Úgy mutatkozott be, mint Zinedine Zidane

A francia válogatott hívei közül sokan nem hittek a szemüknek, amikor Raymond Domenech szövetségi kapitány nemrégiben meghívta Európa-bajnokságra készülő harminctagú keretébe Bafétimbi Gomist, a St. Étienne 22 éves támadóját. A furcsa döntést a közvélemény kénytelen-kelletlen tudomásul vette, biztosra véve, hogy a 23 tagú, végleges csapatban már nem jut hely az ifjú játékosnak.

Néhány nap alatt azonban nagyot fordult a világ Gomisval: a névsor szerdai kihirdetésekor már az keltett volna némi felháborodást, ha a szenegáli származású labdarúgó nem kerül be az utazó társaságba. Kedd este ugyanis a klubjában 34 idénybeli mérkőzésén 16 gólt szerző csatár az Ecuador elleni felkészülési mérkőzésen – Djibril Cissét váltva – bemutatkozott a francia válogatottban, és két bámulatos találatával tulajdonképpen egymaga eldöntötte a 2–0-ra végződő összecsapást. Csoda-e hát, ha a kiváló belépő után Domenech nem hagyta ki az Eb-együttesből a duplázó támadót?

Bár nyilvánvalóan erős a párhuzam, jegyezzük meg: legutóbb Zinedine Zidane-nak sikerült két góllal kezdenie pályafutását a francia nemzeti csapatban.

„Nem érdemlem meg, hogy hozzá hasonlítsanak – nyilatkozta a találkozó után szerényen Gomis, aki a történtek ellenére saját magát tartja a csapat „Benjáminjának”. – Az Ecuador elleni meccs után is ugyanaz a kicsi, fiatal játékos maradtam, aki voltam. És azt is tudom, hogy rengeteget kell még fejlődnöm, dolgoznom ahhoz, hogy megtaláljam a helyem az együttesben. Most pedig csak köszönetet mondhatok a csapattársaimnak és az edzőmnek.”

Ami a kapitányt illeti, neki tényleg hálálkodhat a csatár, hiszen kevesen mondhatják el magukról, hogy 45 perc játékkal Eb-részvételt nyertek. Persze a szakvezető nem a kedd esti mérkőzésen fedezte fel Gomis-t – állítása szerint régóta figyeli pályafutását.

„Jó ideje érdeklődéssel követem a teljesítményét, és úgy látom, beilleszkedik az együttesbe – fejtegette Domenech. – Ecuador ellen bizonyította képességeit, és azt, hogy egyáltalán nem lóg ki a csapatból. Remélem, hosszú pályafutás elé néz francia színekben.”

A gyorsan jött siker váratlanságát jelzi, hogy Gomis néhány hete még csak merész álomként beszélt a bemutatkozásról, ráadásul keddig még az sem volt bizonyos, hogy Franciaország gárdáját erősíti. Mert bár a francia La Seyne-surMerben született, felmenői miatt elvileg Szenegál nemzeti együttesében is kiköthetett volna.

„Szerencsére nem kell választanom, hogy melyik csapatban kívánok futballozni, hiszen még egyik szövetségtől sem kaptam meghívót – beszélt „kellemes” helyzetéről május elején. – Hogy van-e esélyem a francia válogatottba kerülni? Nem akarom az együttesre erőltetni magam, de természetesen nincs ellenemre a kihívás.”

Mint utóbb kiderült, Domenech mesternek sem volt ellenére. Sőt a válogatottat irányító szakember mellett számos klubedző is eljátszott a gondolattal, hogy a St. Étienne támadója az ő kezei alatt dolgozzon. A játékost szóba hozták már a Newcastle Uniteddel, a Boltonnal, az Arsenallal, a Rangersszel, a Romával, a Sevillával és a Marseille-jel is. A labdarúgó játéka – csodálói szerint – Emmanuel Adebayoréhoz és Didier Drogbáéhoz hasonlít: a modern futballban egyre népszerűbb csatártípus, a megalkuvást nem tűrő, harcos támadó mintapéldánya.

„Noha boldog vagyok, hogy a St. Étienne-ben játszhatok, nem vagyok biztos abban, hogy a következő szezont is ennél a klubnál kezdem – vázolta a jövőre vonatkozó terveit Gomis. – Ha váltanom kell, szívesebben szerepelnék olasz egyesületben, mint a Premier League-ben, egy neves itáliai klubot ugyanis vonzóbbnak tartok, mint egy kiesés ellen küzdő angolt.”

Az önbizalomról árulkodó „válogatást” olvasva nem árt leszögezni: az ötödik helyen végző Ligue 1-es csapat támadója egyelőre nem tekinthető sem az új Zidane-nak, sem az új Drogbának, sem az új Adebayornak, csupán Franciaország egyszeres válogatott játékosának. Két góllal a neve mellett.