Szénási Béla: Szeretnék első számú kapust nevelni az Alkmaarnak

– Jó helyre került az ifi BL-serleg?
– Megérdemeltük a győzelmet – mondta a Nemzeti Sportnak Szénási Béla, az AZ akadémiájának vezető kapusedzője, aki a szakmai stáb tagjaként vette ki a részét az UEFA Ifjúsági Liga megnyeréséből. Mint ismert, az alkmaari klub felnőttcsapatában futballozik Kerkez Milos, a magyar válogatott balhátvédje. – A final fourba kerülés volt a célunk, ám a Barcelona és a Real Madrid kiejtése után úgy voltunk vele, illene megnyernünk a sorozatot. Különleges volt a hangulat, ugyanabban a hotelben szállásolták el a négy résztvevő csapatot. A Sporting elleni elődöntőben éreztem a srácok labdaátvételein, kissé nyugtalanok, ám kiválóan alkalmazkodtak a körülményekhez. Nemcsak mentálisan, játékstílusban is idomultunk az ellenfelekhez, ebben láttam a legnagyobb erősségünket. A döntőben nyoma sem volt az idegeskedésnek, önbizalommal telve erőltettük rá domináns játékunkat a Hajduk Splitre, és magabiztosan, öt nullára győztünk.

– Úgy tűnt, amíg a horvátok utánpótláscsapatokra jellemzően futballoznak, az alkmaari fiatalok felnőttesen játszanak. Ennek mi az oka?
– A legtöbb játékosunkat a holland másod­osztályban szereplő U23-as gárdából válogattuk be. Sokat számított, hogy ezek a srácok felnőttszinten pallérozódnak, játszottak már idegenben a NAC vagy a Zwolle ellen, ezért nem illetődtek meg a felfokozott hangulattól és a Hajduk hét­ezer fanatikusától.

– Első nemzetközi trófeáját szerezte az AZ. Erre tettek fel mindent?
– Szép eredmény az ifi BL-győzelem, de a klub sikerének fokmérője az, hogy mennyi labdarúgót nevel az első keretnek, illetve a holland élvonalnak. Hollandiában reflektorfénybe kerültünk, de a céljaink ugyanazok maradnak, nem változik semmi a működésünkben. Számunkra annak lenne igazán értéke, ha ebből az ígéretes korosztályból a megszokottnál több tehetséget építenénk be a felnőttek közé. Nevelőklubként elvárás, hogy az egyesület versenyképes fiatal futballistákat faragjon, és ezt sikerrel teszi, hiszen az elmúlt években rengeteg akadémistánkból lett profi labdarúgó. Az elmúlt két évben Teun Koopmeiners, Calvin Stengs, Myron Boadu és Owen Wijndal játékjogának értékesítése mintegy hatvanmillió eurót hozott a konyhára. Mindegyikük saját nevelés, úgyhogy kifizetődő az itteni projekt. Az akadémistáinknak az a legfontosabb, hogy minél többet tanuljanak és minél magasabb szintre érjenek el: először verekedjék be magukat az AZ-be, hogy aztán megüssék a nemzetközi topszintet.

Hisznek benne, hogy mindenki fejlődőképes

– Milyen labdarúgók képzésére törekednek?
– Olyanokéra, akik erős jellemek, megvan a felelősségérzetük, és tudják, hogy a saját pályafutásuk alakulásáért és a fejlődésükért nagy részben ők a felelősek. Fontos továbbá, hogy technikailag képzettek, taktikailag érettek legyenek és a profi életmódhoz szükséges tudnivalókat is elsajátítsák, mire kikerülnek az akadémiáról. A kiválasztásnál kognitív, fizikai és személyiségjegyeket kidomborító tesztekkel szűrjük a játékosokat, ezek alapján döntjük el, megütik-e az AZ szintjét. Nem fordítunk külön figyelmet azokra, akikben papíron több rejlik, mert abban hiszünk, hogy mindenki fejlődőképes. Sokakban látjuk a tehetséget, de a nagyobb elszántsággal dolgozók gyakran lekörözik a kezdetben ügyesebbeket. Minden játékosnak egyéni fejlődési ívet állítunk fel, amelyen haladva elérheti a profi szintet, három-négy havonta pedig megfogalmazunk két-három pontot, amivel intenzívebben kell foglalkoznia az előrelépés érdekében. Sok adatot használunk az elemzéseknél, hogy minél pontosabb képet kapjunk a növendékeinkről.

– Mennyiben tér el az Alkmaar utánpótlásképzése a holland topcsapatokétól?
– Szerintem elég nagy a különbség – a mi javunkra. Alapvetés, hogy az U16-nál idősebb korosztályokba nem igazolunk játékost más profi csapatból. Az ifi BL-ben szereplők közül majdnem mindenki az U11-es korosztály óta nálunk nevelkedik. Amíg a helyi nagyok, az Ajax, a PSV és a Feyenoord világszerte vásárolnak fiatalokat, mi egyáltalán nem adunk ki pénzt utánpótláskorúért. A színvonalas képzés ellenére sem fenyeget minket a veszély, hogy lerabolnának, mert van egy hallgatólagos megállapodás a holland klubok között, amely szerint nem keresik meg egymás játékosait a felnőttfutballig. Óriási hangsúlyt fektetünk a családias légkörre, barátságos nálunk a hangulat. A legkisebbek ugyanabban az épületben készülnek, mint a felnőttek, sokat számít, hogy a srácok testközelből láthatják a már befutott felnőtt játékosokat. Egyébiránt egyre többen vannak, akik felismerik, tőlünk indulva tovább juthatnak, mintha az Ajax­nál pallérozódnának.

Jó alapanyagot kap az akadémia

– A topcsapatok vonzereje ellenére előfordul, hogy valaki az ország másik végéből Alkmaarba íratja be a gyermekét futballozni?
– Nem jellemző. Nem gondoljuk, hogy a gyereket ki kéne szakítani a családi környezetből, ezért a növendékeink döntő többsége a régióból érkezik. Az U11-es korosztályban indul a képzés, ezért azokra a térségünkben lévő partnercsapatokra támaszkodunk, amelyektől a játékosok érkeznek hozzánk – elmondhatom, jó alapanyagot kapunk. Érdekünkben áll, hogy megfelelő legyen a munka ezekben a klubokban, ezért képzéseket tartunk az ott dolgozó edzőknek, konferenciát szervezünk, próbáljuk emelni az edzések színvonalát. Persze előfordul, hogy posztra keresünk játékost, ilyen esetben nemzetközi szinten is körbenézünk – például az U18-as csapathoz nemrégiben érkezett egy svéd belső védő.

– Ön pedig már öt éve dolgozik a klubnál, s három éve vezető kapusedző az akadémián. Mik a feladatai?
– Röviden, tömören: én felelek az utánpótlásban zajló kapusképzésért. Az U14-től az U23-ig bezárólag tartok kapusedzéseket, részmunkaidőben dolgozó kollégám pedig a kisebbeket edzi, s besegít nekem, ha szükséges. Sokat foglalkozom a meccsekkel, az ellenfél elemzésével, valamint az U18-as és U19-es csapatoknál a védekező, illetve támadó rögzített játékhelyzetek oktatásáért felelek. Két-három havonta egyenként leülök beszélgetni a kapusokkal, hogy a fejlődésüket értékeljük. Fontosnak tartom, hogy lássák, mennyi munkát kell belerakni abba, hogy valaki profi legyen, akár edzői szinten is, hiszen ha én nem teszek bele mindent, nem várhatom el a srácoktól, hogy teljes erőbedobással készüljenek.

Értékes tapasztalatok az óceánjáróról

– Milyen edzőnek tartja magát?
– Magasra rakom a mércét, ám mivel a srácok tanulnak, teret adok nekik a hibázáshoz. Az egyik leghasznosabb képességem, hogy mindenkivel megtalálom a közös hangot, függetlenül a habitusától, a hátterétől – ennek köze lehet ahhoz, hogy korábban óceánjáró hajón dolgoztam. Rengeteget adott az az időszak, nemzetközi környezetben szereztem tapasztalatot, ahol kidomborodott, miként tudok másokkal együtt dolgozni, hogyan tudom motiválni a többieket. Sokan elmosolyodnak, amikor hallják, milyen múlt van mögöttem, de ha beszélgetünk, leesik nekik, mennyit tanultam abban a szerepkörben, értékes tapasztalatokat tudok átadni a futballistáknak.

– Szinte csak fiatal edzőket látni az akadémián. Edzői fronton is a tehetséget keresik?
– Az edzői gárdában sok a harminc-, negyvenéves edző, illetve a még fiatalabb gyakornok. Rendkívüli a munkaerő az akadémián, keményen kell dolgozni a teljes állásért – eleinte engem is részmunkaidőben alkalmaztak. Nincs jelentős játékosmúltam, de sok munkát, időt és pénzt fektettem abba, hogy harmincnyolc éves koromra idáig jussak. Szeretem, amit csinálok – máskülönben nem tudnék ennyit dolgozni.

– A felnőttcsapat első számú kapusa a Dániából érkezett, ausztrál válogatott Mathew Ryan. Milyen célt tűzött ki maga elé?
– Szeretném, ha a közeljövőben az akadémia első számú kapust nevelne. Amikor idekerültem, harmadik-negyedik számút adtunk az első csapatnak, most már a második számú is a mi növendékünk. Nekem az a legfontosabb, hogy akikkel foglalkozom, tűzközelbe kerüljenek és kezdőkapusok legyenek – ha nem itt, valahol máshol.