A holland szakma előretörése: Michelstől Monizon át Van Gaalig

Bédl János, Csaknády Jenő, Csernai Pál, Farkasinszky Imre, Izsó Emil, Lengyel Nándor, Lóránt Gyula, Sztáni István, Vincze Jenő. Ismert és kevésbé ismert nevek a 20. század második felének elejéből. Ami közös bennünk: mindegyik magyar edző dolgozott jelenleg élvonalbeli német csapatnál.

A Voetbal International cikkét olvasva rendkívül nehéz magyarként nem arra gondolni: ahogy süllyedt le a magyar szakma szintje – és vele együtt megítélése –, a hollandé úgy tört előre. A Bundesligában legalábbis rendkívül erősen megfigyelhető, ahogy a két folyamat szinte váltotta egymást.

Az első németalföldi edző Jan Notermans volt az NSZK-ban, 1972-ben az Arminia Bielefeld alkalmazta. Ő azonban még csak amolyan eltévedt első fecske volt, a 25-szörös holland válogatott korábbi középpályás tevékenykedése mindössze néhány hónapig tartott. A következő szakembert már kevésbé kellett bemutatni a németeknek: a többek között vb-ezüsttel és BEK-győzelemmel a háta mögött érkező Rinus Michels a holland válogatott mellett a 1. FC Kölnnél és a Bayer Leverkusennél is dolgozott a ’80-as években. Előbbivel nyert is egy Német Kupát, ám a német futballra ennél sokkal nagyobb hatása volt, hogy a Bundesliga vele nyitott a nyugati szomszéd felé – a holland futball(szakma) előretörésével valóságos „agyelszívás” kezdődött meg a „tulipánföldről”.

Michels óta összesen 15 edző fordult meg a Bundesligában, köztük olyan ismert szakemberek, mint Arie Haan, Aad de Mos, Huub Stevens, Bert van Marwijk, Dick Advocaat, Martin Jol, Fred Rutten vagy Louis van Gaal. Mindegyikük neve ismerősen csenghet. 1996 óta nem volt olyan év, hogy egyik élvonalbeli csapat sem alkalmazott volna holland edzőt – a németalföldi szakmai szellemiség gyakorlatilag állandó tényezővé vált az egyesített német ligában.

A Nürnbergbe most kinevezett Verbeeken kívül jelenleg Van Marwijk (Hamburg) és Jos Luhukay (Hertha) aktív a német élvonalban. A legtovább Stevens dolgozott a Bundesligában, a hollandokat előszeretettel foglalkoztató Schalkénál. UEFA-kupát nyert a csapattal, és 2001-ben mindössze másodpercek hiányoztak a gelsenkircheniek számára a Bundesliga-elsőséghez, ám a Bayern München emlékezetes meccsen az utolsó bajnoki hosszabbításában gólt szerzett a Hamburg ellen, és ezzel bajnok lett.

Így egészen 2010-ig kellett várni arra, hogy egy hollandus irányítsa bajnoki címig valamelyik Bundesliga-csapatot, Louis van Gaal ráadásként a kupát és a Német Szuperkupát is bezsebelte a bajorokkal, a BL-ben pedig a döntőig meneteltek a „bőrnadrágosok”.

Kitűnhet a listáról Ricardo Moniz neve, egyrészt mert ő csak ideiglenesen irányíthatta 2010-ben a HSV-t, másrészt ő az egyetlen – hacsak az oranjével a magyar válogatottra 8–1-es csapást mérő Van Gaalt nem vesszük ide –, akinek a neve jelenleg kapcsolatba hozható a magyar futballal, mint a Ferencváros edzője. Ha más nem, a másik 16 név garancia lehet rá, hogy Moniz megérdemeli a bizalmat a zöld-fehéreknél, és hozzátehetjük: hazánkban alighanem jobban emlékeznek Henk ten Cate munkásságára, mint a németeknél Jan Notermanséra.