Olasz edzőé lett a kispad

Az elmúlt évben már világcsúcsot állított fel a soproni klub a gyakori trénercserével, és úgy tetszik, a csapatnál a továbbiakban is mindent elkövetnek annak érdekében, hogy róluk szóljanak a hírek. Az együttes többségi tulajdonosa, Vízer László Máriusz már nyáron olyat tett, amire sokan felkapták a fejüket: a téli felkészülés során eltanácsolt Selymes Tibort ültette újra a bordó-fehérek kispadjára. A szurkolók azt hihették, ezzel talán lezárul végre a soproni kispad körüli hercehurca, de tévedtek. Talán maga a tréner sem hitte, hogy mindössze két Intertotó-kupa-mérkőzésen, és két bajnoki találkozón vezényli régi-új csapatát (az Intertotó-kupában a török Kayserispor jutott tovább, míg a bajnokikon a tatabányai vereséget a Fehérvár elleni 2-1-es győzelem követte, amikor is a Sopron a mérkőzés nagy részében emberhátrányban játszott). Vagy pontosan tudta, mi készül a gárdánál?

„Vízer úr felkért, hogy a továbbiakban klubmenedzserként dolgozzak a csapatnál – kezdte a leváltott edző, Selymes Tibor, majd kijelentette: – Én pedig elvállaltam ezt a megtisztelő feladatot, amely a klubnál folyó teljes körű szakmai munka irányítása lesz, a kisgyerekektől kezdve egészen a felnőtt csapatig. Úgy érzem, ez óriási előrelépés számomra, és nagyon örülök az új kihívásnak.”
Az FC Sopron sajtóközleményéből kiderül, hogy Vízer László Máriusz azért kényszerült e lépésre, mert üzleti elfoglaltságai, valamint az Európai Judoszövetség irányítása miatt egyre kevesebb ideje marad a csapatra.

„A többségi tulajdonos egy olyan személyre akarta bízni az együttest, akiben mind szakmailag, mind emberileg megbízik – mondta erre Selymes. – Mint már nyári kinevezésemkor is említettem, téli távozásom után sem szakadt meg a kapcsolat köztem és Vízer úr között, sokat beszélgettünk egymással szakmai dolgokról.”

Mindebből a megállapításból következhet, hogy már korábban, talán nyáron körvonalazódott a csapat tulajdonosának fejében egy ilyen lépés, Selymes Tibor erre a felvetésünkre azonban nem kívánt válaszolni. ---- Múlt pénteken csörgött Roberto Landi telefonja, s a vonal túlsó végén a régi romániai ismerős, Vízer László Máriusz hangja szólt a kagylóba. Ezúttal azonban nem a szokásos baráti csevejről volt szó, hanem komoly, a hívott fél jövőjét is érintő beszélgetésről. A Sopron futballcsapatának tulajdonosa munkát kínált az 50 éves Landinak, aki játékosként szerepelt a Bologna, a Modena, a Piacenza és a Siena gárdájában, edzőként pedig Grúziában, Romániában, Litvániában, az Egyesült Államokban és Katarban dolgozott.

– Sokat hezitált, míg végül elfogadta az ajánlatot?
– Számomra kulcsfontosságú szempont, hogy ambiciózus tulajdonos hívott a csapatához, ráadásul egy olyan ember, akit én is nagyon tisztelek – mondta Roberto Landi. – A döntés tehát nem volt nehéz. Eddig a katari válogatott szövetségi kapitányaként dolgoztam, ám az a feladat inkább anyagi, mint szakmai előnyökkel járt. A mostani kihívás pozitívumai közt szerepel az is, hogy egy igazán szép városban edzősködhetek.

– A város tehát lenyűgözte önt. És a futballcsapat?
– Szerda reggel megtartottam az első tréningemet, délután pedig – edzőmérkőzésen – a soproni kispadot is kipróbálhattam. A benyomásaim igen kedvezőek új együttesemmel kapcsolatban, a fiúkat elszántnak és technikailag is felkészültnek láttam. Két segítőmmel, Valter Berlinivel és Nasario Salvatorival az a célunk, hogy egy erős, ütőképes gárdát hozzunk létre, amely akár a bajnoki címre is esélyes lehet.

– Kérdés, mennyi ideje lesz a nagyszabású terv megvalósítására.
– A szerződésem, amelyet szombaton írunk alá, egy évre szól. Most egy kis időre szükségem van ahhoz, hogy pontosan megismerjem játékosaimat, és megfogalmazhassam saját elvárásaimat a csapat szereplésével kapcsolatban. Az első komolyabb erőpróbára szombaton, a megállapodás létrejöttének napján kerül sor, amikor egy szaúd-arábiai csapattal játszunk majd edzőmeccset Ausztriában. ---- Jesús Gil y Gil, az Atlético Madrid egykori tulajdonosa a világ labdarúgásának egyik legvitatottabb személyisége. Az építési vállalkozó, Marbella polgármestere többször ült börtönben, ám persze nem az edzők kirúgása, hanem 58 ember halálával végződő építési baleset okozása és különböző pénzügyi csalások miatt. Az öntörvényű Gil y Gil 1987-től kezdődő 16 éves elnöksége során 39 edzőt küldött el és 132 játékost igazolt. Hatalmas veszekedések közepette vált meg a trénerektől, sőt Alfio Basilével és César Menottival a pletykák szerint verekedett is.

A rövidre szabott edzői terminusok ellenére azért Luis Aragonés és Radomir Antic szerzett egy-egy Király-kupa győzelmet a csapattal, sőt a szerb tréner még bajnokságot is nyert, és érdekes módon kirúgásuk dacára mindketten visszatértek később a csapathoz. A szabadszájú Gil y Gil az eltiltásairól szóló, neki címzett hivatalos értesítőkkel kapcsolatban csak annyit mondott „…vécépapírként használom őket”.

Legjobb tanácsadója Imperioso nevű lova volt, akit elpusztulása után be akart balzsamoztatni. A legtöbbet ismételt mondata pedig az volt, „Az Atléticóból csak a lábamnál fogva tudnak majd elmozdítani” – ám halála előtt egy évvel elhagyta a klubot…