Fejben tökéletes

Szólt, hangosan szólt az „Aki ug rál, angyalföldi, hej, hej!” rigmus, holott a reflektorokat már lekapcsolták az Illovszky-stadionban, és csak az üres szotyolászacskók emlékeztettek arra, hogy fél órája még a lelátón ünnepelték a Vasas-drukkerek a 4–1-es sikert.

A piros-kék szurkolói szólam a hazai öltözőből szűrődött ki, majd miután az éneklést a szedelőzködő futballisták moraja váltotta fel, pezsgővel a kezében megjelent a folyosón a Fehérvár elleni meccs hőse, a két gólt és egy gólpasszt jegyző Petar Divics. Gondoltuk, teszteljük az immár hét találatnál járó támadót, és megkérjük: ismételje el azokat a szavakat, amelyeket a többbiekkel együtt ordított az öltözőben...

„Nem fog ki rajtam, már lassan az összes szurkolói indulót kívülről fújom, hiszem ugyanis, hogy csak így azonosulhat a futballista az őt foglalkoztató klubbal – mondta Petar Divics, majd tökéletes kiejtéssel dúdolta el még egyszer a dalt. – Sőt azt is tudom,

hogy Angyalföld Budapest azon kerülete, amelyiken a Vasas futballpályája is található. Vagy mondjam másképpen: az új otthonom!”

A nyáron még súlyproblémákkal küszködő, azóta viszont tökéletes erőállapotba kerülő labdarúgó valóban megtalálta helyét Mészöly Géza alakulatában: mint mondja, szerinte a csapat most jutott el odáig, hogy a kezdeti puhatolózó, ismerkedős időszakot maguk mögött tudhatják a labdarúgók.

„Már kezdjük ismerni egymás gondolatait, én is úgy tudom elindítani a széleken a társakat, hogy nem kell előtte felnéznem, és megbizonyosodnom róla, hogy mondjuk B. Tóth Balázs fut-e a kapu irányába. Ráadásul nekem ez azért is fontos, mert azzal próbálom kompenzálni gyorsaságbeli hiányosságomat, hogy egy gondolattal mindig a védő előtt járok, megpróbálom kitalálni, mi lesz ellenfelem következő mozdulata.”

Az elmúlt napokban a Fehérvár járt a szerb támadó fejében: a játékos tartott a szombati összecsapástól.

„A magyarországi légióskodásom idején lejátszott meccsek közül az előző szezonbeli, Fehérvár elleni meccs volt a legnehezebb. Szerencsére az első próbálkozásomból gól született, és bár nem vagyok az a típus, akinek fontos az első labdaérintés, örültem, mert az előző fordulóban a REAC ellen ziccert rontottam ziccer után. Hazai pályán kötelességünk dominálni, és ezt meg is valósítottuk a Fehérvárral szemben. Tudom, mondják, hogy erőn felül teljesítünk, de én ezt másként látom. Furcsa bajnokság a magyar, itt a gyengék is könnyedén legyőzhetik az esélyesebbeket, mi viszont tartjuk a szintet, amelyet kinéztünk magunknak a szezon elején.”