Honorato Da Silva Nilmar

nemzetisége:
brazil
9/1
születési hely:
Bandeirantes
ideje:
1984.07.17.
pozíció:
csatár
magassága:
180 cm
súlya:
73 kg
jelenlegi klubjai:
Internacional
korábbi klubjai:
Internacional Porto Alegre, Olympique Lyon, Corinthians
sikerei:
Gaucho állam bajnoka (2002, 2003, 2004, 2008, 2009), brazil bajnok (2005), francia bajnok (2005, 2006), francia Szuperkupa-győztes (2005), Sao Paulo állam bajnoka (2006), Copa Südamericana-győztes és gólkirály (2008), U-21-es világbajnok és a torna ezüstcipőse (2003), Arany-kupa-ezüstérmes (2003), Konföderációs Kupa-résztvevő (2009), az Év csapatának tagja Brazíliában (2005, 2008), a Libertadores-kupa gólkirálya (2006)

„A poétikusan ifjú, gyerekképű brazil támadó hamvas kora ellenére hatalmas aranygyűjteménnyel rendelkezik: amilyen magabiztosan vezetik a kék-pirosak a tabellát, 21 évesen már hatodszor lesz aranyérem nyakában!” – írtuk Nilmarról egy régebbi BL-adatbankban, akkor, amikor még úgy tűnt, hogy fényes karriert fut be Európában. Egy időben feledésbe merült lyoni kudarca után és miatt, de Brazíliába hazatérve összekapta magát és készen áll az újabb kihívásokra.

Honorato Da Silva az Internacional Porto Alegre együttesében kezdett el futballozni, ahol már 17 évesen a felnőttek között szerepelhetett, és íziben meg is nyerték az állami bajnokságot, amit még kétszer megismételt társaival. Kiváló játéka miatt bekerült a brazil utánpótlás-válogatottakba is: 2003-ban a FIFA U-19-es világbajnokságán pályára léphetett az aranyérmes csapatban. A tornán az arrafelé is hatalmas megtiszteltetésnek számító 10-es mezt kapta meg, a kanadaiaknak egyszer, a japánoknak kétszer is beköszönt.

Klubcsapatában is egyre fontosabb szerepet töltött be, és sokat köszönhet az őt felfedező Carlos Alberto Parreirának, aki már 18 éves kora óta alapemberként számolt Nilmarral. A Rio Grande-i állami bajnokságok után az országos aranyat nem sikerült megnyerniük, de hősünket némileg vigasztalhatta, hogy 19 évesen bemutatkozhatott a felnőtt válogatottban: 2003 júliusában Mexikó ellen esett át a tűzkeresztségen. A keretnek továbbra is tagja maradt, főleg, hogy felfedezője lett Luiz Felipe Scolari utódja a szövetségi kapitányi székben, bár Nilmar főleg akkor számíthatott meghívóra, ha az Európában játszó sztárok szabadnapot kaptak.

Ott volt a 2003-as Arany-kupán is a Robinho-Diego-féle, fiatalokra épített csapatban is. 2003-ban 10 bajnoki gólt szerzett, és nyilvánvaló volt, hogy hamarosan ő is Európába igazol: bár a 2004-es bajnokságot még Brazíliában kezdte el, Paul Le Guen őt szánta a sérülékeny Élber utódjának, ezért is áldozott érte 5 750 000 eurót. Összesen nyolcszor bújhatott a selecao sárga-kék mezébe, mielőtt a Lyonba igazolt volna, ám ezután érdekes módon ezután jó darabig nem került be a keretbe.

„Gyorsabb, mint Owen, úgy lát a pályán, mint Zidane, és úgy játszik, mint a fiatal Pelé” – írta róla egy francia újságíró, és maga Le Guen is gyakran csak Rooney-hoz hasonlította a dél-amerikai tehetségét. „Európában gyorsabb a játék, de a sebesség az én erősségem” – nyilatkozta Nilmar magabiztosan szerződése előtt. Nem is felelőtlenül: már első bajnokiján betalált, a Sparta Praga ellen a BL-ben pedig egy duplával tett le névjegyét. „Ha így folytatja, tényleg Élber nyomaiba léphet...” – írtuk róla akkoriban.

Nem volt egy delphoi jóslat, ugyanis az egész idényben vergődő támadó a 2005-2006-os szezonra Carew, Frau, Govou, Viale és Wiltord miatt a hatodik helyre szorult Gérard Houllier mester csatárlistáján, így felmerült, hogy kölcsönadják egy kisebb gall klubnak, de végül is a nyolcszoros válogatott támadó a Corinthianshoz került kölcsönbe. Odahaza újra formába lendült, Carlos Tévezzel oldalán főszerepet kapott a bajnoki cím kivívásában, beszavazták az Év csapatába is; sőt, komoly eséllyel pályázott a vb-kerettagságra is.

Ám ez éppen a miatt a Fred miatt nem jött össze Nilmarnak, aki miatt nem kerülhetett vissza Lyonba sem. 2006 nyarán tízmillió euróért meg is vásárolták őt a brazilok, ám alig át is engedték nevelőegyesületének (egy bírósági döntésnek köszönhetően ingyen, mivel már kétmillió euróval tartoztak neki). Súlyos sérüléséből időközben felépülve az Internacionalból 2008-ban ismét bekerült az Év csapatába és a válogatottba. Egy vb-selejtezőn szerepelt, majd némi meglepetésre bekerült a 2009-es Konföderációs Kupára utazó keretbe.