PÓR KÁROLY
PÓR KÁROLY
2017.05.18 15:10 Frissítve: 2017.05.18 21:59

„Csoboth Kevint csak a feje győzheti le” – apai vallomás

Az U17-es Európa-bajnokság előtt a Benfica korosztályos csapatának edzője, Renato Paiva beszélt a Nemzeti Sport Online-nak Csoboth Kevin fejlődéséről, ezúttal pedig édesapja, az 1984-ben ifjúsági Európa-bajnok, később a PMSC-ben és a Haladásban az NB I-ben is futballozó Csoboth Róbert értékelte a kontinensbajnokságon 6. helyen végző magyar csapat egyik kulcsemberét.

Csoboth Kevint két feröeri sem tudta megállítani – a magyar csapat egyik legjobbja volt az Eb-n (Fotó: mlsz.hu)

 

– Édesapaként és korábbi futballistaként hogyan értékeli fia Eb-n nyújtott teljesítményét? Korábban a kezdőcsapatban sem volt stabil helye, most pedig mindegyik meccsünkön játszott, egy kivétellel kezdőként, és két góllal, egy gólpasszal főszerepet játszott abban, hogy az U17-es válogatott csoportelsőként jutott a legjobb nyolc közé.
– Sok mindennel elégedett vagyok – válaszolta Csoboth Róbert a Nemzeti Sport Online kérdésére. –  Fejlődött az egy egy elleni szituációkban, azokban a helyzetekben, amelyeknél váratlan húzásra van szükség, olyanra, amely gólhoz, gólpasszhoz vezethet. Viszont látok olyat is, amivel nem vagyok elégedett, amin hosszú távon mindenképp javítani kell.

 CSOBOTH RÓBERT EURÓPA-BAJNOKI EMLÉKEI

 Csoboth Róbert 1984-ben maga is képviselhette Magyarországot az U18-as Európa-bajnokságon.  A Szovjetunióban megrendezett 16 csapatos tornáról aranyéremmel térhetett haza Bicskei Bertalan együttese. 

„Óriási megtiszteltetés volt Magyarország színeiben Európa-bajnokságon szerepelni. Aranygenerációként tekintettek ránk, azokban az években a legjobb korosztálynak számítottunk az utánpótlásban – elevenítette fel az emlékeket kérdésünkre Csoboth Róbert –, és annyiban igazoltuk is a várakozásokat, hogy mindannyian NB I-es játékosok lettünk, többen külföldre is eljutottunk. A végső sikert hatalmas eredménynek tartottam, mert már akkor úgy voltam vele, ez maradandó eredmény, ugyanis nem biztos, hogy én még megérem, hogy labdarúgásban bármilyen korosztályban Magyarország még egyszer Európa-bajnokságot nyerjen.”

„Ez most sem sikerült, de már az is hatalmas élmény, hogy kontinenstornán szerepelhetnek a srácok. A szülők pedig legyenek nagyon büszkék a fiaikra – folytatta Kevin édesapja a mostani tornáról szólva. – Azt gondolom, egy évvel ezelőtt mindenki előre aláírta volna ezt a szereplést, még úgy is, hogy nem jutott ki a csapat a világbajnokságra. Ez a 2000-es születésű korosztály ugyanis a miénkhez, az 1965-öshöz hasonlóan a legjobbnak lett kikiáltva, és azzal, hogy az Eb-esélyes franciákat egyszer legyőzte és csoportelsőként jutott a legjobb nyolc közé, már szép eredményt ért el." 

 A '84-es csapattabló

– Mi lenne ez?
– Általánosságban elmondható, hogy mi, magyarok a labda nélküli mozgásban messze elmaradunk a nemzetközi szinttől. Vagyis akinél nincs labda, az nem fut, vagy csak nagyon keveset. Kevinnél is ezt tapasztalom, de abban bízom, hogy a Benficánál folyamatosan olyan éles meccseket játszhat, mint most itt az Európa-bajnokságon, és ezeken fel tudja venni a kellő ritmust. Az elmúlt két hónapban játszott az Arsenal, a Porto és a Sporting ellen. Teljesen más ilyen meccsek után pályára lépni Franciaország ellen, mintha csak itthon edződött volna a korosztályos bajnokságban, olyan mérkőzéseken, amelyeken nagyon sokszor csak a gólkülönbség a kérdés. Nem beszélve arról, hogy Lisszabonban már az edzéseken is sokkal nagyobb a versenyhelyzet, mint itthon. Az Európa-bajnokság amúgy tesztként fogható fel Kevin és az egész csapat számára, megmutatta, hogy miben kell a legtöbbet fejlődni.

– Tehát már nyolc hónap után is elmondható, Kevin sokkal gyorsabban fejlődik a lisszaboniaknál, mintha itthon maradt volna.
– Ez egyértelmű. Tisztában vagyok vele például, hogy védekezésben, illetve az ütközések terén kell talán a legtöbbet fejlődnie, az itthoni csapatainál nem volt rákényszerítve arra, hogy ebben előrébb lépjen. Meglőtte a maga góljait, és ezzel elégedett lehetett. A Benficánál viszont elvárják tőle, hogy védekezésben jobban koncentráljon, hogy visszazárjon, mert ha nem, akkor nem játszik, ilyen egyszerű. A portugálok azért szerződtették, mert ha nála van a labda, mindig történik valami, vannak olyan adottságai, a gyors döntések, a váratlan húzásokra való képesség, a gólérzékenység, amelyek nem igazán taníthatók. Minden másban fejleszteni fogják a Benficánál, legyen szó védekezésről, fizikai erőről. Az a jó, hogy a portugál futball rendszere éppen arra épül, hogy mit tudnak a játékosok a labdával, Kevinnek pedig ez az erőssége, ezért megvan az esélye, hogy érvényesüljön, és aztán lépésről lépésre mindenben fejlődni fog.

– Az Eb előtt a Benfica korosztályos csapatának az edzője, Renato Paiva az NSO-nak adott exkluzív interjúban arról beszélt, kezdetben nem olyan ütemben fejlődött Kevin, ahogy várták, gyerekesen viselkedett, és ekkor hívták fel önt, hogy elbeszélgessenek…
– Behívtak a klub vezetői, leültettek, és kerek perec megmondták: „Csoboth úr, ne haragudjon, de úgy tűnik, félreismertük Kevint, nem azt látjuk tőle, amit vártunk.”  

Az ifi Európa-bajnok édesapa

– Nagy pofon volt ez?
– Már akkor tudtam, hogy nehéz lesz az első időszak, amikor kiment. Viszont úgy voltam vele, meg kell próbálni kilépni az itthoni közegből, mert itt nem fog tudni előrelépni, nincsenek elegendő számban olyan tempójú meccsek, olyan párharcok, amelyek során fejlődhetne. Ha itthon kiemelkedik valaki, akkor könnyen elhiszi magáról, hogy már jó játékos. Ezért mondtam azt neki: „Itthon nagyfiú vagy, hát akkor gyerünk, mutasd meg Lisszabonban is!” Aztán kint rá kellett döbbennie, milyen nehéz külföldön érvényesülni. Úgy törték be, hogy hiába edzett, az első időben el sem vitték a meccsekre. Két hónap után kezdett megtörni lelkileg, akkor kellett igazán melléállni. De ezt csak így lehet, ha megérti, hogy mire van szükség, beáll a sorba, akkor fejlődik. És ő megcsinálta! Nem engedte, hogy elnyomják, megvívta a maga harcát, bekerült a csapatba, amiért nagyon büszke vagyok rá, mert ott már a kezdőcsapatért is hatalmas harc folyik!

– Vagyis változtatni tudott a hozzáállásán, és ennek meglett az eredménye.
– Igen, elmagyaráztam neki, Kevin, itt már nem a Püspökladány az ellenfél, itt nem lehet a múltból megélni. Senkit nem érdekel, hogy hány gólt rúgtál Magyarországon. Azért kerültél ide, de itt az már nem számít. Szerény legyél, de a kapu előtt „gyilkos”. Egy vastag fekete vonalat is húztam neki egy fehér lapra, hogy megértse, új fejezet kezdődik, és ha megelégszik magával, nem tud előrejutni. Belépett a profi világba, és tudomásul kellett vennie, hogy itt már mindenre oda kell figyelnie. Arra, hogy hányszor és mit eszik, hogy mikor fekszik le, hogy ápolt legyen, hogy normálisan öltözzön fel, ne betegedjen meg, ne kelljen, amiatt edzéseket kihagynia, és még sorolhatnám. Próbálom nagyon keményen fogni. A magyar gyerekeket csak így lehet, vasvillával, nem lehet őket dédelgetni, mert rögtön a lyukat keresik, hol lehet egy kicsit kibújni, lazítani.

 CSOBOTH ÉS SZOBOSZLAI – A KÉT GÓLVADÁSZ

 Az U17-es válogatott az őszi és a tavaszi selejtezőtornán és az Európa-bajnokságon összesen 17 gólt szerzett. Közülük 11-et a két jó barát és korábbi klubtárs, Csoboth Kevin és Szoboszlai Dominik, előbbi ötöt, utóbbi hatot. Csoboth az első selejtezőtornán volt eredményesebb, akkor háromszor talált be, az Eb-n még kétszer. Szoboszlai az első tornán egyet, majd az elitkörben hármat vállalt, ő Horvátországban csak két meccsen szerepelt, de Feröer ellen duplázott.

 

– Miben nyilvánul meg az apai szigor?
– Például, amikor a Fradiban játszott, a szezon elején megbeszéltük, hogy ha az idény végéig lő harminc gólt, akkor mennyi zsebpénzt kap. Viszont összeállítottunk egy házi szabályzatot, amelyben kikötöttem, hogy ha reklamál a bírónál, veszekszik az ellenféllel, ha lapot kap, vagy bármilyen fegyelmezetlenséget követ el, akkor mennyit vonunk le az összegből. Az idény végén meglett a harminc gól, de csak a töredékét kapta meg a megbeszélt összegnek. Aztán volt, hogy egy hónapra elvettem tőle a telefonját. Képzelheti, a mai világban egy tinédzser telefon nélkül – volt belőle családi dráma. Amikor pedig a válogatottnál Szoboszlai Dominikkal biliárdoztak, véletlenül kilökte a golyót, és összetört egy drága tévét. Az MLSZ küldte a számlát, szóltam, hogy legyenek szívesek a Benficához postázni, a fiamnak. Meg kell tanulnia felelősséget vállalnia a tetteiért. Csoboth Kevint csak a feje győzheti le, semmi más, mert a tehetsége megvan ahhoz, hogy profi labdarúgó váljon belőle. Persze nem az FC Barcelona vagy a Real Madrid szintjén, de egy európai középcsapat szintjére talán eljuthat, ha fokozatosan fejlődni tud és mentálisan rendben lesz.

– Ami kívülről szembetűnő, és ez is összefügg a személyiséggel, hogy sok kortársához hasonlóan mintha túl sokat foglalkozna a futball szempontjából lényegtelen dolgokkal. Például, hogy hogyan áll a haja.
– Ugyanezt mondtam neki én is. Amúgy azt nem bánom, hogy van benne egy kis vagányság, hogy nem alszik meg a tej szájában, legyen egyéniség, mert akkor tud majd a pályán is váratlant húzni. Legyen életrevaló, de csak ésszel.

– Kire ütött?
– Nem titkolom, saját magamat látom benne. Olyan szeleburdi, amilyen én voltam. Én viszont nem szeretném, hogy ugyanazokat a hibákat elkövesse, amiket én. Amikor Pécsre kerültem Garami József csapatához, én is egyedül éltem, de nekem nem is volt segítségem, Kevin viszont mindenben számíthat rám, és most már nagy változást látok nála. Nemrég felhívott, és tíz év után először azt mondta: „Apa, elismerem, hogy igazad volt.” Nem hittem a fülemnek, kihangosítottam a telefont, hogy az édesanyja is hallja. Mindig mondtam neki, „Fiam, hidd el, hogy apád és anyád akarja a legjobbat neked.” Most már kezdi elhinni. Már nem veszekszik a bíróval, mint régen, és azt is el tudja viselni, ha nem ő lövi a gólt. Azért Feröer ellen például már láttam rajta, hogy kezd stresszes lenni, mert mindenki gólt akart szerezni, neki pedig nem jött össze. Megértettem vele, ha egy helyzetet nem tud biztosan góllal befejezni, akkor a társakkal kell gólt rúgatni, és ezt láthattuk tőle, amikor gólpasszt adott Torvund Alexandernek. Ez már az Európa-bajnokság, itt már nem lehet mindenkit kicselezni, fel kell tudni mérni, mikor kell passzolni, mikor lőni. A Benficánál az év elején jött el az áttörés. Kezdett a Sporting ellen, gólt lőtt, betalált a Portónak és nemzetközi tornán az Arsenalnak is. Viszont azzal is tisztában vagyok, ez még semmit sem jelent, ez csak az első lépés, tizenkilenc-húszéves korában lehet majd felmérni, mire viheti.

– Mi mindenben tudja támogatni a fiát? Szülőként sokszor talán nem is olyan egyszerű átlátni, hogyan tud leginkább a segítségére lenni.
       
– Először is rengeteget foglalkozom vele, csakúgy, mint Szoboszlai Dominikkal az ő édesapja, a Főnix Goldnál szakvezetőként dolgozó Szoboszlai Zsolt. Azért őt említem, mert néhány évvel ezelőtt hozzá hordtam fel Pécsről Fehérvárra edzésre a fiamat. Ott van ugyanis egy olyan műhely, amelyben azt láttam, hogy abban a korban legtöbbet fejlődhet, a nemzetközi Cordial-kupában játszhatott, Dominikkal párban már akkor kiemelkedtek (a Főnix 2000-es születésű korosztályából a most már ferencvárosi Csonka András szerepel még az U17-es Eb-n – a szerk.). Ezért utaztunk heti kétszer háromszáz kilométert. Aztán kerestem profi elemzőt, akivel Kevin összes meccsét végignézzük, és amikor itthon van, mindent kielemzünk. Ez így lesz most, az Eb után is. Aztán a tévés műsorvezetőnő, Zelinka Ildikó személyében találtunk egy coachot (életvezetési tanácsadó – a szerző), akivel Kevin heti rendszerességgel beszél, Lisszabonból is, és természetesen tanul portugálul, valamint angolul is. A kezdeti problémák után most már meg tudja értetni magát.

– Mekkora kiugrási lehetőség a fiatalok számára az Európa-bajnokság, Kevin pályafutására milyen hatással lehet? Mik az elképzeléseik a jövőre nézve, hiszen jelenleg nyárig, a Kozármisleny kölcsönjátékosaként szerepel a fia a Benficánál?

 
 U17-ES LABDARÚGÓ EB, 2017 – ADATBANK

– Az Eb-n meccsenként száz-százötven menedzser, illetve játékosmegfigyelő nézte árgus szemekkel a fiúk teljesítményét, akik ott hívhatták fel leginkább magukra a figyelmet nemzetközi szinten, bekerülhetnek a megfigyelők adatbázisába, és onnantól a jövőben is nyomon tudják követni a fejlődésüket. Vannak itt olyan tehetségek – gondolok például az ellenünk is gólokat szerző Amine Gouirire –, akikről már most lehet tudni, a jövőben több millió euróért válthatnak majd klubot. Az Európa-bajnokság Kevin számára is nagy teszt volt. Ilyen terhelésben ugyanis, amilyet az elmúlt két hónapban összességében kapott, korábban még nem volt része, néhány hét alatt tíz mérkőzésen játszott. A csoportmeccsek után már éreztem rajta, hogy merülnek az elemek, de ilyen a profi világ, bírni kell a tempót. Úgy tűnik, a posztját is megtalálták, jelen pillanatban a bal szél áll a legjobban neki, ott tudja leginkább kamatoztatni a képességeit, de ha arról van szó, a jobb oldalon is helytáll.  A Benficánál nagyon jó helyen van, és reméljük, hogy a következő két évben is ott maradhat, mert ott valóban játékosépítés folyik. A klubnak a kölcsönszerződés lejártával, június harmincadikáig kell jeleznie, hogy igényt tart-e a jövőben is a fiamra, ha igen, akkor életbe lép a szerződésében szereplő opció, végleg átigazolja őt a Benfica, és további két évig a lisszaboniak futballistája lesz.

 – Kevin története jól mutatja, mennyire nehéz, küzdelmekkel teli út vezet ahhoz, hogy valaki profi futballistává válhasson, pláne külföldön. Szülőként hogyan tekint a jövőbe, mikor lenne elégedett?
– Türelmes vagyok és realista. Az utánpótlás-válogatottnál Belvon Attila már négy évvel ezelőtt is azzal biztatott, hogy tizennyolc-tizenkilenc éves korára jöhet el Kevin ideje, ha addig folyamatosan fejlődik. Hogy ez pontosan mit jelent majd, milyen szintre juthat el, azt nem tudom. Az Eb után azt mondtam Kevinnek, a babazsúrfutball ezzel befejeződött, a következő két-három évben óriási lépésre lesz szükség, hogy felnőttek között tudjon játszani. Nem kergetek hiú ábrándokat, mert az erényei mellett pontosan látom a fiam hiányosságait is. Mindenesetre azt szoktam neki mondani egy-egy nagy vitánknál, hogy most te sírjál, mi édesanyáddal – tegyük hozzá, természetesen a feleségem az engedékenyebb, őt könnyebben meg tudja hatni – majd akkor sírunk, ha profi felnőtt játékosként valahol Európában kifutsz a gyepre, és felnézel ránk a lelátóra.

 U17-ES EB
A MAGYAR VÁLOGATOTT CSOPORTMÉRKŐZÉSEI, B-CSOPORT
MAGYARORSZÁG–Franciaország 3–2
Skócia–MAGYARORSZÁG
1–1
Feröer–MAGYARORSZÁG 0–4
EGYENES KIESÉSES SZAKASZ
Negyeddöntő
MAGYARORSZÁG–Törökország
0–1
Spanyolország–Franciaország 3–1
Anglia–Írország 1–0
Németország–Hollandia 2–1
 
Playoff (az 5. helyért)
MAGYARORSZÁG–Franciaország 0–1
 
Elődöntő
Törökország–Anglia 1–2
Spanyolország–Németország 0–0, tizenegyesekkel 4–2
 
Döntő
Május 19., 20.00 (Tv: Eurosport1): Anglia–Spanyolország

 

A Nemzeti Sport digitális formában - az e-újságért kattintson ide!

2017.08.21 22:04:11

Magyar válogatott VOLESZÁK GÁBOR

A szövetségi kapitány úgy érzi, okult a hibákból, s a kulcsjátékosokkal is elbeszélgetett – interjú.

2017.08.21 23:34:42

Magyar válogatott SINKOVICS GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. Cipeli magával az optimizmust.

2017.08.14 23:19:51

Magyar válogatott SINKOVICS GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. Hová tűnt a magyaros technika, Herr Storck?!

2017.08.14 00:04:25

Magyar válogatott VINCZE ANDRÁS

NS-VÉLEMÉNY. Na, jó, de kik azok az ők?

2017.08.13 00:37:25

Magyar válogatott S. TÓTH JÁNOS

NS-VÉLEMÉNY. A fél ország a Chicago Fire csatáráért lobbizott Bernd Storcknál.