BORSI GERGELY 2017.12.07 10:07 Frissítve: 2017.12.07 11:53

„Tudtam, mire vagyok képes, és abból kihoztam, amit lehetett”

Mint ismert, Kovács Péter visszavonult a profi labdarúgástól. A korábbi támadó büszke a válogatottságára, a bajnoki címre a Strömsgodsettel, az Anfielden szerzett góljára, és lapunknak beszélt arról is, mit tanult a rossz szakemberektől.

Kovács Péter tíz mérkőzésen játszott a magyar válogatottban, egy gólt szerzett (Fotó: Nemzeti Sport)

 

– Hogyan ébredt?
– Nagyszerűen! Reggel fél nyolckor már indultam is futni – válaszolta a Nemzeti Sportnak az 1998-ban légiósnak álló 39 éves Kovács Péter.

– Akkor mégsem vonult vissza?
– A futballcipőmet szögre akasztottam, de ez nem azt jelenti, hogy nem sportolok semmit, hogy ellustulok, és felhagyok a mozgással. Szükségem van rá, formában kell maradnom, és elhízni sem szeretnék.

KIVÁLÓ TÁRSAK, REMEK ELLENFELEK
„Huszonkét év alatt megadatott, hogy nagyszerű játékosokkal legyek együtt a pályán, képtelenség lenne egyet kiemelni közülük. De ha mondhatok többet is, megpróbálkozom vele. A csapattársak közül Gera Zoltánt nem hagyhatom ki és Tommy Svindal Larsent sem. Sokáig a Nürnbergben játszott, utána került az Odd Grenlandhoz, ott szerepeltünk együtt. Remek középpályás volt, az a típus, akinek mindig sok ideje volt a labdával. Rajtuk kívül Tomasz Radzinskit emelném ki, akivel a Lierse-ben játszottam együtt. Ami a legkeményebb ellenfeleket illeti, Belgiumban Dantéval kellett megküzdenem, valamint a Manchester City középhátvédjével, Mangalával – mindketten a Standard Liege-nél szerepeltek. De Olof Mellberg vagy a liverpooli Sami Hyypiä ellen sem volt leányálom futballozni.”

– Miért intett búcsút az aktív profi futballnak?
– Negyvenhez közeledve már hosszabb távra kell tervezni, tisztában vagyok vele, a pályán nem én képviselem a jövőt.

– Értem én, csakhogy az elmúlt években bármikor beszélgettünk, mindig hangsúlyozta: negyven felett is játszani akar. Mi változott?
– Két héttel ezelőtt még magam sem terveztem a visszavonulást, csak az járt a fejemben, hogy melyik klubnál folytatom. Ám az élvonalból vagy a másodosztályból nem kaptam ajánlatot, csak a harmadik és a negyedik vonalból, az pedig nem motivál annyira. Hiszem, hogy hasznára lehetnék még magasabb osztályban szereplő együttesnek, ugyanakkor megértem, ha nem egy majdnem negyvenéves középcsatárral akarják építeni a jövőt.

– Így éppen kapóra jött a Strömsgodset ajánlata, még ha nem is játékosként lehet hasznára az együttesnek.
– Pontosan.

– Futballistaként két részletben erősítette a csapatot, egyszer a feljutást ünnepelhette, míg négy évvel ezelőtt a klub fennállásának második bajnoki címét szerezték meg, sőt egy évvel korábban gólkirályi címet is szerzett. Jól sejtem, a Strömsgodset áll legközelebb a szívéhez?

– Összesen hat évet húztam le a klubnál, megannyi szép emlék fűz hozzá, csak jót tudok mondani az ott eltöltött időszakról. De a huszonkét éves profi pályafutásom többi szakaszával is elégedett vagyok. Tudtam, mire vagyok képes, és abból kihoztam mindent, amit csak lehetett. Játszottam az Újpestben, bajnok és kupagyőztes voltam Finnországban, szerepeltem a válogatottban, négy csapattal jutottam fel a norvég másodosztályból, és az élvonalban is bajnok voltam. Nyertem gólkirályi címet, futballoztam a belga első osztályban, nincs bennem hiányérzet.

– Biztos?
– Na jó, talán.

– Micsoda?

– Szívesen kipróbáltam volna magam az angol vagy a német bajnokságban. Persze tudom, az egészen más színvonal, de jó lett volna.

– Mire a legbüszkébb?
– A Strömsgodsettel szerzett bajnoki cím felejthetetlen emlék. Kis klub, óriási siker, pláne annak tükrében, hogy néhány évvel korábban még a másodosztályból jutott fel a csapat. Aztán ott van az a pillanat, amikor először léphettem pályára a magyar válogatottban 2004-ben az Örményország ellen 2–0-ra megnyert találkozón. Boldogsággal tölt el, hogy Lothar Matthäus irányítása alatt tízszer játszottam a nemzeti csapatban, és gólt is szereztem. A Liverpool ellen az Anfielden a kapuba találtam a Bajnokok Ligája selejtezőjében, az szintén örök emlék.

– A gólokkal nem maradt adós: a norvég élvonalban hetvennyolcig jutott, ennél többet egyetlen légiós sem szerzett.

– Sohasem voltam öncélú, csapatjátékosként mindig az együttes érdekeit tartottam szem előtt, de csatárként természetesen büszke vagyok erre a csúcsra, elvégre elsősorban a gólok minősítenek minket.

– Búcsúüzenetében azt írta, a jó edzőinek sokat köszönhet, a rosszaknak még többet. Ezt hogy értette?
– Négy országban, tizenhárom csapatnál futballoztam, vagyis rengeteg edzővel dolgoztam együtt. A kilencven százalékuk remek szakember volt, akiktől sokat tanultam, ám a többiektől annál is többet: amilyen hibákat elkövettek, ugyanazokat én nem szeretném elkövetni.

– Ezek szerint vannak edzői ambíciói?
Hogyne! Jövőre teszem le az UEFA B-licencet, ami nem jelenti azt, hogy rögtön vezetőedző lennék valahol, csak nem árt több lábon állni. Egyébként már gyakorolom az edzősködést, méghozzá a feleségemmel, Melissa Wiikkel együtt.

– Sok vitával jár a közös munka?
– Á, szó sincs róla, sokat tanulunk egymástól. Ő a vezetőedző, én a segítője a Sandefjord női csapatánál, de mindent megbeszélünk, közösen hozzuk a döntéseket. Norvégiában kötelező a kluboknak női együttest is indítaniuk, s mivel csak most kezdtük el, a negyedik vonalban indultunk, de már feljebb léptünk egy osztállyal. A magánéletben és a pálya mellett is nagyszerűen kijövünk, kiegészítjük egymást.

– Akkor, feltételezem, abban is támogatta önt, hogy visszatérjen a Strömsgodsethez. Mi a szerepköre?
– Részben a klub nagykövete leszek januártól, ami azzal jár, hogy Drammenben az óvodákban, de főleg az iskolákban népszerűsítjük a csapatot, és különböző foglalkozásokat tartunk a gyerekeknek az együttes két játékosával. Továbbá részt veszek az utánpótlásképzésben is. Ha nem is első számú edzőként, de az akadémia korosztályos csapatainál tartok tréningeket. Erőnlétileg felkészítem a játékosokat, miközben külön foglalkozom a csatárokkal, hogy ha öt év múlva kilépnek esetleg a nemzetközi mezőnybe, ne legyen lemaradásuk.

– Megbarátkozott már a gondolattal, hogy nem rúg többet labdába profi mérkőzésen?
– Mielőtt a döntést meghoztam, éppen autóban ültem. Na, akkor letaglózott a gondolat. Aztán aláírtam korábbi klubomhoz, és elfogadtam, hogy új, hogy más lesz a szerepköröm, szóval most minden rendben. Majd meglátjuk, miként érzem magam januárban, amikor elkezdődik a felkészülés.

– A döntése végleges?
– Megbeszéltük, mi lesz, ha esetleg ajánlatot kapok az első vagy a másodosztályból, és ennek tudatában jelentettem be a visszavonulásomat.

– Szóval?
– Ha olyan ajánlat érkezik, amely minden szempontból klappol, akkor…

A Nemzeti Sport digitális formában - az e-újságért kattintson ide!

2017.12.07 10:02:57

Légiósok BORSI GERGELY

A támadót az élvonalból és a másodosztályból sem keresték, az alacsonyabb ligák pedig nem motiválják.

2017.12.01 08:09:47

Légiósok SZELI MÁTYÁS (EINDHOVEN)

A PSV-ben nevelkedő Kun Bertalan sok nehézséggel megküzdött már pályafutása során.

2017.11.27 23:57:27

Légiósok ZSOLDOS BARNA (Abu-Dzabi)

Az al-Vahda légiósának fáj, hogy az idei kudarcok miatt megkérdőjelezik kilencvenhárom válogatottságát.

2017.11.27 23:21:12

Légiósok THURY GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. Egy kulcsembertől mindenki sokkal többet vár.

2017.11.22 16:29:38

Légiósok nemzetisport.hu

U9-től scout, U12-től videoelemzés, karakterfejlesztés – dán utánpótlás-nevelés magyar szemszögből.