Meg kell őrizni az értékeinket

„Szerencsére vége a hercehurcának! Az MLSZ elnökválasztásával kapcsolatban az volt a legfontosabb, hogy mielőbb legyen elnök, és összeálljon az elnökség. A történtekről ne várjon tőlem hangzatos kijelentéseket, hiszen én a szövetség alkalmazottja vagyok, és remélem, leszek is, tehát annak örülhetünk, hogy a bizonytalanságnak vége.

Az új kapitányt segíteni kell

Az új alelnökökről sem tudok túl sokat mondani, hasonló a véleményem, mint eddig bármikor, ha szövetségi kapitányt választottak: elfogadom, akit az illetékesek felkérnek, és remélem, sikeresen dolgozik majd a magyar futball előrelépéséért. Hallottam, Fazekas László az egyik jelölt. Amikor értesültem erről, az jutott az eszembe, hogy bizony, egy fradista is elismerheti az újpestieket! Gyerekként, a zöld-fehérek rajongójaként kijártam csodálni őt is a Megyeri útra, nem lehetett nem elismerni annak a fantasztikus csatársornak a produkcióját. Fazekas László, Göröcs János, szegény Bene Ferenc, őt is elvesztettük, Isten nyugosztalja, Dunai II Antal, Zámbó Sándor – micsoda játékosok voltak! És milyen az élet, később a válogatottban egymás mellett szerepelhettünk, szóval, csak a legjobbakat tudom mondani róla. Akit az illetékesek kijelölnek kapitánynak, azzal a szakemberrel kell együtt dolgoznunk. De talán már az unalomig ismétlem, hogy a szövetségi kapitányi kérdés mellett számomra legalább olyan fontos, hogy mi történik az utánpótlásban, és remélem, a korosztályos válogatottaknál folytathatom a munkámat, amelyet három éve kezdtünk el.

Életben tartani a Bozsik-programot

Nem lehet elégszer elmondani: figyeljünk a gyerekekre! A Bozsik-program körül kialakult bizonytalanság is szomorúvá tesz, gondolom, Kisteleki István forródrótos kapcsolatban áll a két főtámogatóval, a Mollal és az OTP Bankkal, és reménykedem abban, hogy mielőbb jó megoldás születik. A Mezey György által megálmodott rendszer ugyanis rendkívül fontos a magyar labdarúgás számára, hiszen a régen hangoztatott, az előrelépés alapvető feltételének tartott tömegesítést célozza meg. A gyerekek öt és tizenkét éves koruk között a műhelyekben tanulhatják meg a futball alapjait, később több szűrőn átlépve kiválasztókon mutathatják meg, mit tudnak, miket sajátítottak el. Szem előtt lennének a tehetséges fiatalok, és talán kevesebben kallódnának el, mint korábban – szóval ezt a programot megítélésem szerint mindenképpen támogatni kellene.

Csakis az a nyerő, ha küzd egy csapat

Természetesen ezúttal is figyelemmel kísértem az első osztály történéseit. Voltak izgalmas, érdekes meccsek az elmúlt hét végén! Nagy érdeklődéssel várták a drukkerek, a Vasas mire lehet képes a menetelő Újpest ellen. Azt látom, Pintér Attila érkezése után megmozdult valami a Fáy utcában, de mintha görcs bénítaná a piros-kékeket, ám ez egy-két siker után feloldódhat, és akkor beérik az új edző munkája. Az angyalföldiek Győrött peches vereséget szenvedtek, most is győzhettek volna, szóval a két meccsből nulla pont lehetett volna három, négy, akár hat pont is – ez a látszólag nagy differencia néha hajszálon múlik, ilyen a futball, bármilyen közhelyesen hangzik.

Ugyanakkor kalapemelés jár az Újpestnek, amely idegenben rosszul kezdve egy találkozót, kétgólos hátrányban sem vesztette el a fejét, és fordítani tudott. A hidegben hatezer ember kiment a stadionba, és ez örömteli – volt remény arra, hogy jó iramú, izgalmas, fordulatos összecsapást hozzon a két gárda randevúja, és így is lett. Számomra ez jelzi, ha a sokat szidott magyar labdarúgásban a csapatok bátran vállalják a támadófutballt, küzdenek, hajtanak, akkor igenis van igény a játékra. Debrecenben jó látni, hogy mindig tele van a nézőtér. Féltem viszont a Diósgyőrt. Ott huszonötezernél kevesebb néző előtt soha nem léptünk pályára, és bár kifütyültek minket, ellenünk szurkoltak, az embernek szimpatikus, ha valahol ennyien és ennyire képesek rajongani a futballért, a csapatért.

A hűséges diósgyőri tábor, ahogy az már szállóige lassan, megérdemel egy jó csapatot, és én drukkolok a miskolci futballért, azért, hogy a nézők ne veszítsék el kedvenc szórakozásukat. Remélem, mielőbb túljutnak a nehézségeken.”