Majdnem tökéletes

Majdnem tökéletes. Kiegyezhet nénk a minősítéssel, Talmácsi Gábor azonban köztudottan maximalista: neki nem elég a második hely. Még akkor sem, ha az elsőt a hazai pályán motorozó Lukas Pesek birtokolja, és a legfőbb rivális Hector Faubel „csak” a negyedik. Neki az első kell.

„Nem volt egyetlen tiszta köröm sem, valaki mindig elém került, ami persze némi időveszteséggel járt – mondta Talmácsi a 125 köbcentis kategória első időmérő edzése után. – Tudom, hogy Pesek száztíz százalékot próbál kihozni magából, de én sem vagyok ezzel másként, hiszen a brnói nekem is kvázi a hazai versenyem.”

No igen, a magyar szurkolók reggeltől folyamatosan érkeztek a pályára – akadt, aki már kapunyitáskor itt volt. A hétvége első tréningje, a 125 köbcentis mezőny szabadedzése még el sem kezdődött, amikor a boxokkal szemben elhelyezkedő tribünön már ott lobogott egy hatalmas piros-fehér-zöld zászló. A Cszektorról nem is beszélve, amely a magyar drukkerek fő gyülekezőhelye. Ott aztán volt minden: síp, dob, tán még nádi hegedű is. A „keménymag” egyébként csütörtökön este meglátogatta Talmát a boxutcában. Kérdésekkel bombázták, veregették a vállát, annyira meghatotta őket a közös fényképezkedés, hogy csak utóbb jöttek rá: elfelejtettek autogramot kérni…

A magyar pilótát természetesen nagyon feldobja, hogy ilyen sokan szeretik – a hírek szerint a versenyre negyvenezren érkeznek otthonról –, bár a szurkolók jelenlétéből edzés közben semmit sem érzékel – legfeljebb az elején és a levezető körben. Akkor azonban bőszen integet.

Az emberek megőrülnek érte, elképesztően népszerű. Hogy mennyire, az talán még őt magát is meglepi. Ő ugyanis még mindig az a régi kissrác, aki elsősorban a motorozás szeretete miatt ül fel a versenygépére. Akkor is fülig ér a szája, amikor a boxutcában a robogójával száguld egyik helyről a másikra.

Percre pontosan be van osztva az ideje.

Edzés, megbeszélés a mérnökökkel, némi pihenő a lakóbuszban, könnyű ebéd, és már megint edzés, megbeszélés a mérnökökkel, nyilatkozatok, aztán technikai értekezlet, és így tovább, míg be nem esteledik… Jön, megy, teszi a dolgát, és valami tökéletesen egyértelművé válik a külső szemlélő számára: ez a srác hihetetlenül profi.

És nem utolsósorban nagyon gyors. Ezt az edzéseredmények is bizonyítják.

„Én vagyok az egyik leggyorsabb a mezőnyben, nem vitás” – mondta magabiztosan péntek délután.

Fontos is az önbizalom. Mert így elhiszi neki az ember, hogy szombaton és vasárnap tényleg javítani fog – ha akarja, tényleg bárkit legyőz.