Elűzi-e Ibrahimovicot a 75%? Mivé sajtolható a PSG?

nemzetisport.hu nemzetisport.hunemzetisport.hu nemzetisport.hu
Vágólapra másolva!
2013.04.03. 16:16
null
Zlatannal egyelőre nagyot álmodik a PSG (Fotó: Action Images)
A Paris Saint-Germain labdarúgócsapatának katari pénzen történt felhizlalása sok mindent szimbolizálhat. Negatív és pozitív jelenségként egyaránt kezelhető, egyvalami azonban bizonyos: a futball iránt amúgy sem közömbös franciák figyelmét még inkább a sportágra irányította. Frédéric Thiriez, a francia profifutball-liga elnöke szerint ezt az érdeklődést olthatja ki, ha a francia kormány beváltja választási ígéretét, és 75 százalékos adóval sújtja az egymillió euró fölötti éves fizetéseket. Az ugyanis a legjobb futballistákat is érinti.

 

A PSG–Barcelona BL-negyeddöntőt kedd este 3.742 millió televíziónéző kísérte figyelemmel a Canal Plus közvetítése segítségével, ami a csatorna előfizetőinek 53.6 százalékát jelentette. Mindkét szám rekordot jelent a csatorna történetében, nem is beszélve arról, hogy a meccs mozgalmas utolsó perceiben csaknem 4.3 millióan csüngtek a Parc des Princes-ből sugárzott képeken, azaz ebben a rövid idősávban a Canal Plus még a legnézettebb francia csatornát, a TF1-et is megelőzte.

A számok megfelelően érzékeltetik, miképpen járatható csúcsra a futballbiznisz, ha a gazdasági környezet barátságos. A kiváló nézettségi adatok eléréséhez sok feltétel teljesülése szükségeltetik, ezek egyik lényeges csoportja a termék minőségével függ össze. Ez esetben előre garantálta a magas színvonalat, hogy a világ egyik legnépszerűbb futballcsapata, a Barcelona érkezett Párizsba. De ahhoz, hogy a randevú létrejöjjön és ennyire eladhatónak bizonyuljon, kellett egy BL-negyeddöntőig eljutni képes, önmagában is jelentős érdeklődést kiváltó francia csapat is, a Paris Saint-Germain. Vajon működhet-e a modell a közeljövőben is?

PÉNZ, FOCI, PÉNZ, FOCI, PÉNZ, FOCI
Az elmúlt évtizedben egy másik francia klub, a Lyon többször eljutott a BL negyeddöntőjéig, a Monaco egyszer döntőt is játszott, de a PSG mostani szereplése – amelynek része a bajnoki címmel kecsegtető hazai menetelés is – érzékelhetően nagyobb visszhangot kelt, olyat, mint a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a csúcson lévő Olympique Marseille-é. A Lyon és a mostani szabályozástól más okból rettegő Monaco esete az örökbecsű puskási értelmezés szerint helyi viszonylatban a „nagy pénz, nagy foci” kategóriába tartozik, míg a PSG és a Marseille hagyományosan a „nagyon nagy pénz, nagyon nagy foci” álomvilágra vágyik. A Marseille világsztárok igazolására épülő hajdani üzletpolitikája a fekete kasszát sem nélkülözte, és Bernard Tapie példáján keresztül emlékeztet arra, hogy egy nagyot álmodó klubelnököt az sem ment meg a börtöntől, ha korábban történetesen a miniszterségig vitte. A PSG gazdálkodása egyelőre csak a Michel Platini-féle európai pénzügyi fair-play elveit karistolja.

Hogy mennyire tekinthető francia csapatnak a radikális növekedés pályájára álló PSG, arról persze lehet vitatkozni – katari pénzen megvásárolt külföldi játékosok hada szolgál az Eiffel-torony árnyékában –, de az ilyesfajta polémiákon az európai elitfutball már réges-régen túl van. (Mellékszál, de érdekes: a francia ellenzéki politikusok a meccs előtt keblükre vonták a klubot, amikor a barcelonai születésű francia belügyminiszter, Manuel Valls bevallotta, ő bizony személyes kötődése miatt, ha nem is harsányan, de a Barcelonának szurkol majd. Ez még úgy is kiváltott némi szordínós hazaárulózást, hogy köztudott: a Barcelona hivatalos himnuszát komponáló Manuel Valls i Gorina apai ági rokona a francia kormánypárti politikusnak.)

A francia történet másról szól. Franciaország 2016-ban Európa-bajnokságot rendez – jelen állás szerint az utolsót a hagyományos rendszerben –, azaz az infrastruktúra (legalábbis a következő technológiai robbanásig) olyan lesz, ami képes kiszolgálni az európai csúcsfutballt, azaz segítheti a francia élklubok felzárkózását a topligákhoz.

Hogy lesz-e kellő gazdasági erő a felzárkózás szakmai hátterének megteremtéséhez, az persze a jövő zenéje, ám ha megvalósul a kormány egy ideje a levegőben lógó adóelképzelése – vélik a ligában –, akkor ábrándozni is értelmetlen az ugrásszerű fejlődésről.

A szocialista vezetésű francia kormány továbbra sem tett le az egymillió euró feletti jövedelmek extra adóztatásáról. Az ígéret szerepelt Francois Hollande tavalyi, sikert hozó elnökválasztási kampányában, és az elnök jelezte: hiába meszelte el az Alkotmánybíróság a kiugróan magas jövedelmek 75 százalékos megadóztatását, az összeget a munkáltató cégeken mindenképpen behajtják.

Futballnyelvre lefordítva: nem Zlatan Ibrahimovic, hanem a PSG fizeti majd a sarcot. Elképzelhető, hogy a francia klubok közül éppen a legnagyobb lábon élő párizsi lesz képes a relatíve legkönnyebben megbirkózni a teherrel (lásd katari források), ám a többiek veszítenek a vonzerejükből, ami nem használ a bajnokság presztízsének.

„Az új adó nyolcvankét millió eurójába kerül majd az élvonalbeli kluboknak – véli Frédéric Thiriez, aki szerint a klubok már e nélkül is súlyos pénzügyi nehézségekkel küzdenek. – A foglalkoztatás eddig sem alacsony költségei az egekbe szöknek, Franciaország elveszíti a legjobb futballistáit, a klubok az európai versenyképességüket, az állam pedig a legjobb adófizetőit. Ez egy minden oldalnak veszteséget eredményező előterjesztés.”

Thiriez nem mást vizionál, mint hogy a legjobb francia futballisták – akik eddig is nagy számban szerződtek az erősebb ligákba – mind egy szálig követik majd a Vlagyimir Putyinnal parolázó, orosz állampolgárságért folyamodó Gérard Dépardieu példáját, és a világ legjobbjait eddig sem vonzó, de manapság többről álmodó Ligue 1 nemhogy nem borul fénybe – de egyenesen sötétségbe burkolózik.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik