BABJÁK BENCE
BABJÁK BENCE
2020.07.07 07:44 Frissítve: 2020.07.07 08:27

Légiósok: A leállást követő időszakban megmutattam, mire vagyok képes – Szoboszlai

A nehéz pillanatokról, az Anfielden szerzett tapasztalatokról, a kritikus hangokról és a pályán kívüli felelősségről is beszélt az RB  Salzburg, valamint a magyar válogatott 19 éves középpályása, Szoboszlai Dominik.

Szoboszlai Dominik az osztrák bajnoki cím és a kupagyőzelem mellett egyéni elismeréssel is gazdagodott (Fotó: Imago)

 

– Mondhatjuk, hogy tökéletesen zárult az idény?
– Teljes mértékben – felelte lapunknak Szoboszlai Dominik, az RB Salzburg 19 éves középpályása, aki góllal és gólpasszal vette ki a részét a LASK elleni 3–0-s bajnoki győzelemből, s a lefújást követően kiderült, hogy a klubelnökök és a vezetőedzők szavazatai alapján az idény legjobb játékosának választották. – A koronavírus miatti leállást követő időszakban megmutattam, mire vagyok képes, tizenegy gólpasszt adtam és nyolc gólt szereztem. Szerintem ezzel senkinek sem okoztam csalódást. Külön öröm, hogy a bajnoki aranyérem és a kupagyőzelem mellé a nívós egyéni elismerést is megkaptam, remélem, nem ez volt az utolsó a pályafutásom során.

SZOBOSZLAI GÓLJA


SZOBOSZLAI GÓLPASSZA

– Tavaly nyáron úgy döntött, hogy a fejlődése érdekében Salzburgban marad. Megkapta a mostani idénytől, amit várt?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy megdolgoztam érte. Azért készülök napról napra, hogy ilyen sikerekben legyen részem, bajnokságot nyerjek és a legjobb játékosnak válasszanak. Az előző idényben is dupláztunk a Salzburggal, de a mostani elsőségekből jobban kivettem a részem. Több gólt szereztem, több gólpasszt adtam, jobban futballoztam, és így nagyobb mértékben érzem magaménak a sikert. Emellett azt sem szabad természetesnek venni, hogy a Bajnokok Ligája csoportkörében az Anfielden léptem pályára, ezt nem sok tizenkilenc éves magyar futballista mondhatja el magáról – bízom benne, hogy még visszatérhetek oda.

– Az idény során több poszton is bevetette Jesse Marsch vezetőedző. Melyik pozícióban tud a leginkább kiteljesedni?
– A posztomat többnyire az befolyásolta, hogy milyen felállásban játszottunk. Ám nem számít, hogy a jobb oldalon, középen vagy a bal szélen kapok lehetőséget, mindegyiket egyformán élvezem.

 Óvja a szeretteit
Szoboszlai Dominik a közösségi felületein kizárólag labdarúgással kapcsolatos tartalmakat oszt meg a követőivel, a pályán kívüli életéből szinte semmit sem mutat meg a nyilvánosságnak.
„A koronavírus idején nem is tehettem volna másként, mert csak edzettem és meccset játszottam – mondta a nyolcszoros válogatott labdarúgó. – Ugyanakkor tény, hogy a családomat, a barátaimat vagy a párkapcsolatomat szeretném megóvni a nyilvánosságtól. Sosem szégyellném a barátnőmet, de tizenkilenc évesen nem az a legfontosabb, ki a párom, vagy hogy a szabadidőmben biliárdozom vagy éppen bowlingozom-e.”

– Van bármi miatt hiányérzete?
– Talán akkor, ha összehasonlítom a kényszerszünet előtti és utáni formámat. Ha úgy futballoztam volna a leállás előtt, ahogy az újrakezdést követően, még szebb idényünk lehetett volna. De ilyen az élet: egyszer fent, egyszer lent. Önmagamhoz képest mélyen voltam a szünet előtt. Nem volt különösebb oka, csak nem úgy ment a játék, ahogy elvártam magamtól – ez minden futballista életében előfordul. A lényeg, hogy nem maradtam a padlón, felálltam és megmutattam, számíthatnak rám.

– Mi segített a nehezebb időszakban?

– Sosem felejtettem el, mit akarok elérni, és hogy miért kezdtem el háromévesen futballozni. Megtanultam, hogy minden fejben dől el. Ha nem hagyjuk, hogy a csalódások és a rossz érzések lent tartsanak minket, mindig van visszaút.

– A Bajnokok Ligája- és az Európa-liga-szereplésnek mi volt a legnagyobb tanulsága?

– Semmivel sem lehet összehasonlítani azt a tapasztalatot, amelyet akkor szerez a játékos, ha a Liverpool vagy a Napoli ellen léphet pályára. Ízelítőt kaptam abból, mennyivel gyorsabban kell gondolkodni, mennyivel többet kell futni, és mennyivel nagyobb iramban zajlik a játék.

– Miben más az európai sztárcsapatok ellen készülni?
– A ráhangolás mindig azonos rutin szerint zajlik, az osztrák bajnokik előtt ugyanazt eszem és ugyanannyit iszom, mint amikor a BL-találkozókra készülök. Ám kár tagadni, mentálisan nem ugyanaz a Rapid ellen készülni, mint amikor a BL-címvédő otthonában lépünk pályára. Nem tartom magam izgulós típusnak, de bevallom, az Anfielden a kelleténél nagyobb drukk dolgozott bennem. A visszavágón már nem, ott csak arra összpontosítottunk, hogy felszabadultan lépjünk pályára és játsszunk egy élvezetes meccset a Liverpoollal. Tudtuk, mire képes Jürgen Klopp együttese, ennek ellenére érzésem szerint az első félidőben mi futballoztunk jobban. Ha valamelyik helyzetünket értékesítjük, talán másként alakul a folytatás, ám ezen hónapokkal később már kár keseregni. Mi nem éltünk a lehetőségeinkkel, a Liverpool igen, és ez nem véletlen.

A Liverpool ellen az Anfielden pályára lépni neki is nagy élmény volt (Fotó: Török Attila)
– A bajnoki címet egy pillanatig sem érezte veszélyben?

– A tavasszal volt olyan időszak, amikor több meccset elveszítettünk, ám sosem adtuk fel, mindenki egy irányba húzott, közösen akartunk kikecmeregni a gödörből. A többiekkel megfogadtuk, hogy a szünet után egyetlen meccset sem veszítünk el, és így teljesen mindegy, hogy hány pontot vonnak le az alapszakaszban előttünk álló LASK-tól, és nem számít, hogy később mennyit adnak vissza neki. Kizárólag a közösen megfogalmazott tervhez tartottuk magunkat – és ez kifizetődő volt.

– Sétálhat még Salzburg utcáin úgy, hogy a szurkolók ne kérjenek aláírást vagy közös fotót?

– Egyre többször fordul elő, hogy megállítanak és autogramot vagy fényképet kérnek. Nincs ezzel semmi gond, odaállok a képhez, kicsit beszélgetünk is. Ha ezzel hozzájárulok ahhoz, hogy valakinek jobb napja legyen, már megéri.

 Felfelé ívelő pályán: fiatal csillag öt trófeával
Az osztrák egyesület kötelékéhez 2017 óta tartozó Szoboszlai Dominik 19 éves korára már öt trófeát nyert a Salzburggal, a bajnokságot háromszor, az Osztrák Kupát kétszer nyerte meg a Bajnokok Ligáját is megjáró csapatával. Ennek kapcsán megvizsgáltuk, labdarúgóink közül kik (voltak) a trófeahalmozók légiósként. Megyeri Balázs, valamint a napokban visszavonuló Juhász Roland egyaránt nyolc jelentős címet nyert az Olympiakosszal (2010–2015), illetve az Anderlechttel (2005–2013), a kapus öt bajnoki címet és három Görög Kupát, a hátvéd öt bajnoki címet, egy Belga Kupát és két belga Szuperkupát. Nyakra-főre nyerte a címeket a hongkongi Kitchee-nél töltött időszakában (2017–2018; 2018–2019) Vadócz Krisztián, aki két bajnoki arany mellett további hét (!) versenysorozatban végzett az élen, bár ezek jelentősége nem mérhető az európaiakéhoz. Holman Dávid szerdán megelőzheti Szoboszlai Dominikot, a jelenleg a Slovant erősítő középpályás másodszor hódíthatja el a Szlovák Kupát (a Ruzomberok lesz az ellenfél a hétközi fináléban) azután, hogy a bajnokságot az idén másodszor is megnyerte pozsonyi együttesével. Válogatott középpályásunk előzőleg Lengyelországban is megdicsőült, a Lech Poznan játékosaként 2014–2015-ben bajnok lett és 2015-ben a Szuperkupa megnyeréséért is kapott aranyérmet. Csak érdekességként említjük meg, hogy Puskás Ferenc 1958 és 1966 között a Real Madriddal háromszor lett BEK-győztes, egyszer Világkupa-győztes, ötször bajnok, egyszer pedig Király-kupa-győztes – és akkor az egyéni elismeréseiről még nem is beszéltünk. Kubala László még Puskás Öcsinél is több trófeát szerzett az FC Barcelonával (1951–1961): négyszer lett bajnok, ötször Király-kupa-győztes, kétszer spanyol Szuperkupa-győztes, kétszer VVK-győztes, s egyszer nyert Latin Kupát is. (K. J.)

– Mennyire érzi, hogy a népszerűségével együtt a felelőssége is nőtt? Lassan ott tartunk, hogy minden hírértékkel bír, amit a pályán vagy azon kívül tesz.
– Az élsport ezzel jár, egyébként is azt szokták mondani, hogy addig jó, amíg odafigyelnek az emberre. A menedzseremmel, Esterházy Mátyással sokat beszélgettem arról, hogyan kell viselkednie a profi labdarúgónak a stadionon kívül, és mennyit mutathatunk magunkból a külvilágnak. Megtanultam, hol a határ, tudom, mit várnak tőlem ezen a téren.

– Mit tanácsol annak a kisgyereknek, aki úgy akarja rúgni a szabadrúgást, mint Szoboszlai Dominik?
– Azt, hogy rengeteget gyakoroljon. Sőt még annál is többet, mert semmi sem hullik az ölünkbe. Ezt a saját példámon tanultam meg. Azt hittem, hogy sokat túlórázom, aztán később rájöttem, hogy az még csak a kezdet volt. Nem nekem kell megítélni, hogy a lövéseimben mekkora szerepe van a tehetségnek és mekkora a munkának, ám aki ismer, pontosan tudja, mennyi pluszmunkát végzek.

– A szabadrúgások gyakorlásánál azt a szöget tökéletesíti, amelyik már jól megy, vagy olyan helyzetből próbál lőni, ahonnan kevesebb gólt szerez?
– Igazából mindegyik szögből ugyanazzal a technikával lövöm meg a labdát, úgyhogy inkább a távolság, a kapus helyezkedése és a sorfal magassága a döntő. Olykor a kapus helyét célzom, máskor a sorfal felett igyekszem eltekerni a labdát, és van, amikor az a lényeg, hogy a labda nagy erővel csapódjon lefelé.

– A mostani idény után érez bármiféle elégtételt? Csak mert hiába teljesít egyre jobban, vannak, akik továbbra is szerencséről és öntelt fiatal játékosról beszélnek.
– Aki akar, a mostani idényem után is belém köthet. Mindenkinek jogában áll véleményt formálni, más kérdés, hogy odafigyelek-e az ilyen hangokra. Elárulom, nem. Annak viszont nagyon örülök, ha valaki lát bennem fantáziát, és jólesik, ha biztatnak, esetleg büszkék rám.

– Már csak az a kérdés, hogyan tovább.
– Még nem tudom, hogyan alakul a folytatás, mindennek eljön a maga ideje. Szeretném kicsit kikapcsolni az agyam, és nem gondolni a folytatásra. Nem állok le teljesen, de fontos, hogy pihenjek kicsit a következő idény kezdete előtt. A mostani hetet a családommal és a barátaimmal töltöm, utána elkezdem a futóedzéseket, majd az egyéni tréningeket, hogy jó állapotban kezdjem a felkészülést.

– Melyik csapatnál?
– Bárhol futballozom is, a mostani idényben mutatott teljesítménynél nem akarom alább adni.