Csak Szalai 50 labdát adott el, de van négy pontunk

Lehet, hogy ez így, szenvedve, vérrel-verítékkel és kínnal, felemelőnek nem mondható játékkal, jobb volt. Lehetett volna sima is, jó játékkal, és akkor esetleg hátra lehetne dőlni, Pintér ment, Dárdai jött, megoldottuk, szép az élet, sálálá, a finneket is elkapjuk.

Ez így kicsit segíti, hogy két lábbal a földön maradjunk.

Dárdai Pál a feröeri meccset a következő szavakkal vezette fel:

„Aki úgy gondolja, hogy kimegyünk a villanyszerelő és haverjai ellen játszani egy jót, az hatalmas tévedésben van.”

Igaza is lett, mint ahogy abban is, hogy a jól felkészített, fizikailag rendben lévő ellenfelet nem lehetett agyonverni. Annyira nem, hogy a feröeriek azért keseregtek, a (szerintük) jobban játszó válogatott maradt alul. Nem hiába volt önkritikus a szövetségi kapitány a győztes selejtező után.

„Kiszenvedtük a három pontot – kezdte az mlsz.hu-nak adott értékelését Dárdai Pál. – Nem kezdtünk jól, hogy mi ennek az oka, nem tudom, lehet, hogy túl sokat edzettek a fiúk a kezem alatt, de az is lehet, hogy túl sok volt az információ. Mindkét meccset rosszul kezdtük, talán a nyomás miatt. A fejekkel van egy kis gond, ennek ki kell deríteni az okát” – vonta meg a mérleget. A soron következő „mosd meg a fogad, köpj, és felejtsd el az egészet, készülj a következőre” mondat igazságtartalmával is nehéz lenne vitatkozni, pontosan ezt kell tenni.

Vonjuk meg azért mi is a mérleget. A pszichológiai hatásról, a Dárdai által a csapatnak (és a szurkolóknak) nyújtott hitről és hitelességről már ejtettünk szót vasárnap – most nézzünk be a „gépházba”, mi derül ki az InStat statisztikai elemző rendszer és az UEFA adataiból.

HOL VANNAK AZ AKCIÓGÓLOK? (VAGY AZ AKCIÓK?)

Három mérkőzés után a magyar válogatott három gólnál tart – és ebből egyik sem volt klasszikus akciógól. Mind Észak-Írország, mind Feröer (érdekes módon két, a levegőben erős csapat ellen) szögletet követően jutott a hálóba a labda Priskin Tamás, illetve Szalai Ádám révén, Bukarestben pedig Dzsudzsák Balázs csavart szabadrúgásból a kapuba. Sőt, a Bukarestben (minden bizonnyal tévesen) meg nem adott magyar gól is rögzített játékhelyzetből, szabadrúgás után esett.

Ez önmagában még nem lenne baj: a gól gól, teljesen mindegy, miből esik. Az már sokkal inkább aggasztó, hogy három mérkőzés alatt a magyar csapatnak alig volt olyan akciója, amelyet tiszta helyzetig tudott volna kijátszani. És alig volt olyan előkészítő passza, amely megteremtette volna a lehetőséget a tiszta helyzetekre.

Az InStat rendszer kulcspasszokat (azonnali gólhelyzetbe hozza a társat) és extra támadó/gyorsindító passzokat (szétnyitja a védelmet mélységi passzal, indítással, lehetőséget teremt a ziccerig játszásra) különböztet meg. Észak-Írország ellen tizennégy ilyen kísérlet volt hazai pályán (nyolc sikeres), Romániában egy (az is sikertelen), Feröeren négy (kettő sikeres, az egyikből, Juhász keresztbe tett labdájából gólt szerzett Szalai). Három mérkőzésen tíz sikeres, gólhelyzetet előidéző passz soknak semmiképpen nem nevezhető, és az is biztos, hogy támadásépítési problémákra utal.

KÉT MECCS, ÖTVEN ELADOTT LABDA

Észak-Írország ellen Pintér Attila sosem látott (és eléggé ad hocnak tűnő) formációban küldte pályára a csapatát, Nikolics Nemanja kezdett centerben, és finoman fogalmazva sem ment jól neki a játék. Mind Romániában, mind Feröeren Szalai Ádám kezdett centerben, és egy félidőre (Bukarestben a másodikra, Tórshavnban az elsőre) megkapta maga mellé Nikolicsot. A kombináció működhet jól, azonban volt egy-két probléma – mint például az, hogy a labdákat kapásból sikerül elveszíteni.

Szalai Ádám három pontot érő gólt szerzett Feröeren, ám egyetlen kiugró statisztikát tud felmutatni a két októberi válogatott mérkőzésen: ötven eladott labdát. Mind Bukarestben, mind Tórshavnban huszonöt labdát veszített el, mindkettő legalább hárommal több, mint bármely más játékos labdavesztéseinek száma az adott mérkőzésen.

Ez, párosulva a gyenge párharcmutatóval – Szalai Romániában párharcai harmincnégy, Feröeren huszonkilenc százalékát nyerte meg – sok támadást csírájában elfojt. Tegyük hozzá a párharcmutatóhoz, a gyakran izoláltan, támadó társaiktól távol dolgozó centerek mutatói sokszor gyengébbek mezőnyjátékos társaiénál. Szalai labdavesztéseinek száma egyben arra is utal, hogy gyakran marad magára előnytelen pozíciókban, valószínűleg nem kap elegendő támogatást és segítséget a támadótársaktól.

ESETLEGES TÁMADÓJÁTÉK

A passzeloszlást is érdemes megfigyelni a három eddigi Eb-selejtezőn, ugyanis ez is támadásépítési gondokra utal. A nyilakkal jelölt passzutak olyan átadásokat jeleznek, melynél tíz vagy több volt egy mérkőzésen. Észak-Írország ellen tanácstalan labdajáratás látható a védők között, a labdákért mélységi irányítóként visszalépő Tőzsér Dániel bevonásával, Bukarestben „föl a centernek!" (Király és Szalai, ezen a játékkapcsolaton kívül egy másik sem jutott tíz passz fölé) volt a támadójáték, Tórshavnban a Juhász Roland irányította, védők közötti passzolgatás mellett a bal oldali háromszög (Korhut, Tőzsér, Dzsudzsák) volt a legaktívabb. Ezekből legfeljebb az utóbbi nevezhető igazán építő jellegűnek.

A magyar válogatott Észak-Írország, Románia és Feröer ellen is alulmaradt passz-százalékban, labdaszerzésben egyedül Feröert múlta felül, konstruktív támadásépítő átadások tekintetében szintén mindhárom ellenféllel szemben gyengébbnek bizonyult. Hogy mást ne mondjunk, bár Feröer nem tudta veszélyes helyzetekre váltani labdabirtoklásban és passzolásban megmutatkozó fölényét, nem egy hízelgő statisztika az északi csapat hatvan (az UEFA szerint ötvennyolc) százalékos labdabirtoklása. A valószínűleg saját maximumához közel játszó Feröer egyébként a magyar csapat ellen több pontos passzt mutatott be, mint előző két selejtezőjén együttvéve.

Lehetne még egyéni játékkal, cselekkel előnyös szituációkat teremteni, ám Románia ellen két, Feröer ellen egy sikeres cselezési kísérletnél többet egyetlen magyar játékos sem tudott felmutatni. A magyar csapat két legképzettebb játékosa, Gera Zoltán és Dzsudzsák Balázs Feröeren nem tudta sikeres csellel átverni ellenfelét (akinél pedig egészen biztosan jobb képességű).

Szóval valami egyértelműen nem stimmel a támadójátékban, ezen pedig mindenképpen kellene javítani a finnek elleni mérkőzésig – főleg ha komolyan gondoljuk legalább a 3. hely megszerzését, mert akkor újabb vesztett pontok hazai pályán nem férnek bele. A győzelemhez pedig a szabad- és szögletrúgások jó végrehajtásán kívül alighanem más is kellene – hogy mást ne mondjunk, a csoportban minden más csapatnak van már klasszikus akciógólja, csak a mieinknek nincs.

KEVÉS KAPOTT GÓL, ERŐS JUHÁSZ

A kevés gólveszély és gól kiegyenlítője: a védekezés eddig egyáltalán nem működik rosszul. A magyar válogatott mindhárom selejtezőjén az ellenfélnek volt kevesebb lövése. Mondhatjuk, hogy otthon az északírek és idegenben a feröeriek ellen ez elvárható, ám Bukarestben nem ez a papírforma – sikerült Romániát összesen hat lövésre és két kaput eltaláló kísérletre szorítani. Ez rendben is van.

Szintén rendben van, ahogy Juhász Roland futballozik: a középhátvéd valódi vezérként viselkedik, önbizalmát visszanyerte, mutatói minden mérkőzésen jók, Feröer ellen még gólpasszal is segítette a csapatot. Bukarestben extra teljesítményt nyújtott, párharcai 83 százalékát megnyerte, ezzel a legjobb volt a mezőnyben. Juhásznál az összteljesítményt mérő InStat Index-átlag 201, ennél Dzsudzsák Balázs (209) tud csak jobbat felmutatni az egy mérkőzésnél több lehetőséget kapó játékosaink közül.

MÉG MINDIG – SZÉLSŐ HÁTVÉD KERESTETIK

A tradicionális gyenge pont a szélső hátvédeké, ahol még mindig nincs állandó megoldás, ráadásul egy-két sérülés teljesen kényszerpályára tudja állítani a szakvezetőt.

Vegyük a mostani példát: megsérült a minden bizonnyal kezdő jobbhátvédként számításba vett Vanczák Vilmos, a védekező középpályások közül pedig Simon Ádám. Mivel Vanczákon és a debütálás előtt álló Fiola Attilán kívül nem volt jobbhátvéd a keretben, Varga Józsefnek kellett feladnia legjobb posztját, hogy Bukarestben a védelem jobb oldalán játsszon – ezzel viszont csökkent a bevethető védekező középpályások száma. A Bukarestben védekező középpályást játszó Elek Ákos is kidőlt (a helyére az egyetlen megmaradt klasszikus védekező középpályás, Varga állt), így Tórshavnban már a jobbszélső Simon Krisztián kezdett jobbhátvédben, majd beállt helyére az első válogatottságát ünneplő Fiola. A bal oldalon kevesebb gond volt: a statikusabb, Feröeren már bal oldali belső védőt játszó Kádár Tamás volt a szélen a bukaresti mérkőzésen, majd kedden a támadásokat jobban segítő és gyorsabb Korhut Mihály került a helyére.

Fix megoldás tehát nincs, ráadásul Varga jobbhátvédként játszatása még mindig kockázatos. A debreceniek játékosa a magyar mezőny kiemelkedő védekező középpályása, ám nem „tanult” jobbhátvéd, a válogatottban kényszerből vetették be ezen a poszton, hogy aztán időnként légiósként (Fürth, Middlesbrough) is szerepet kapjon itt. A posztidegenség viszont még mindig érződik. A bukaresti mérkőzés első félidejében Varga mellett sok hely volt a szélen (a gólt is egy ide belőtt labdát követően kaptuk, illetve a mérkőzés elején is kialakult helyzet így), a másodikban pedig – ebben nyilván a magyar csapat támadóbb felállása is szerepet játszott – előrefelé kilógott a védővonal négyes láncából, maga mögött hagyva egy viszonylag nagy területet. Mindkettő esélyt ad az ellenfélnek, a románok ezt kétszer is ziccert érően használták ki.

KAPUZÁRÁS!

Az Eb-selejtezők F csoportjában eddig csupán egyetlen hazai győzelem született, az eddig esett gólok száma pedig a második legalacsonyabb az összes hatcsapatos csoporté közül. Ezt a csoportot tartotta a közvélekedés az összes közül a leggyengébbnek (sztárcsapat nincs, Magyarország volt a 2. kalapos), egyben az egyik legkiegyenlítettebbnek is.

Ami már most látszik: nagy sztárok és kiemelkedő támadójátékosok híján mindegyik válogatott a stabil védekezésében bízik, és azt igyekszik minél jobban megszervezni – ebből adódik, hogy a csoport eddig nem az építkezni akaró (kényszerülő) válogatottak terepe. Görögország, Románia, Finnország és Magyarország egyetlen hazai győzelmet sem tud eddig felmutatni, háromnál több gólt pedig még egyetlen válogatott sem szerzett.

November 14-én kulcsfontosságú találkozók jönnek. Görögország minden bizonnyal megszerzi első győzelmét Feröer ellen, ezzel négy ponttal várhatja a tavaszi folytatást. Románia csoportelsőként vonul téli pihenőre, ha Bukarestben megveri Észak-Írországot, a fantasztikusan rajtoló északírek viszont győzelem esetén négy forduló után ötpontos előnyben lennének a riválisokhoz képest. Ekkor már nehéz lenne elképzelni, hogy kicsúsznak az első háromból. Döntetlennél Észak-Írország fordul a téli szünetre elsőként.

Magyarország és Finnország egyaránt úgy léphet pályára az Üllői úton, hogy eddigi pontszáma elmarad a várakozástól. A finnek két hazai mérkőzésükből csak egy pontot szedtek össze, a mieink a selejtezősorozat első nagy pofonját kapták az északírektől. A döntetlen senkinek sem jó (Észak-Írország, Románia, esetleg mindkettő meglép), a győztes viszont még továbbjutó helyre is léphet.

Dárdai Pál kármentésre érkezett a válogatott mellé: az északírek elleni játék közel állt a vállalhatatlanhoz, a hazai vereség pedig egyből előzetesen kalkulált három ponttól fosztotta meg a válogatottat. A 38 éves megbízott kapitány Bukarestben csapatával presztízsmeccsen kiérdemelte a szurkolók bizalmát, a jelek szerint hiteles és hitet adó szakvezető a játékosai és a publikum előtt. A Feröer elleni mérkőzést bármilyen csúnyán, de meg kellett nyerni – sikerült, nagyon csúnyán, kilencven perc szenvedéssel –, Finnország ellen azonban fegyelmezett és jó mentalitással harcoló csapaton kívül már más is kell. Például sokkal jobb támadójáték, pláne úgy, hogy a mieinknek kell elsősorban kezdeményezniük.

Az elsődleges tűzoltás megtörtént, az októberi mérkőzésekből négy pontot szerzett a válogatott.

A folytatás már alighanem Dárdai kapitányi sorsára is nagy hatással lesz – ő maga azt mondta, a Finnország elleni mérkőzés után hoz családjával együtt végleges döntést arról, hogyan tovább. A csapatkapitány Dzsudzsák Balázs azt mondta, szeretnék játékukkal elgondolkodtatni Dárdait a maradásról.

A bizalom megvan. Lehet építkezni.

AZ EDDIGI EREDMÉNYEK

2014. szeptember 7.:
Magyarország–Észak-Írország 1–2
Feröer–Finnország 1–3
Görögország–Románia 0–1

Október 11.:
Románia–Magyarország 1–1
Finnország–Görögország 1–1
Észak-Írország–Feröer 2–0

Október 14.:
Feröer–Magyarország 0–1
Finnország–Románia 0–2
Görögország–Észak-Írország 0–2

A CSOPORT TOVÁBBI PROGRAMJA
November 14.:
Magyarország–Finnország, 20.45
Görögország–Feröer 20.45
Románia–Észak-Írország 20.45

2015. március 29.:
Magyarország–Görögország, 20.45
Észak-Írország–Finnország 18.00
Románia–Feröer 18.00

Június 13.:
Finnország–Magyarország, 18.00
Feröer–Görögország 20.45
Észak-Írország–Románia 20.45

Szeptember 4.:
Magyarország–Románia, 20.45
Görögország–Finnország 20.45
Feröer–Észak-Írország 20.45

Szeptember 7.:
Észak-Írország–Magyarország, 20.45
Finnország–Feröer 20.45
Románia–Görögország 20.45

Október 8.:
Magyarország–Feröer, 20.45
Észak-Írország–Görögország 20.45
Románia–Finnország 20.45

Október 11.:
Görögország–Magyarország, 18.00
Finnország–Észak-Írország 18.00
Feröer–Románia 18.00

24-ES EB-MEZŐNY = 1 rendező (Franciaország) + 9 csoportgyőztes + 9 csoportmásodik + 1 (a legjobb) csoportharmadik + a csoportharmadikok által vívott pótselejtező 4 győztese