A Premier League után az oroszok és a törökök szórják a legtöbb pénzt

A TMS átigazolásfigyelő rendszer – amelyben mindegyik FIFA-tagszövetség köteles regisztrálni az országot váltó futballisták transzfereit – 11552 átigazolást rögzített 2012-ben (2011-ben 11481-et), 2.53 milliárd amerikai dollár (több mint 568 milliárd forint) értékben. A klubok költési hajlandósága visszaesett, a játékosvásárlásra fordított összeg tíz százalékkal kevesebb a 2011-esnél.

Marc Goddard, a TMS általános igazgatója elmondta: mivel a játékosmozgási körkép mindössze második alkalommal készült el, még nem lehet megmondani, hogy mi okozza pontosan a visszaesést: a gazdasági válság és a pénzügyi fair play bevezetésének „fenyegető közelsége” is hozzájárulhatott ehhez.

Továbbra is az angol Premier League csapatai költik a legtöbbet külföldi játékosok vásárlására – a 2012-es adat 314 millió amerikai dollár –, érdekes azonban, hogy a világ legtehetősebb ligáját Oroszország (256 millió dollár), Törökország (78 millió) és Kína (49 millió) követi.

Szintén az angol klubok fizetik ki a legtöbbet játékosügynököknek és közvetítőknek. A TMS felmérése szerint az ügynökök a nemzetközi átigazolási díjak 28 százalékát kapják meg – csak a Premier League transzferei esetében 59 millió dollárra rúg az összeg. A közvetítők és ügynökök egyre nagyobb szeletet kapnak a tortából: az emelkedés egy év alatt tizenkilenc százalékos. Az átigazolások tizenöt százalékában voltak érintettek játékosügynökök.

A legnagyobb átigazolási bevételt – ez sem meglepetés – brazil klubok könyvelhették el (121 millió dollár), és brazil játékosok az átigazolási piac leggyakoribb szereplői is. Érdekes, hogy a nemzetközi futballvilág legnagyobb „játékossztrádáján” (ez a Brazília–Portugália átigazolási út) megfordult a „haladási irány”: 145 futballista szerződött Portugáliából Brazíliába. Összesen 1463 brazil labdarúgó váltott országot, majd' kétszer annyi, mint argentin (782).

A brazil klubok a nemzetközi átigazolások több mint tizedében érintettek voltak, tizenegy százalékos „részesedésüket” Anglia (nyolc százalék) és Argentína (hat százalék) követte. Érdekesség, hogy Magyarország is „dobogós” egy kategóriában: az előző évihez képest negyvennyolccal több más országból érkező játékost regisztráltak hazánkban, ez a harmadik legnagyobb növekedés Anglia és Tunézia (52-52) után.

INGYEN A LEGJOBB

A költési kedv csökkenését illusztrálja, hogy a nemzetközi piacon klubot váltó labdarúgók hetven százalékáért nem kellett átigazolási díjat fizetni, lejárt szerződésű, szabadon igazolható futballisták kerültek új helyre. Mindössze az átigazolások tizennégy százalékát kísérte pénzmozgás. A szabadon igazolható játékosok átlagosan egy éves és négy hónapos szerződést kapnak – a pénzmozgással kísért transzferek esetében ez az időtartam átlag három év. Az átlagos átigazolási összeg 1.6 millió dollár, ez tizenegy százalékos visszaesés 2011-hez képest.

A LEGSŰRŰBB NAP

Nem meglepő módon az átigazolási zárónapok – január 31. és augusztus 31. – hozták a legtöbb klubváltást 2012-ben, ezen a két napon ötpercenként regisztrált a TMS rendszer átigazolást. A legtöbb üzletet januárban, júliusban és augusztusban kötik meg, a legkevesebbet májusban és decemberben.

MILYEN AZ ÁTLAGOS ORSZÁGVÁLTÓ?

Az „átlagos országváltó futballista” életkora 24 év és 10 hónap, ez az érték változatlan 2011-hez képest. Az átigazolások száma a 23 éves korosztályig nő, azt követően folyamatosan csökken. A „csúcsévek”: a 22 éves korosztály (943 átigazolás), a 23 éves (1040), a 24 éves (978), a 25 éves (943) és a 26 éves (915) – 26 éves kor felett erősen csökken minden évvel a klubváltások száma.

Az átigazolások tíz százaléka érintett utánpótláskorú (23 éven aluli) labdarúgókat. A piacon legaktívabb hat ország összehasonlítása alapján Olaszországban szerződést kapni még mindig jó üzlet: az odaszerződő játékosok átlagfizetése (720 ezer dollár) és medián fizetése (296 ezer dollár) volt a legmagasabb.