a harmadik ráadáspercben… –, így jött a hosszabbítás, amelyben nem számítottak az idegenben lőtt gólok, így egy-egy újabb találatot követően a szétlövés döntött – a Timbers javára. Ugyanakkor a szenvedésnek még ezzel sem lehetett vége, hiszen a konferenciafináléban meg a Sallói Dániel (és Németh Krisztián)-féle Sporting Kansas City volt a soros ellenfél: az első felvonás lement 0–0-val, a másodikon viszont a Portland idegenben, a 9. ráadáspercben szerzett góllal nyert 3–2-re, és jutott a nagydöntőbe!

„Amikor idejöttem, azt mondták, hogy a klub bajnok akar lenni, én szintúgy – közölte a Portland középhátvédje, Liam Ridgewell. Nem azért jöttem, hogy csak játsszak, meg résztvevő legyek, esetleg bejussunk a rájátszásba, hanem nyerni akarok, nem is egyszer. Minden egyes körben, minden egyes meccsen bennünket tartottak esélytelennek, senki sem gondolta, hogy nyerhetünk és továbbjuthatunk – persze minket kivéve. Most is nyilván mindenki azt mondja, hogy otthon majd az Atlanta győz, hogy micsoda idénye van, satöbbi, satöbbi. De ennek a világon semmi hatása a rájátszásban, főleg a döntőben… Egyáltalán nem biztos, hogy lesz még esélyed a győzelemre, úgyhogy miért ne mennénk oda, és ragadnánk meg a lehetőséget most?”

Ridgewell egyébként tudja, miről beszél, mert egyfelől az angol Premier League-ben az Aston Villa, a Birmingham City, a West Brom és az Everton játékosaként esélye sem volt a sikerekre, másrészt 34 éves, harmadrészt pedig tagja volt a Timbers 2015-ös bajnokcsapatának. Bizony, a Portland három évvel ezelőtt nyert, és az akkori keretből kilencen most is benevezhetőek, tehát van mire emlékezniük és támaszkodniuk lelkileg, hiába osztották rájuk a kicsiny és esélytelen Dávid szerepét például az ESPN-nél is, ahol a szakértők 7–1-es összesítéssel az Atlantának jósolták a kupát.

Felemás felvezetés

Ridgewell azért is érdekes amúgy, mert az ő feladata a Portland lestaktikájának az irányítása, amiről a modern labdarúgásban keveset hallhatunk, de az MLS-ben idén működik: valahogy kivételes tehetséggel és ütemérzékkel tudnak kilépni a bekkek, őrületbe kergetve a rivális támadóit – aztán ha mégsem sikerül, még mindig ott van a majd' 75 százalékos hatékonysággal védő Jeff Attinella kapus, ennek az eredménye a playoffbeli 1.13-as kapottgól-átlag, ami még az alapszakaszbelinél is jobb.

Persze a veterán angol centerhalf életkora áldás és átok egyszerre, hiszen a rutinja hasznos, a sebessége, pontosabban annak hiánya sokkal kevésbé. Márpedig a finálé a Portland védelme és az Atlanta támadósora között dőlhet el, mert a Timbersnél hiába „házi király” a gólok és gólpasszok tekintetében is a csapatkapitány Diego Valeri, ha a túloldalon olyan spílerek vonulnak fel, mint az MLS egyidényes gólcsúcsát megdöntő Josef Martínez és a közmegegyezés szerint MVP-várományos, az Arsenal által figyelt Miguel Almirón…

Ők ketten ráadásul nemcsak termékenyek és mozgékonyak, hanem intelligensek is, tökéletesen igazodnak bármilyen felálláshoz: a United ereje nemcsak a jó kezdőcsapatban, a hosszú kispadban, a világhíres edzőben és a csilivili stadionban rejlik, hanem abban is, hogy többféle taktikát tud alkalmazni. Az alapfelállás a 3–5–2, de ez inkább 5–3–2, ha kell, és a lendületes támadófocit is sutba vágja a csapat, ha például olyan ellenféllel találkozik, mint a Red Bulls, amellyel szemben letáborozott a saját tizenhatosánál, és onnan kontrázgatott az említett sztárcsatáraival.

Szóval lesz dolga a magyar idő szerint vasárnap hajnali kezdésig a két mesternek, akik a nyári egyetlen alapszakaszmeccsen békés 1–1-et hoztak össze, most pedig egyaránt az első MLS-döntőjükre készülnek. A Portland trénere, Giovanni Savarese az elmúlt öt évből négyben döntőzött és háromszor győzött, csak éppen a másodosztályban, míg Martino négy vesztes fináléval „melegített”, de azokat Copa Américákon és Spanyol Kupa-döntőkben szenvedte el – ráadásul neki ez lesz az utolsó mérkőzése is a United kispadján, úgyhogy a csúcson hagyhatná abba…

MLS
DÖNTŐ
vasárnap, 2.00:
Atlanta United–Portland Timbers (Tv: Eurosport1)

HIRDETÉS
HIRDETÉS
2018.12.16 08:34:21

Minden más foci VINCZE SZABOLCS

INTERJÚ. Maradonáról, a magyar válogatottról és a hozzá hasonlónak tartott horvát Luka Modricról.

2018.12.10 11:49:38

Minden más foci nemzetisport.hu

Téli szünetre vonul az NB II • Befejeződik a rövid pályás úszó-világbajnokság.

2018.11.21 22:28:02

Minden más foci BACSKAI JÁNOS

RETRÓ CSERÉK. Az ék két szélsőt is transzfertáncba vitt, miközben Kertész, Lakinger és Paróka...

2018.12.11 23:49:27

Minden más foci MONCZ ATTILA

ALAPVONAL. Doha ugyanis, semmiség, 14 millió eurót kínált csak azért, hogy megrendezhesse a mérkőzést. Bónuszként pedig felajánlotta, hogy állja a két csapat 40-40 tagú küldöttségének utazási és ott-tartózkodási költségeit.

2018.12.10 11:48:24

Minden más foci nemzetisport.hu

Magyarokkal rajtol a hangcsoui rövid pályás úszó-világbajnokság.

HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS