Hová lett Ray Houghton?

BACSKAI JÁNOSBACSKAI JÁNOS
Vágólapra másolva!
2012.03.19. 17:04
null
Ray Houghton az 1990-es világbajnokságon (Fotók: Action Images – archív)
Címkék
„Hová tűnt Damon Hill?” – röppent a magyar légtérbe 1997-ben egy mára szólássá váló kétségbeesés, amely megihlette szerkesztőségünket is, hiszen a tavasszal induló sorozatunkban egykori kedvencek visszavonulás utáni sorsával foglalkozunk. Postás, színész, alkoholista, szakértő, kommentátor, feltaláló, punkzenész és szexipari munkás: bizony, változatos ösvényeken vonulnak az örök sportpályák felé az egykori közönségkedvencek.
SKÓT HELYETT ÍR VÁLOGATOTT
Hősünk először a skót U18-as válogatottba szeretett volna bekerülni, de annak edzője, a később azért remek szakemberré váló Andy Roxburgh azt mondta, hogy nem eléggé jó játékos a skót nemzeti csapathoz. Erre fel ír apja révén az ír válogatottba kért bebocsátást a középpályás, sikerrel. Egyébként olyan jól beilleszkedett az írek közé, hogy állítólag príma kapcsolatot alakított ki az alkohollal.

Most, hogy gőzerővel készül (legalábbis ezzel stresszeljük konkurenseinket) Európa-bajnoki adatbankunk, egyre-másra kerülnek felszínre a történelmi áttekintések kapcsán olyan futballisták, akik jellegzetes alakjai voltak koruknak. Ilyen például Ray Houghton. Mi tagadás, a mindig vidám, nyugodt, hovatovább szimpatikus középpályásban a valaha volt egyik legjobb ír középpályást tisztelhetjük.

Az 1962-es születésű, tehát most 50 éves Houghton (az angol nyelvvel csak felszínes barátságot ápoló nyolcvanas években érdekes verziói születtek ennek a névnek, a fonetikustól a Houston felé tendálóig) Skóciában látott napvilágot, de Angliában lett futballista, a nemzeti csapatok közül így logikus módon mi mást, mint az ír válogatottat választotta – igaz, hosszú út vezetett odáig. Miután a család Londonba költözött, a kis Raymond a West Ham Unitednél lett profi labdarúgó, de itt nem sok sót evett meg, ezért nemsokára ingyen elengedték a Fulhamhez, a harmadosztályba.

Hamarosan felkerültek a második osztályba, és itt Houghton a liga egyik legjobbja lett, de mégsem egy nagy csapat, hanem az Oxford United csapott le rá, 150 ezer fontért; de két év múlva az akkor egyik fénykorát élő Liverpool 1987-ben több mint 800 ezer fontot fizetett az akkor már Ligakupa-győztes ír szolgálataiért. Itt élte Houghton is a maga fénykorát, ami nem is csoda, hiszen menedzserének, Kenny Dalglishnak olyan legénység állt rendelkezésére, amelyet Bruce Grobbelaar, Steve Staunton, Steve Nicol, Ronnie Whelan, Alan Hansen, Peter Beardsley, John Aldridge, John Barnes, Steve McMahon vagy Ian Rush fémjelzett. Ehhez a kerethez képest kifejezetten soványka a két bajnoki cím és a két FA-kupa-győzelem...

RÉSZT VETT TRAPATTONI KIVÁLASZTÁSÁBAN
Houghton tagja volt annak a háromtagú bizottságnak, amelyet az Ír Labdarúgó-szövetség 2008-ban megbízott, hogy keressen új szövetségi kapitányt a válogatott élére. A korábbi futballista két Don, Givens és Howe társaságában Giovanni Trapattonit választotta. Úgy tűnik, jól döntöttek, az írek kijutottak a 2012-es Európa-bajnokságra.

A jellegzetes hosszabbra hagyott, de elöl félrefésült frizurát viselő legényke (lásd még Rinat Daszajevet vagy Rácz Lászlót abból az időkből) az 1988-as Európa-bajnokságon vált nemzeti ikonná, amikor az első csoportmérkőzésen győztes gólt fejelt az angoloknak. A legendás kapitány, Jack Charlton egyik nagy kedvence a másik két ottani ír mérkőzésen is remekelt; s ne feledjük, csak úgy estek ki akkor a zöld mezesek, hogy a későbbi győztes hollandok egy méretes lesgóllal csapták meg őket az utolsó csoportbéli találkozón.

A középpályás harmincéves korában hagyta el a „vörösöket”, pontosabban el kellett hagynia, mert az újonnan kinevezett menedzser, Graeme Souness hozta magával a maga embereit a középpálya közepére vagy jobb oldalára, mint Kozma Istvánt, Jamie Redknappet, Michael Thomast vagy Mark Walterst, no és éppen ekkor bukkant fel Steve McManaman is. Az Aston Villa– amelybe válogatottbeli társa, Steve Staunton is „menekült″– egymillió fontot sem sajnált érte, és itt még jó pár remek mérkőzéssel szórakoztatta alanyunk a nagyérdeműt.

Houghton az ír szövetség alkalmazásában
Houghton az ír szövetség alkalmazásában

Veteránkorát a Crystal Palace-ban (1995–1997), a Readingben (1997–1999) és a sokadosztályú Stevenage Borough-ban tudta le, utolsó tétmérkőzését 2000. május 31-én vívva. A nemzeti csapattal megfordult a nem éppen colos, de erőteljes, alacsony súlypontú, így aztán nehezen felborítható középpályás az 1990-es és az 1994-es világbajnokságon is, és egyiken sem hiába: az előbbin a házigazda olaszok csak nagy szerencsével ütötték ki őket, utóbbin ismét a jó erőkből álló hollandok tréfálták meg őket, de nem a negyed-, hanem még a nyolcaddöntőben. Houghton 1986 és 1997 között 73/6-os mérleget hozott össze a nemzeti csapatban.

Az egyik legnevesebb számítógépes és platformos futballmenedzser-játék ismerői tudják, mihez kezdett visszavonulása után, hiszen Houghton több verzióban is közreműködött. Miután szögre akasztotta, felcsapott játékos-ügynöknek, majd segédedző lett a Crystal Palace-nél, de hamar átnyergelt a médiához: egy ír rádió után az angol talkSPORT munkatársa lett, majd a Sky Sports keretein belül tevékenykedett. A 2010-es világbajnokságon első rádiós munkaadójának segített, és a lengyel-ukrán kontinenstorna sajtópáholyaiban is találkozhatunk vele (már aki, ugyebár). Ezt követően talán még közelebb is feltűnik a gyephez: azt tervezi, hogy az igen közeli jövőben menedzserként tér vissza, az UEFA B-liszenszet már meg is szerezte. Csak egy gond van ilyen jellegű álmaival: még senki sem hívta erre a posztra...

AZ ANGOLOK ELLENI 1988-AS LEGENDÁS TALÁLAT
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik