CSILLAG PÉTER
CSILLAG PÉTER
2015.08.24 10:41 Frissítve: 2015.08.24 18:19

Szabadság a hegyen: erdélyi magyar meccsnézés Ceausescu Romániájában

Közeledik a szeptember 4-i magyar–román Európa-bajnoki selejtező, Erdélyben itt is, ott is nosztalgiával emlékeznek a hegyi meccsnézésekre, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa, Péter László pedig tudományos módszerrel vizsgálja a legendás kirándulásokat. A román állami televízió a Ceausescu-rendszer idején gyakorlatilag nem közvetített futballt, így a világbajnokságokat, Európa-bajnokságokat vagy a magyar válogatottat 1989 előtt csak külföldi adón, barkácsolt antennával, valamelyik magaslaton lehetett nézni. A falvak népe el is indult a Hargitára, a Kolozsvár melletti Feleki-tetőre vagy Bánffyhunyadra – a különleges közösségi élmény évtizedekre beépült az erdélyiek emlékezetébe.

A Ceausescu-rendszer idején gyakoriak voltak a magaslati meccsnézések
A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE! Fotók: Kémenes Árpád (Gyergyószentmiklós)

 

Nyolcvankettő nyara, Székelyföld, Hargita-hegység.

„JÖNNEK A ROMÁNOK!” – AZ NSO EDDIGI FELVEZETŐ CIKKEI
Csúcsformában gólvágóink; érjen véget a Dzsudzsák-saga! – MAGYAR FORMAMUTATÓ
Budapest „megszállásával kampányolnak” a román ultrák SZURKOLÓI HELYZETKÉP
Komoly, hogy ez a világ 7. legjobb válogatottja? Román formamutató!

Ha kissé hangyásan is, de a tengerszint feletti 1250 méteren magasodó Csíkszentimrei Büdösfürdőnél befogható a szovjet televízió, a környékbeli falvakból a bátrabbak csoportosan mennek ki nézni a meccseket, a román állami tévé ugyanis nem adja a spanyolországi világbajnokságot. A napi két órában sugárzó egyetlen propagandacsatorna, az RTV 1970 és 1990 között a nagy futballtornák közül egyedül az 1984-es Európa-bajnokságot tűzi műsorra, a román érintettség miatt ez még egybevág a nacionálkommunista rendszer irányvonalával, egyébként szóba sem jön, hogy miközben a korgó gyomrú országban öt tojás a maximált havi fejadag, az állam külföldi futballesemények közvetítési jogdíjaira pazaroljon.

Sötét idők járnak, a Ceausescu-diktatúra belenevelte a félelmet az emberekbe, Erdélyben különösen elővigyázatosnak kell lenni. Titokban szerveződnek a büdösfürdői túrák, barkácsolt antennával, traktorakkumulátorral indulnak ki a hegyre a férfiak, némelyek viszik magukkal a gyereküket is. Ott van a fiúcskák között a kis Laci – éppen az ő hétvégi házuk tisztásán találnak az antennaállítók viszonylag jó vételt –, a kilencévesek csodálatával figyeli a bolhás, fekete-fehér képernyőt; Paolo Rossi és az olasz válogatott tündöklése, a Rummenigge-féle NSZK döntőbeli kudarca, na meg persze a rendkívüli közösségi élmény egy életre meghatározó tapasztalatként ég a memóriájába.

A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE! Fotók: Kémenes Árpád (Gyergyószentmiklós)

A „KÉK SZEMŰEK" MÉG A FÁK ALÓL IS FIGYELTEK

Azóta eltelt harminchárom év, Péter Laciból időközben dr. Péter László, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa lett, és a finnországi jyväskyläi egyetemen kapott biztatások nyomán nemrég úgy döntött, tudományos igénnyel kezdi kutatni az erdélyi közösségi emlékezetben oly elevenen élő, 1989 előtti hegyi meccsnézéseket. Szociológus kollégájával, Csata Zsomborral és a gyakorlatba bevont diákokkal első körben a gyergyócsomafalvi hegyre járókat kereste fel, az eddig elkészült huszonegy interjú alkalmas az első következtetések leszűrésére.

TÜKÖRBŐL SZURKOLT

Péter László, a Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa vezeti az erdélyi hegyi meccsnézések hónapok óta zajló szociológiai vizsgálatát. Íme, néhány kiválasztott kulcsmondat az interjúalanyoktól.

„Kimentünk a szabadba, hogy szabadok legyünk.”

„A kényszer vitt rá, hogy a hegyre menjünk, mert nem voltak meccsek a tévében. S magyarként drukkolhattunk a magyar csapatnak.”

„Egyszer a tükörben néztem végig egy meccset, mert tartanom és mozgatnom kellett az antennát, hogy lássunk is valamit. Még a pálinkát is más öntötte a számba.”

„Ahogyan felnőttként, tudatosabban közelítettem a témához, jobban megértettem, mit is jelentett ez valójában – mesél felismeréséről a szociológus, aki kutatásának a „Szabadidős lázadók vagy korai karosszék-atléták?" munkacímet adta. – A »hegy« a szurkoláson túl spontán kilépést kínált a nyomasztó mindennapokból, egyfajta lázadást a rendszer igazságtalansága ellen. A futball szintjén az igazságtalanság abban mutatkozott, hogy az állami televízió nem tűzte műsorra a nemzetközi tornákat, a helyi közösség azonban önként, úgyszólván fű mentén mégis megszervezte magának a meccsnézést. Ráadásul erős etnikai vonatkozása volt a hegyi túráknak, hiszen például Székelyföldön többnyire magyarok gyűltek össze, akik hangot adtak magyarságérzésüknek, főként néhány üveg pálinka elfogyasztása után. A Gyergyói-havasok magaslatán, az alkalmanként ezerkétszáz szurkoló által megszállt Pongrác-tetőn 1988-ban rögtönzött módon előadták az István, a királyt. Előfordult, hogy a székely himnuszt is elénekelték, ami a nyolcvanas években, amikor a települések nevét sem szabadott kiírni magyarul, nagy bátorságra vallott. Odafönt, a hegytetőn, a rezsim ellenőrzésétől távol egyfajta alternatív nyilvánosság jött létre, amelyben lehetett magyar népdalokra gyújtani, a rendszert gyalázni vagy Ceausescu-vicceket mesélni."

Az István, a királyból persze baj lett, a társaságba beépült spiclik – vagy ahogyan arrafelé nevezték őket, a „kékszeműek" – szorgosan jelentettek, a hírhedt román állambiztonsági szerv, a Securitate pedig azonnal munkába lépett. Nem ártott előre kiszűrni a veszélyt, így bevett gyakorlattá vált, hogy a meccsnézések előtt a köztudottan gyanús személyeket alaposan leitatták, inkább ne lássanak, ne halljanak semmit. Noha a gyergyócsomafalvi beszámolók tanúsága szerint a román rendőrök nem mertek kimenni a csoporttal a magaslatra, talán mert féltek, hogy az ellenséges közegben bántódásuk esik, a hegy lábánál már bátran írogatták fel a visszatérő autók rendszámait. Büntettek mindenkit, akit tudtak, és mivel akartak, általában tudtak is – tegyük hozzá, azért például az ittas vezetés gyanúja gyakran megalapozott blöffnek bizonyult.

Könnyebb volt rajtaütni azokon, akik messzebbre indultak meccset nézni, a rendszám árulkodott. Ahogyan manapság, úgy akkoriban is jelezte gazdája hovatartozását az autó Romániában, márpedig ha egy Hargita, Kovászna vagy Maros megyében bejegyzett, férfiakkal teli kocsi közeledett a Kolozsvár melletti Feleki-tető vagy a félillegális meccsnézések Mekkájának számító Bánffyhunyad felé, a rendőr tisztában volt a feladatával. Félreállítani, leckéztetni, bírságolni, vagy ha nincs mibe belekötni, legalább hosszasan akadékoskodni, hogy a kezdésre igyekvő székelyek biztosan lemaradjanak a magyar válogatott mérkőzéséről. Utazni azért volt érdemes, mert amíg a Gyergyói-medencében leginkább a kisinyovi vagy a kijevi televíziót lehetett fogni, Belső-Erdély magaslatain már nézhető volt a magyar csatorna, a nyugatabbra eső Bánffyhunyadon akár a házakban is. Ma már elképzelhetetlen, csodálatos és szívbe markoló gyakorlatról beszélünk, valami olyasmiről, mintha a Zala megyeiek évtizedeken át Debrecenbe járnának, hogy vadidegen családokhoz bekéredzkedve titokban megnézhessék a tévében Dzsudzsákékat.

Ami a hegyi vetítéseket illeti, Péter László kiváltképp fontosnak tartja az előkészületeket: hogy miként avatták be afféle csendes cinkosnak a helyi pártbizottság – általában magyar – elnökét; hogy milyen leleményes műszakcserékkel oldották meg a meccsnézésre készülők kimenőjét; és legfőképpen azt, hogy ki és hogyan tudta megtalálni a vételre alkalmas pontot, majd megteremteni az erdő közepén a tévézéshez szükséges technikai hátteret. Csak egy példa: Mester Gábor, a gyergyócsomafalviak legendás tévészerelője másfél évig járta a hegyeket, míg meglelte azt a néhány négyzetmétert, amelyen be lehetett fogni a kisinyovi állomást. Kell ennél nagyobb hőstett?

A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE! Fotók: Kémenes Árpád (Gyergyószentmiklós)

 

MAKAROV HANGYÁS CSELEI A JUNOSZTY KÉSZÜLÉKEN

Hihetetlen történetről számolt be az egyik interjúalany, állítása szerint a gyergyószentmiklósi születésű jégkorong-edző, Kercsó Árpád a hegytetőn, egy fák alatt nézett hokimeccsen leste el a tévéből az egyik mesterfogását. Utánajártunk a történetnek, felhívtuk a korábbi magyar szövetségi kapitányt, az Alba Volán jelenlegi utánpótlásedzőjét.

„Igaz a sztori, máig tanítom a szovjet Makarov cselsorozatát, amelyet az 1983-as vb-n, a csehszlovákok ellen bemutatott – erősítette meg a 66 éves hokiedző. – Emlékszem, kora tavaszi, havas esős, mocskos idő volt. Testvéremmel, Csabával és egy barátunkkal hárman indultunk el a Daciával, nehezen tudtunk haladni az erdei úton, egy keresztbe zuhant fát el is kellett fűrészelni, hogy továbbmehessünk. Odafent, a fák között nagy nehezen befogtuk a szovjet csatornát a Junoszty készülékünkön, de az adás olyan rossz volt, hogy időnként csak azt lehetett felismerni, a képernyőn nem foci vagy kézilabda megy, hanem hoki. A Makarov, Larionov, Krutov hármas játéka így is lenyűgözött, egy egy lett a meccs vége. Focit gyakran néztünk a Pongrác-tetőn, ha balra indultunk, a Vit-havason vagy a Laposon az orosz tévét, ha jobbra mentünk, a Nagy-Hagymás felé, a bolgár adást fogtuk. Bánffyhunyadon a magyar tévé is tisztán bejött, egy-egy magyar válogatott meccs előtt olyan kocsisorok alakultak ki az úton, mint péntekenként Budapest és a Balaton között. Egy-egy családhoz heten-nyolcan telepedtünk be meccset nézni, vittünk a háziaknak süteményt, bort, ahogyan vendégségben illik. Olyan összetartó erő volt az, hogy ha rágondolok, most is könnybe lábad a szemem. Bánffyhunyadi élményem a hetvennyolcas, elátkozott argentin–magyar vb-meccs is, amelyen kiállították Törőcsiket és Nyilasit. Egy nullára vezettünk, és az izgalomtól nem bírtam tovább nézni a tévét, kimentem az utcára. Volt ott egy templom a téren, a körül járkáltam, a végén még be is tértem, hogy imádkozzam a győzelemért. Aztán amikor a meccs végén láttam a vereségtől meggyötört arcokat, annál rosszabbat el sem lehet képzelni...”

Nem számított veszélytelennek a közös magyar szurkolás, az 1977-es Magyarország–Bolívia (6–0) mérkőzés után egy besúgó feldobta Kercsó Árpádot, azt állítva, a magyar himnuszt énekelte. Behívta a rendőrség, és csak nagy nehezen tudta kimagyarázni magát („Igaz volt, persze, de tagadtam mindent”), s hogy mekkora tétje volt a vallatásnak, bizonyítja a hokiedző két ismerősének a példája: ők egy házibuliban énekelték a Himnuszt, hét év börtönbüntetést kaptak, amiből ötöt le is kellett ülniük.

A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE! Fotók: Kémenes Árpád (Gyergyószentmiklós)

NEM CSAK A VIDEOTONT ÜTÖTTÉK KI 1985-BEN...

A Nemzeti Sport múlt hétfői számában utalt saját hegyi emlékeire László Csaba, az MTK Székelyudvarhelyen született edzője, aki annak idején a közeli Kerekerdőhöz vitte fel barátaival a tévét és az antennát. Kérésünkre azt is elmesélte, melyik mérkőzés hagyta benne a legmélyebb nyomot.

„Ma is él bennem a Videoton 1985-ös UEFA-kupa döntőjének élménye, különösen a párharc első mérkőzéséé – kezdte az 51 éves edző. – Igazából nem láttunk semmit a meccsből. Pocsék volt a vétel, hiába igazgatták a fa tetején az antennát, csak néhány percre tisztult ki a kép, közben Szokol rádión hallgattuk a hangközvetítést. Néhányan műanyag demizsonban vittek fel szilvapálinkát, mondván, az üveg csak összetörne az erdei úton. Na, attól úgy berúgott a társaság, hogy volt, aki már a meccs közben kifeküdt a fűbe vagy valamelyik bokor alá. Csak az maradt viszonylag száraz, aki fent volt a fán, az antennánál. Valaki másnap reggel, miután magához tért, megkérdezte, mennyi lett az eredmény, aztán amikor meghallotta, hogy három nullára nyert a Real, újra a pálinkáért nyúlt. Óriási szervezést igényelt egy-egy hegyi meccsnézés. Székelyudvarhelyen a Gábor Áron üzemben egymással versengtek az ott dolgozók, hogy ki tud erősebb antennát barkácsolni, titokban, a kerítésen át adták ki őket. Sajnos vigyázni kellett a besúgókkal, nekem két ismerősöm is bajba került, a rendőrségen kihallgatták, megfélemlítették őket. Fejtörést okozott, hogy miként juttassuk fel észrevétlenül a tévét a hegyre, így aztán nemegyszer már napokkal a meccs előtt, szekérrel felvittük a technikát. Az emberi leleményesség, a székely furfang segít a szükségben.”

A HÉTFŐI NEMZETI SPORTBAN NÉGY OLDALON OLVASHATJÁK A MAGYAR–ROMÁN MECCSET FELVEZETŐ SOROZAT AKTUÁLIS RÉSZÉT!

HALKAN MESÉLT CEAUSESCU-VICCEK

Kereszt
Ceausescu álruhában járja Romániát. Kolozsvárott észreveszi, amint egy férfi jön ki a templomból. Megszólítja:
– Áron! Láttam, hogy jár a templomba!
– Járok én a taggyűlésre is!
– De Áron! Azt is láttam, hogy pénzt dobott a perselybe!
– Fizetem a tagdíjat is!
– De Áron! Láttam azt is, hogy megcsókolta Krisztus lábát a fakereszten – észrevételezi Ceausescu.
Erre Áron:
– Megcsókolom én a magáét is, ha majd ott lesz!

Szobor
Ceausescunak szobrot állítanak Bukarest egyik főterén, egy kiskatona fegyverrel őrzi a szobrot. Arra sétál egy turista, és megkérdezi:
– Mondd, te katona! Miért őrzöd ezt a szobrot?
– Hogy valaki le ne pisilje vagy le ne köpje!
– Ugyan, hát ki akarná lepisilni vagy leköpni?
– Például én, ha nem lennék szolgálatban!

Újság
Marosvásárhelyen a Fő téren az újságosnál minden reggel megjelenik egy öreg székely, és megveszi a bukaresti pártlapot, az Előrét 3 lej 80-ért.
Az újságos megfigyeli, hogy az öreg nem nyitja ki a lapot, csak rápillant az első oldalra, és abban a pillanatban dobja is el a szemétládába. Figyeli hetekig, aztán már nem bírja féken tartani a kíváncsiságát, végül megkérdezi:
– Mondja, bátyám, hát maga nyilván kisnyugdíjas, az újság drága, miért csinálja ezt a pazarlást, hogy megveszi, és aztán már dobja is el az újságot?
Azt mondja az öreg:
– Hát, mert én a halálozási rovat miatt veszem csak.
– A halálozási rovat miatt? De hát az nem a címoldalon van, hanem a 9. oldal második hasábján, hátul.
– Nyugodjon meg – mondja az öreg. – Az a halálhír, amire én számítok, fix, hogy az első oldalon lesz!

Rádió
A román rádió reggeli adása:
– Jó reggelt, elvtársak! Ceausescu elvtárs felkelt, keljetek fel hát ti is, elvtársak! Elvtársak, Ceausescu elvtárs reggeli tornázik, tornázzatok hát ti is! Elvtársak, Ceausescu elvtárs mosakszik, hát mosakodjatok ti is! Ceausescu elvtárs reggelizik, addig zenét sugárzunk az elvtársaknak...

Pornó
Bemegy Nicu az apjához, s mondja neki:
– Nézd, apu, hát annyi szépet meg jót lehet hallani arról, hogy nálunk Romániában szabad lehetőségek vannak, meg abszolút demokrácia, meg minden jó, hát minden van, csak egy dolog nincsen: pornóújság. Miért nincs nálunk pornóújság?
Mire Ceausescu:
– Édes fiam, hát hogy néznénk ki anyáddal a címlapon?
2020.03.30 15:30:51

Magyar válogatott THURY GÁBOR

Mi lett volna, ha kikapunk?! Történelmi visszatekintés a nyolcvan évvel ezelőtti mérkőzésre.

2020.03.30 18:04:18

Magyar válogatott PÓR KÁROLY

Az olasz tréner eddig tíz újoncot avatott, megnéztük, kik lehetnek a következők – előnyben a légiósok.

2020.03.30 21:43:44

Magyar válogatott THURY GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. Szalai Ádám 89. percben szerzett fejes gólja döntötte el a találkozót.

2020.03.27 21:23:29

Magyar válogatott THURY GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. Gyors reagálásuk az élet minden területén adakozásra ösztönöz.

2020.03.23 17:01:50

Magyar válogatott P. K.

A tavaszi forma alapján összeállítottuk, kik utazhattak volna Szófiába, ha nem szól közbe a járvány.