PIETSCH TIBOR
PIETSCH TIBOR
2019.07.28 09:57 Frissítve: 2019.07.28 10:42

Dzsudzsák: Akkor lennék boldog, ha az Eb-n dönteném meg a rekordot

A gyerekek által körülrajongott középpályás, Dzsudzsák Balázs a kinti megbecsülésről, a nyugodt nyárról, a motivációról és az esetleges hazatérésről is beszélt lapunknak.

Bármerre jár, Dzsudzsák Balázs mindenütt nagy népszerűségnek örvend (Fotók: Dömötör Csaba)

 

 

 
Dzsudzsák: Lassan kihívás hazajönni, elismerés magyar csapat mezét felvenni

– Hány aláírást osztott ki?
– Sokat – indította mosolyogva a Nemzeti Sportnak adott interjúját az al-Ittihad Kalba középpályása, Dzsudzsák Balázs, mielőtt elment volna melegíteni az eredeti elképzelések szerint a Zete Fieszta fénypontját jelentő Zalaegerszeg elleni, végül a katasztrofális időjárás miatt a szünetben félbeszakadt felkészülési mérkőzésre. – Amikor a zalaiak sportigazgatója, Sallói István megkérdezte, hogy az érkezésünk után tudok-e néhány percet szakítani arra, hogy találkozzam a gyerekekkel, azonnal igennel feleltem. Úgy vagyok vele, addig jó, amíg ehhez hasonló kérésekkel fordulnak hozzám. Így tartottunk egy rögtönzött közönségtalálkozót, örülök, ha a lurkóknak emlékezetes pillanatokat tudtam szerezni.

– No, és arra emlékszik, mikor játszott legutóbb a ZTE ellen?
– Kétezerötben? Netán kétezerhatban? Vagy lehet, hogy kétezerhétben?

– Lehet, bizony. Ha azt mondom, hogy kétezerhét augusztus tizenegyedike, Debrecen–Zalaegerszeg, rémlik valami?
– Sajnálom, de nem.

– S ha kiegészítem azzal, hogy Debrecen–Zalaegerszeg három kettő, és a három hazai gólból kettő az ön nevéhez fűződött?
– Tényleg? Akkor jól játszhattam…

– Olyan rég volt, hogy még az Oláh Gábor utcai sporttelep adott otthont a meccsnek.
– A Loki futballistájaként számomra csak az jelentette a hazai pályát. Egyébként éppen idefelé gondolkodtam, merre van pontosan a ZTE-stadion, nagyjából emlékeztem is. Ha nem tévedek, egyszer léptem itt pályára bajnoki mérkőzésen, de az biztos, hogy az nem annak a bizonyos, három kettőre végződő meccsnek a „visszavágója” volt, hiszen kétezernyolc tavaszán már Eindhovenben voltam. Hú, most, hogy több mint egy évtized távlatából erről beszélünk, meg kell állapítani, valóban régen volt.

Dzsudzsák-bomba a ZTE ellen

– Térjünk rá a mára: minden rendben az al-Ittihad Kalbánál?
– Maximálisan! Ausztriában edzőtáborozunk, napi két edzéssel készülünk. Az izomlázon is túl vagyok már, szombat reggel ébredtem először úgy, hogy nem fájt semmim. Vasárnapra viszont szabadnapot kapunk, ezt kihasználva hazaugorhatok.

Fantasztikus gól, mezítlábas távozás

Amivel a meccs előtt másfél órával készült interjú közben nem számoltunk: a rettenetes időjárás lehetetlenné tette, hogy a második félidőt lejátsszák a csapatok. Az al-Ittihad Kalba futballistái gyorsan el is hagyták a stadiont, de az útközben utolért Dzsudzsák Balázs készséggel vállalkozott arra, hogy néhány mondatban beszéljen fantasztikus góljáról, továbbá arról, amit korábban még sosem élt át…

„Az Ajaxnak lőttem egyszer hasonló gólt, de azt talán valamelyest közelebbről – mondta lapunknak. – Örülök, hogy tudok még újat mutatni. Ha a válogatottat nézem, viccesen mondhatom, hogy a júniusi Eb-selejtezőkhöz képest későn, a szlovákok elleni meccshez viszonyítva korán jött ez a szabadrúgásgól, ugyanakkor azt remélem, szeptemberre is maradt még a tarsolyban. Ami az égszakadást illeti, bár régóta futballozom, még sohasem tapasztaltam hasonlót, hihetetlen volt! Balesetveszélyes lett volna, ha folytatjuk a mérkőzést, szerintem mindenkinek jobb, hogy ez a döntés született. Én egyébként is csak egy félidőt játszottam volna, és mivel gólt is szereztem, nem lehetek elégedetlen. Annak pedig különösen örülök, ahogy a zalaegerszegi szurkolók fogadtak, ezúton is köszönöm nekik. Utólag már azon is csak nevetek, hogy a hatalmas esőzés miatt mezítláb kellett elhagynom a stadiont.”

– A végén még kiderül, hogy ön miatt vert tanyát a magyar-osztrák határ közelében a csapat…
– Talán elárulhatom, hogy a személyem is indokolta a helyszínválasztást. Az sem titok már, hogy korábban Telki és Győr is felvetődött lehetséges helyszínként, de egyik sem jött össze. Sebaj, Ausztria sincs messze. A klub vezetői mindent megtesznek, hogy jól érezzem magam. Debrecentől kezdve Eindhovenen át Moszkváig mindenütt éreztem a megbecsülést, de akkora szeretetet sehol sem kaptam, mint a Kalbánál. Amikor ideigazoltam, nem hittem volna, hogy ekkora tisztelet övez majd – nem is vártam el. Azt ugyanakkor nem tagadom, jólesik, hogy ennyire figyelnek rám.

– A negyedik idénye előtt áll az Arab Emírségekben. Három éve, amikor elkötelezte magát az al-Vahdához, gondolta volna, hogy ez lesz belőle?
– Nem. Ám ahogy telt az idő, úgy éreztem egyre jobban és jobban magam. S itt visszakanyarodhatok a már említett szeretetre és tiszteletre. Ezért sem hezitáltam, amikor ez év elején felvetődött, hogy jövő nyárig hosszabbítsuk meg a szerződésemet.

– Csapata tizenegyedikként zárta az előző idényt. A következőben feljebb léphet?
– Erre törekszünk. Jelentős változás történt a keretünkben, reményeim szerint erősödtünk. Tudni kell, az előző években a Kalba folyton liftezett az első és a másodosztály között, most fordult először elő, hogy a feljutást követően nem esett ki nyomban. Engem azért is igazoltak, hogy ebben segítsek, örülök, hogy amit elvártak tőlem, teljesítettem. Ennek is betudható, hogy ennyire megbecsülnek. A vezetők mindent megtesznek, hogy előrelépjünk, minden téren igyekeznek fejleszteni a klubot. Meglátjuk, mi sül ki belőle. Én mindenesetre abban bízom, hogy felzárkózunk a középmezőnyhöz.

– Nem nehéz megtalálni ebben a kihívást?
– Tény, korábban javarészt olyan együttesekben szerepeltem, amelyek merészebb célokat tűztek ki maguk elé, de rájöttem, annak is megvan a maga szépsége, ha valaki kiharcolja a bennmaradást a csapatával. Motiváció kérdése az egész. Márpedig abból nem szenvedek hiányt. Hétről hétre pályára akarok lépni, a mai napig az vezérel, hogy kilencven percet töltsek a gyepen. Akkor érzem jól magam a bőrömben, ha futballozom. Arról nem szólva, hogy a folyamatos játéklehetőség különös fontos nekem – a válogatott miatt. Mivel augusztusban már tétmeccsek várnak ránk az Emírségekben, szeptemberben úgy jöhetek haza a válogatottba, hogy játékban leszek.

A jégeső miatt félbeszakadt a ZTE elleni meccs
(Fotó: Dömötör Csaba)

– Az sem zavarja, hogy a mostani nyár szokatlanul csendesen telt? Sehol egy pletyka arról, hogy Dzsudzsák Balázs itt vagy ott folytathatja.
– Hála az égnek!

– Csakugyan örül ennek?
– Őszintén mondom, hogy igen. A tavalyi nyár ebből a szempontból borzasztó volt, bele is fogytam abba, mi lesz, hogy lesz. Úgyhogy egyáltalán nem bánom, hogy a jövőm már hónapokkal ezelőtt eldőlt. Kizárólag arra kell összpontosítanom, hogy a klubomban, illetve a válogatottban a legtöbbet hozzam ki magamból. Annál nagyobb inspiráció úgysem kell, mint hogy címeres dresszben nagyot alkossunk. Ez mindennél jobban éltet! Küzdhetnék én bárhol a bajnoki címért, az sem motiválna jobban, mint az, hogy a válogatottal sikeres legyek.

– Ezek után felesleges is megkérdezni, hogy várja-e már szeptember kilencedikét, a Szlovákia elleni Európa-bajnoki selejtezőt?
– Csak azt várom! Szalai Ádámmal beszéltem nemrég, kérdeztem tőle, hogy van, mi van, aztán egyhamar a szlovákok elleni meccsnél lyukadtunk ki.

– Négy nappal előtte azért lesz egy felkészülési mérkőzés Montenegróban.
– És nagyon jó, hogy lesz. Plusz egy lehetőség a gyakorlásra. Ráadásul így egy meccsel a lábunkban futunk neki az Eb-selejtezőnek.

– A sorsdöntő Eb-selejtezőnek?
– Tudjuk, hova szeretnénk kijutni, tudjuk, mi kell hozzá.

– Az idén még hat összecsapás vár a magyar válogatottra. Ha mindegyiken szóhoz jut…
– …akkor beérem a válogatottsági rekorder Király Gábort. Nem tagadom, fontos volt, hogy a címeres mezt százszor magamra ölthessem, arra nagyon vágytam. Rettentően örültem, hogy az álmom valóra vált. Kevés futballistának adatik meg, az én karrieremben is mérföldkőnek számított. Boldoggá és büszkévé tett.

– Az is azzá tenné, ha százkilenc válogatottságával csúcstartóvá válna, nemde?
– Akkor lennék csak igazán boldog és büszke, ha az Európa-bajnokságon dönteném meg a rekordot. Ez esetben még maga Gabi sem haragudna… Úgy lenne méltó egy ikon elé lépni, úgy lenne felemelő csúcstartóvá válni, ha négy éven belül két Európa-bajnokságon vehetnék részt. Ennél szebbet nem is kívánhatnék.

– Azon felül, hogy remélhetőleg egyről a kettőre jut az Eb-szereplések terén, vajon mi történik még önnel kétezerhúsz nyarán?
– Ó, erről még korai beszélni. Bár annyi leszögezhető, hogy ha a Kalba vezetőin múlik, minden bizonnyal maradok a klubnál. Ők már most is azt javasolták, hogy ne csupán egy, hanem kettő vagy három esztendővel hosszabbítsunk.

– Az kizárható, hogy jövő ilyenkor az NB I-es rajtra készül majd?
– Sohasem mondtam, hogy soha… Bevallom, nem szeretném úgy befejezni a pályafutásomat, hogy nem futballozom még itthon. Amíg külföldön számolnak velem, valószínűleg marad a légiósélet, de nyilvánvaló, ez nem tart örökké. Jó látni, hogy milyen pozitív változások történnek a magyar futballban, gyönyörűek a stadionok, a csapatok is egyre erősebbek – tényleg jó lesz hazajönni.

2019.08.13 22:34:52

Magyar válogatott L. P. I.

2019.08.12 09:44:49

Magyar válogatott SZABÓ GÁBOR

„Olyan kényszerítő körülmények forognak fenn, amelyek teljesen kizárttá teszik maradását.”

2019.08.09 23:20:39

Magyar válogatott PIETSCH TIBOR

A válogatott szövetségi kapitánya tisztában van vele, mit jelent Magyarországnak ez a párharc.

2019.08.09 20:27:38

Magyar válogatott MALONYAI PÉTER

NS-VÉLEMÉNY. Olyan ember, akinek hinni lehet, sőt – benne.