„A magyar klubcsapatok most erősebbek, mint a lengyelek” – interjú Jan Tomaszewskivel

– Tudja, hogy a hetvenes években sok magyar gyerek bálványa és példaképe volt?
– Nagyon kedves, erről nem tudtam. De valószínűleg ugyanaz a jelenség, mint amikor a lengyel gyerekek példaképei voltak a magyar futballisták korábban, amikor a magyar csapat volt nagyon erős – válaszolta lapunknak a 73 esztendős Jan Tomaszewski. – Az Aranycsapatra mindannyian ámulattal néztünk, majd amikor Kazimierz Górski szövetségi kapitány irányítása alatt számtalan sikert értünk el, a mi csapatunkat csodálták más országokban. Remélem, néhány mai magyar és lengyel játékos is el tudja érni ezt a szintet.

– Mi volt a titka az 1974-es világbajnokságon bronzérmes lengyel válogatottnak?
– Mindenekelőtt fenomenális szövetségi kapitányunk volt Górski személyében, aki világszínvonalú csapatot állított össze belőlünk, egyébként tehetséges játékosokból. A siker fontos része volt, hogy a válogatottnál jobb légkör uralkodott, mint a klubcsapatoknál, de a taktika nem annyira különbözött attól, amit a klubcsapatainkban játszottunk. Így könnyű volt átállnunk a válogatott „üzemmódra”. Górski mindig azt táplálta belénk, hogy nem vagyunk mások vagy rosszabbak, mint az ellenfeleink. Minden csapatban ugyanúgy tizenegy játékos van, és csak az számít, hogy az adott meccsen ki nyújt többet. „Ne álljunk be védekezni, hanem menjünk előre. Ha nyernek, ez azt jelenti, hogy ezen a napon jobbak voltak, mint mi” – ez volt a mondása. Az NSZK elleni találkozó előtt mondta először ezt a vb-n. Nem is futballmeccs volt az, inkább vízilabda. Kikaptunk, de világszerte sokan elismerték a teljesítményünket, mivel mindent kiadtunk magunkból a pályán.

– Bár a világbajnokság legjobb kapusának tartották , sokan azt mondják, a leg jobb teljesítményét az Anglia elleni selejtezőben nyújtotta. Igaz, hogy Brian Clough a meccs előtt „bohócnak” titulálta?
– Igen, ez igaz. Angliában tudták, a világbajnokság után távozik Alf Ramsey szövetségi kapitány, és sokan pályáztak a helyére. Azok az edzők, akik a lehetséges jelöltnek számítottak, megpróbálták Ramsey sikereit a lehető legkisebbre csökkenteni a közvélemény előtt. Úgy számoltak, hogy Anglia úgyis legyőzi Lengyelországot, ezért a várható győzelem értékét úgy igyekeztek csökkenteni, hogy engem bohócnak neveztek, Kazimierz Deynát agresszívnak, Jerzy Gorgonnak azt tanácsolták, hogy futball helyett inkább bokszoljon, Grzegorz Lato pedig atletizáljon. Túlságosan hittek magukban, de a kritikájuk eljutott hozzánk, Górski kapitány mindent elmondott nekünk, és sikerült alaposan feltüzelnie minket. Sohasem fogom elfelejteni, hogy a Wembleyben a himnuszok alatt az angolok előző meccse elevenedett meg előttem, amelyen hét-nullára győztek Ausztria ellen. Arra gondoltam: inkább öt évet adok életemből, csak nehogy én is kapjak egy hetest tőlük. Azt hiszem, minden lengyel játékosnak ilyesmi járhatott a fejében, mert mindannyian a legjobbat szerettük volna nyújtani aznap, és így is történt. A Wembley nagy meglepetéssel szolgált nekünk, mert volt teteje, és beszorult a hang, semmit sem lehetett hallani. Górski sem tudott bekiabálni, ezért szögleteknél és szabadrúgásoknál a kezével mutogatta el, hogy mit csináljunk. Nemcsak én játszottam jól aznap, az elején volt egy hibám, ami után a védőink a testükkel fedezték a kaput. Olyanok voltunk, mint Dumas muskétásai: egy mindenkiért, mindenki egyért!

– Ha az 1974-es és a mai lengyel válogatott egymás ellen játszana, mi történne?
– Lehetetlen összehasonlítani a két csapatot. Csak nézzük meg, mennyi volt a százméteres síkfutás világrekordja 1974-ben, és mennyi ma. Teljesen más idők jártak, mint manapság. Egyvalamiben azonban biztos vagyok: akkor a saját posztunkon mindannyian benne voltunk a világ tíz legjobb játékosa között. Most ez nem így van, de a maiak közül sokan a világ legerősebb topligáiban játszanak, amire nekünk akkor nem volt lehetőségünk, és ma is vannak világsztárjaink, mint Robert Lewandowski. Azt hiszem, ha a mai csapatnak Kazimierz Górski lenne a szövetségi kapitánya, Lengyelország világbajnok lenne.

– Felnőttként két barátságos mérkőzést játszott a magyar válogatott ellen, az egyik 1977-ben Budapesten volt. Milyen emlékei vannak a magyar fővárosról?
– Az említett budapesti mérkőzésen tértem vissza a válogatottba, miután Jacek Gmoch szövetségi kapitány kitett. Kettő-egyes vereséget szenvedtünk, de a magyar csapat nagyon jól játszott. Büszke voltam a teljesítményemre azon a meccsen, mert sok nagy védésem volt. Senkinek egy rossz szava sem lehetett rám. Tehát jó emlékeim vannak.

– Mennyire követi a mai magyar futballt, és milyen meccsre számít csütörtök este?
– A magyar válogatott nagyon sokat fejlődött. Sajnálom, hogy Szoboszlai Dominik sérült, talán nevezhetjük őt a magyar Lewandowskinak, nagyon szerettem volna látni, hogy játszik. Ő ékes bizonyítéka annak, milyen nagyszerű játékosok érkeznek mostanában Magyarországról. A magyar klubcsapatok most erősebbek, mint a lengyelek, de az európai topligákban kevesebb magyar labdarúgó van, mint lengyel. Ebben nekünk van előnyünk. De nagyon jó magyar válogatott formálódott most, és nem esélytelen arra sem, hogy kijusson a világbajnokságra. Szerintem nem kell aggódnunk azért, hogy halálcsoportba kerültünk, inkább aggódjanak a riválisok, hogyan győzik le a lengyel és a magyar csapatot, az a vágyam, hogy ez a két csapat küzdjön a csoport első helyéért, és végül mind a kettő ki is jusson a katari tornára. Persze Anglia a csoport favoritja, de azért a Nemzetek Ligájában látszott, hogy nem verhetetlen. A lengyel válogatottnak öt pontot jósolok az első három selejtezőre.

VB-SELEJTEZŐ, EURÓPA
AZ I-CSOPORT MENETRENDJE
1. FORDULÓ, MÁRCIUS 25., CSÜTÖRTÖK
20.45: MAGYARORSZÁG–Lengyelország
Budapest, Puskás Aréna. V: Brych (német)

20.45: Anglia–San Marino
20.45: Andorra–Albánia

A MAGYAR VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Dibusz Dénes (FTC), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Tóth Balázs (Puskás Akadémia)
Védők: Botka Endre (FTC), Fiola Attila (Mol Fehérvár FC), Hangya Szilveszter (Mol Fehérvár FC), Kecskés Ákos* (Lugano – Svájc), Lang Ádám (Omonia Nicosia – Ciprus), Lovrencsics Gergő (FTC), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Szalai Attila (Fenerbahce – Törökország)
Középpályások: Cseri Tamás (Mezőkövesd), Gazdag Dániel (Budapest Honvéd), Holender Filip* (Partizan Beograd – Szerbia), Kalmár Zsolt (DAC – Szlovákia), Kleinheisler László (NK Osijek – Horvátország), Nagy Ádám (Bristol City – Anglia), Loic Nego (Mol Fehérvár FC), Schäfer András (DAC – Szlovákia), Sigér Dávid (FTC)
Támadók: Géresi Krisztián (Puskás Akadémia), Nikolics Nemanja (Mol Fehérvár FC), Sallai Roland (Freiburg – Németország), Szalai Ádám (Mainz – Németország), Varga Kevin (Kasimpasa – Törökország), Varga Roland (MTK Budapest)
*Sérült.

A LENGYEL VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Lukasz Fabianski (West Ham United – Anglia), Lukasz Skorupski (Bologna– Olaszország), Wojciech Szczesny (Juventus– Olaszország)
Védők: Jan Bednarek (Southampton – Anglia), Bartosz Bereszynski (Sampdoria– Olaszország), Pawel Dawidowicz (Hellas Verona– Olaszország), Kamil Glik (Benevento – Olaszország), Michal Helik (Barnsley FC – Anglia), Kamil Piatkowski (Raków Czestochowa), Arkadiusz Reca (Crotone – Olaszország), Maciej Rybus (Lokomotiv Moszkva – Oroszország)
Középpályások: Rafal Augustyniak (FK Ural – Oroszország), Kamil Grosicki (West Bromwich Albion– Anglia), Kamil Józwiak (Derby County– Anglia),Sebastian Kowalczyk (Pogon Szczecin), Kacper Kozlowski (Pogon Szczecin), Grzegorz Krychowiak (Lokomotiv Moszkva – Oroszország), Jakub Moder (Brighton & Hove Albion– Anglia), Przemyslaw Placheta (Norwich City– Anglia), Bartosz Slisz (Legia Warszawa), Sebastian Szymanski (Dinamo Moszkva – Oroszország), Piotr Zielinski (Napoli – Olaszország)
Támadók: Robert Lewandowski (Bayern München – Németország), Arkadiusz Milik (Olympique Marseille – Franciaország), Krzysztof Piatek (Hertha BSC – Németország), Karol Swiderski (PAOK – Görögország)