Kajakos nőnapok

Természetesen nőpárti vagyok. Március 8-a nálam ugyanolyan nap, mint a többi. Hiszen minden nap nőnap. A kajak-kenu sportágban azonban, töredelmesen bevallom, abszolút kívülállóként ráuntam erre.

Hetek, mit hetek, hosszú hónapok óta mást sem hallani, mint ki kit gyűlöl, ki kivel van haragban, ki kivel ül vagy nem ül öszsze, ki kit küld el melegebb éghajlatra. Kovács Katalin, Janics Natasa, Fábiánné Rozsnyói Katalin. Hatalmas egyéniségek. A legnagyobb tisztelet hangján szólhatunk róluk – amennyiben az eredményeikről, az elképzelhetetlenül kemény, embert próbáló edzéseikről beszélünk.

A mágikus trió azonban nimbuszromboló módon a körülötte zajló cirkusz miatt szolgáltatott folyamatos slágert a médiának, s vált az egészből a minden bizonnyal nem sokat értő utca emberének bulvártémájává.

Hogy ennek mi az oka, azt gondolom, lassan már az érintettek sem látják tisztán, s inkább csak sodródnak az árral, a sportág belterjes sajátsága (lásd erőteljes konkurencia hiánya) miatt viszont bármikor jók lehetnek az éremre, hovatovább az aranyra.

Mint ahogy az urak.

Az urak, akik méltatlanul kerülnek a háttérbe, akik nap, mint nap ugyanannyit tesznek álmaik megvalósításáért, mint említett kollégáik.
Kammerer Zoltán, Horváth Gábor, Vereckei Ákos, Kolonics György – csakhogy az aktív olimpiai bajnokok neve említődjön meg – és társaik, a többszörös világ- és Európa-bajnokok „bűne”, hogy csendben, balhék nélkül izzadnak a konditeremben, húznak a hajóban.

Udvarias, tisztelettudó fiatalemberek, panaszt ne várjunk tőlük („Nekünk elég, ha Pekingben leszünk a rivaldafényben”), mindazonáltal ne legyenek kétségeink, ketté tudnák törni a lapátot, amikor már megint, sokadszorra azonosítják szeretett sportágukat a hölgyek körül kialakult eszement botrányhalmazzal.

Ebben a rohanó világban idejétmúlt szentimentalizmus azt várni, hogy a szenzációmentes történések felveszik a versenyt az úgynevezett topsztorikkal (nézettség, eladás, igények), ennek ellenére meggyőződésem, utóbbitól olyannyira telítődik már a (magyar) gyomor, hogy a nemkívánatos, visszatarthatatlan folyamatok elkerülése érdekében engedni kell(ene) a gyeplőn.

Kajakos nőnapot engedelmükkel legközelebb csak augusztus 22-én és 23-án Pekingben tartanék, addig nem kérnék belőlük. Más kérdés, hogy akkor mindent bepótolnék. Csak legyen mit…