FFT: hová tűntek a grundok csillagai?

A nap legnagyobb részében eső áztatta a dél-walesi Gower-félszigetet augusztus 17-én, amikor is a Swansea City a Manchester Unitedot fogadta. A játékosok mellkasára rátapadtak az eső áztatta mezek, a lelátókon pedig aznap inkább az esőkabát volt a divat a szurkolói szerelések helyett. Így kezdődött el az idei Premier League. A 4–1-es United-győzelemmel végződő meccs után a játékosok végre menedéket találtak a Liberty-stadion öltözőiben, a mérkőzés legjobbja pedig nyilatkozatában így írta le második gólját, remek balos lövését a tizenhatos sarkáról: „Mintha újra a grundon lettem volna, mi? – nevetett Robin van Persie. – Gyors mozdulat, jó lövés.” Prózai összefoglalása ez a remek gólnak, de a FourFourTwo fejében motoszkálni kezdett egy gondolat.

A futballakadémiák korát éljük, ahol a játékosokat a lehető legfiatalabb korban válogatják ki, hogy aztán beleolvasszák őket a modern labdarúgás vérkeringésébe. Ebben a korban a grundokon látható látványos ravasz megoldásoknak végleg búcsút inthetünk? Vagy ez már egyáltalán nem is fontos? Lionel Messi védőket megbolondító szlalomozását végleg felváltja majd a labdatartásos egyenfoci? Wayne Rooneyt – aki egyszer azt mondta, „Tudásom kilencvenöt százalékát az utcán szedtem fel, felkeltem, reggeliztem és mentem is játszani” – az utolsó angol grundfocistának nevezik, mert a PlayStation korában már senki sem játszik melegítőfelsőkből rögtönzött kapuk között. Az FFT-t nem hagyta nyugodni a dolog, ezért három kontinenst is bejárt, hogy megtudja, a sportág legprimitívebb formája hogyan járul hozzá az elit futballisták sikeréhez. Minden az alapokról szól...

A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!