Vanczák nem érzi a bizalmat, megrendülhet a helyzete

– Mikor cserélték le legutóbb a félidőben?
– Megmondom őszintén, fogalmam sincs – felelte a 29 esztendős légiós, aki hetedik éve játszik a svájci Sion együttesében. – Nem sűrűn cserélnek le, az meg pláne nem gyakran fordul elő velem, hogy a szünetben az öltözőben kell maradnom.

– Fogjuk fel pozitívan, amint lecserélték, a Sion újabb két gólt kapott…
– Bárcsak ne kapott volna! A Basel így négy pontra meglépett tőlünk, arról nem is beszélve, hogy az ilyen demoralizáló rajt sohasem tesz jót egy csapatnak.

– Ez a hatodik idénye a Sion légiósaként, évek óta alapember.
– Lehet, hogy ez most megváltozik. Finoman fogalmazva sem vagyok az edző kedvence. Amióta decemberben Víctor Munoz átvette a csapat irányítását, a vasárnapi volt az első bajnokink – a félidőben lekapott. Nem indult jól a közös munka. Most sok a sérült, és eltiltottak is vannak, kíváncsi vagyok, hogy a Sankt Gallen ellen betesz-e a csapatba.

– Ennyire nem érzi a bizalmát?
– Ha lecserélnek, az mindig valaminek a jele… Az ember tudja, ha sokat várnak tőle, ha bátran támaszkodnak rá, most ez az érzés valahogy nincs meg. Víctor Munoz nem mutatja ki az érzéseit, sőt az edzéseken gyakran odajön hozzám, biztat, mondja, hogy jól csinálom a gyakorlatokat, valamiért mégsem bízik bennem. Persze lehet, hogy túl sokat gondolkodom az egészen, hiszen még csak egy mérkőzésen vagyunk túl a tavaszi szezonból, de valami azt súgja, ez nem az én idényem lesz. Pedig jó erőben és jó formában érzem magam. Aztán ne úgy legyen!

– A legrosszabbkor jönne, ha újabb válogatott védő kerülne partvonalon kívülre.
– Nekem mondja?! Ezért duplán szomorú a helyzet. Nagyon nem jönne jól, ha hosszú évek után a kispadra szorulnék, mindig az volt az erősségem, hogy játékban vagyok, hogy hétről hétre pályára lépek. Az új edző valamiért nagyon kevergeti a kártyákat, egyelőre nincs alapcsapata. Azt mondja, ő mindig az adott mérkőzésre, az adott rivális ellen állítja össze a kezdőt. Kíváncsi leszek.